négylovastörténetek

Egy kezdő író gondolatai

A Csend Hangja 1.fejezet

Ezzel a bejegyzéssel, elkezdem közölni itt a blogon is, azt a történetet, amit még 2015 ben írtam meg, egy fuvószenekar tagjáról fog szólni, de bepillantás is milyen az élet, egy zenekarnak.

Párizsba járt az ősz, Szent Mihály útján, mondhatnánk tovább a verset.
Az utcát Ill. de Francenak hívják, amióta az eszemet tudom, a szüleimmel lakom az Adolphe Mille út 16 szám alatt, ami a 19. kerület, mert a város kerületre van osztva, a nevem Casimir Whitaker.
A házhoz udvar is tartozik, nyitott kapu várja az osztálytársaimat, a szüleim a nem messze lévő intézménybe. A Konzervatóriumban dolgoznak, az anyukámat Liliane Whitakernek hívják, aki zenepedagógus, elvitt az intézménybe, amikor elértem a hat éves kort, így megtanulhattam, mit kell tudni a zenéről. Édesapám az intézményben javítja a különböző dolgokat, a foglalkozása karbantartó, a lakásunktól az Akadémia, tizenegy percre van-, mert apa így nevezi, így tanulhattam bele a zenélésbe, és annak szeretetébe, ragadt is rám valami, mert édesanya beíratott egy középiskolába, amely kilenc percre van tőlünk.
A naptár 1986-ot ír, októberi nap, az édesapámat Leopoldnak hívják, most tizennyolc éves vagyok, és utolsó éves az Edgar Varése Collégeban, tízen vagyunk az osztályban, öt lány és öt fiú. Ha van szabadidőnk, a lányokat meghívjuk süteményezésre, az iskolához közeli kávézóba, jól érezzük magunkat, akár ismerkedéshez is vezethet, a lányokkal eltöltött idő.

Az osztályban megértjük egymást, mert mi vagyunk a többi osztály mintaképe, az összetartozás jeleként, segítjük egymást, mindenkinek az a célja, sikerüljön az érettségi, akár tovább is tanulhatunk.
A vizsgához való eljutást a tanáraink is el szeretné érni, mert meg tudják állapítani a felkészültségűnket, ha véletlenül hiányzik valamelyikünk, egyikünk vállalja a látogatást.
Október van, szombati nap, közösen reggelizünk.

-       Casimir fiam! Elkísérnél a munkahelyemre? Utána kell néznem pár dolognak, így a nagy koncert terembe kipróbálhatod a hangszereket, így megtudhatod melyik illik hozzád. Leopold! Te is szeretnél jönni velem? Ami javítani való van, azt meg szerelheted. – kérdezi édesanya, érdeklődve.

-       Édesanya! Örömmel megyek, legalább kipróbálhatom a zongorát, ami a színpadon van, ami egy neves Steinway, esetleg a trombita. – válaszolom, boldog mosollyal.

-       Jó, hogy említetted, mert lenne kis javítani való, így hétfőn másba tudnék belekezdeni. – válaszolja apa.

A reggelivel nem sokára végzünk, ami kell apának, azt a szerszámos táskájába teszi, amíg én anyának segédkezhetek a mosogatásban.
Elérkezik az az idő, hogy elhagyhassuk a házat.
Percek múlásával

-       Megérkeztünk! Indulok az alagsorba, nyugodtan végezhetitek a dolgotokat, ha végzek, benézek a nagyterembe. – mondja apa.

Belépünk az épületbe, tudom a járást, apa mögöttünk bezárja a főkaput, anya az irodai helyiség felé, én a nagyterem felé indulok.
Ahol elmegyek, a falon lévő képeket vizsgálgatom, milyen neves személyek voltak a diákjai, és nem sokára ott állok a nagyterem előtt, ha a falai beszélnének. Mielőtt belépnék a nagyterembe, mély lélegzetet veszek, és kifújom, a kezem a kilincsen van, kis távolságra nyitom, amikor a fülemet zaj csapja meg, a hangszert felismerem, zongora az. Megpróbálok zaj nélkül belépni, vajon ki az, aki használja szombat reggelén.

-----


Az ajtó a színpadi részhez vezet, aki zongorázik, az éppen háttal van, így halkan lépek tovább.
A hangszer előtt egy lány ül, megismerem, az osztálytársnőm, Catherina, pár lépésre megállok tőle, gyakorolja Bach művét, a kantáta fugát, mert felismertem.

-       Félórája ezt gyakorlom, úgy érzem csiszolni, kéne rajta. – mondja kétségbe esett hangon.

Nem sokára abba hagyja.

-       Ha lehetne választani a hangszereken, a zongorát választom, mert valahogy ezt érzem jól, és Bach művét gyakorolhatom szívesen, nem zavarnak, még kulcsom is van ide, akár éjszaka is jöhetek. Még egyszer neki kezdek, azután indulok haza, ha szüleim megtudják, nem sikerül, szobafogság, és a barátaimmal nem lehetek. Ha a szüleimre hallgatok, akkor nem ülnék most itt. – mondja bánatos hangon, érzem, mint ha könnyezne.

Ahogy látom lehajtott fejjel, egy bánatos lányt látok, hiszen Catherina a mosolyával levesz sok embert a lábáról, így hozzálépek.

-       Szia Catherina! Én szívesen segítek. – mondom.

Egyik kezemet a vállára helyezem, csodálkozott tekintettel néz rám.

-       Mióta állsz itt? – kérdezi meglepődve.

-       Pár perce, halljam, amit hallanom kell. Próbáljuk meg még egyszer, így egy elméletet is megpróbálhatunk. – válaszolom.

Mellé ülök, mert van hely, megfogom az egyik kezét.

-       Ha ez a finom gyengéd kéz, a zongora billentyűzetén szeretnének játszani, akkor adjuk meg neki az esélyt. Ha a táncban a lány vezeti a fiút, vagy fordítva, próbáljuk meg innen nézni. Hölgyem! Felkérhetném egy táncra a zongora nevében. – mondom, és hírtelen egy mosolyt veszek észre.

-       Megpróbálhatjuk, ha ön uram, nem lép a lábamra. – válaszolja.

Ahogy kell, nyújtom a kezem, amit ő elfogad, felállunk, és indulunk a tér közepe felé. Érzem, kezd megnyugodni, boldog vagyok, mert az osztály leggyönyörűbb lány kezét foghatom.

Pár lépést megteszünk, majd egymással szembe állúnk meg.

-       Most mit kell tennem? – kérdezi érdeklődve.

-       A tánc, amit választok, az a keringő, így vezetheti a lány a fiút, hiszen próbáltuk a táncórán, és sikerült, amikor a sorsolás hozta. – válaszolom.

-       Igen, emlékszem.

-       Ha már társas, akkor közel kell egymáshoz lenni, a szokásos kézfogás, a másik kezemmel, a derekadnál kell, hogy átfogjam, zene nélkül tudom, hogy nehéz lesz. Sokszor halottuk, így tudjuk, mikor ki következik. – válaszolom, kis mosolyt megcsillantva.

Így kis időt kell várni a kezdésre, megpillantok az arcán egy kis mosolyt.

-       Nem értem, miért kell táncolnunk azért, sikerüljön a zongorajátékom? - kérdezi érdeklődve.

-       Azért! Ha elérkezik az a rész, éppen megakadsz, gondolhass valami jóra, és sikerül átvinni az akadályt. Vajon a vizsga feladat mi lesz? – válaszolom.

A táncpróbánk vége nem sokára, örömet látok rajta, így biztosan tudtam segíteni, majd együtt lépünk a zongorához.

-       Mielőtt neki kezdenél, egy dolgot ne felejts el! A te feladatodra koncentrálj, legyen az Bach vagy Beethoven, azt se, vedd, úgy mintha táncolsz, a partnered a zongora, az elején te vezeted, azután megfordul. Olyan résznél ahol elakadsz, gondolj valami jóra, szép dologra. – mondom.

-       Ahogy mondtad, megpróbálhassuk. – mondja, így a hangjában azt érzem, meg akarja tenni.

A zongora mellett állok, így ő leül, és neki kezd.
Olyan kedves arca van, hogy csak nézni lehetne sokáig, kár a szülei, inkább az édesapja, nem segíti a tanulásba, ha még is. Meglátom a vizsga után, megérdemli, kedves mindenkivel, mit ér a kedvessége, és a bájossága, ha otthon nem figyelnek rá. Sokáig elnézném a vonzó alakját, és gyönyörű arcát, de nem olyan helyen vagyunk, mert bármikor beléphetnek.

 

Senki földje.

Ezzel a kis történettel kívánok minden olvasómnak, Békés Boldog Karácsonyt, és Örömökben gazdag új évet.

A történet 1914-ben veszi kezdetét, pontosan a frontvonalból, ott, ahol három nemzet honvédjei néznek farkasszemet, és közöttük található a senki földje, egy semleges terület. A német katonák néznek szembe a francia-brit erőkkel, éppen az állóháborúnak nevezett helyzetben vannak. A várakozás, melyik fél kezdi a támadást, december 25. van, ami már át ment az éjfélbe, az a helyzet is előállt, hogy a német védők váratlanul elkezdenek dalt énekelni, az ellenfeleik, nem értik mi történik, és hírtelen ők is énekelnek, egyszerre énekel a két térfél.
Az ellenfelek egymással szembe ásták ki a védőárkaikat, nagy a távolság a két fél között.
A német védők közöl, az egyiknek egy ötlet jut eszébe, mert éppen egy kis cserepes fát öltöztetett fel, csak gyertya van rajta, és kezébe véve, hírtelen magasra emeli.
A bajtársai csodálattal néznek rá, vajon mit akar tenni, mert ha kilép, akkor akár le is lőhetik, de ő bízik a karácsony szellemébe, nem történik vele semmi. Lassan kezdi a helyét elhagyni, kilép a védelmet nyújtó árokból.

-          Bajtársak! Elérkezett ez a szent nap is, a karácsony napja, és a karácsony szelleme, engedjen a csatatereken, ezen a két napon legyen béke, és hallgassanak el a fegyverek.

A védelmet nyújtó helyétől távol áll meg, így céltábla lehet a szövetséges honvédeknek, de ahol meg állt, az a senki földje.
A bajtársain néma csend, aki kilépett már, az tovább mondja a beszédét, meglepetésükre, az ő ellenségének tartott honvéd is kezd énekelni, a Csendes éj címűt. A francia brit szövetségeseknél is kis zavar érezhető, így tüllűk is az egyik, ugyan azt kezdi tenni, de még nem látta az ellenségét. A kezébe ugyan úgy fenyőfa, amin a gyertya meg van gyújtva.
De ő énekelve kezdi elhagyni az őrhelyét, így az ő bajtársai is kíváncsian figyelnek, és csodák csodájára az ellensége ugyan úgy énekli, és tovább haladva a senki földje közepén találkoznak. Az éneklés végén egymásnak átadják a cserepes fenyőt, azt követően egy csoda is kezdetét veszi, egymást átölelik. Akik figyelték a jelenséget ők is kezdik elhagyni a lövészárkot, hogy a Senki földjén találkozhassanak.

Felhívás-2016-1

Kedves Olvasó! Olyan oldalnak is tagja vagyok, ahol egész novellát lehet közölni, megtalálsz azon is.
https://www.wattpad.com/user/mate1979

Álmodtam egy világot 9.-oldal-16.oldalig

Arrébb teszem a ládát.

-          Miben segíthetek? Talán medvecukrot kérnek? – kérdezem, érdeklődve.

-          Nem tudom, te vagy az a Jim az iskolából! Nem kérünk cukrot, láttál-e erre fiatal lányt, hátha a Pauletta lányt ismered. Randevút szerettünk volna, tudjuk, már van választott vőlegénye. – válaszolja az egyik, akinek nem jó híre van az iskolában.

Az üzletben végignéznek, inkább a szemükkel fürkésznek, majd belép édes anyukám.

-          Szervusztok, fiuk! Talán vásárolni szeretnétek. – kérdezi anyukám.

-          Á nem kérünk semmit, azt hittük idelépett be egy lány, de nem, akkor nem is zavarunk.

Az ajtón ki is lépnek, majd lassan kezdik elhagyni az üzletet.

-          Fiam, ezek nem az iskoládban tanulnak?

-          Igen, édes anyukám! A Pauletta lányt keresik, úgy gondolom, mást szeretnének tőle, nem csak beszélgetni. Abban a korban vannak, lehet barátkozni lányokkal, Agnes már foglalt, vigyáznia kell most már. – válaszolom.

-          Jól mondod! Ha elérkezik az idő, megbeszéljük azokat a dolgokat, amit tudni kell a lányokról. – mondja, kis mosollyal az arcán.

Anyu, teszi a maga dolgát, én belépek a raktárba, és ott találom Agnest.

-          Köszönöm, nem mondtad el itt vagyok, amit halottam, jól gondolod.

Látom róla, szomorú, biztosan fél valamitől, a nagy dobozon ül, lehajtott fejjel, hozzá lépek, leguggolok elé. Megfogom a finom kezét, az arcába nézek.

-          Bánt ugye valami? Látom rólad, már felnőttnek számítol, hónapok múlva lesz esküvőd, boldognak kéne lenned, helyette itt ülsz velem egy raktárban, szomorúan. – mondom, gyengéd hangot is adok bele.

-          Igen, jól gondolod, örülni kellene nekem, boldogtalan vagyok. Hiába van pár fiú barát, aki biztosan mást szeretne tőlem, a szokás szerint, a nászéjszakára szabad hagynom a női dolgomat, akkor veszíthetem el. – válaszolja kedvetlenül.

Ahogy a szemébe nézek, könnycseppet pillantok meg, valahogy meg kellene vidítani.
A kis Agnes bele megy a találkozóba, ami nem messze van a községtől elhagyott fészer, már nem olyan kicsi, már felnőttnek számit. A raktárból együtt lépünk ki.

-          Te lányom! Hogy hogy itt vagy, ugye a fiam nem bántott? – kérdezi érdeklődve édesanya.

-          Nem Puttmannéni! Két fiútól szöktem el, ő elbujtatott, mert nem akartam velük találkozni. – válaszolja sóhajtozva.

-          Az a két fiú, aki itt volt? – kérdezi anyám.

-          Igen, tudják, a barátaimmal nem találkozni, és a női énemet nem szabad elveszítenem. – válaszolja a lány szomorúan.

-          Ki kisérem, hátha elmentek. – válaszolom örömmel.

-          Inkább kísérd haza, így a legjobb, nem bánthatják. – mondja kis mosollyal az arcán.

A hírnek nagyon örülök, így elkísérem, és az úton beszélhetek vele, éppen az ajtónál állok, széjjelnézek, elmentek-e. Nyugodtan inthetek, mert nem látom őket, majd indulunk is, elhagyjuk az üzletet.

-          Köszönöm, hogy haza kísérsz, ugye bízhatok benned, tudom nem vagy olyan, mint a többi. Mást akarnak tőlem, nem a táncrendet a bálhoz. – mondja, de megpillantok egy kis mosolyt

Ezek szerint bízik bennem, ez jó nekem.
Út közben beszélgetünk, nem csak a terveinkről, hanem másról is.

-          Tudom, jó módúak a szüleid, boldognak kell lenned, helyette szomorú vagy, nekem kellene szomorúnak lennem, az édesapám miatt

-          Nagyon jól dolgozik, mindenkinek segít, miért bánkódsz miatta? – kérdezi meglepődve.

Az igazat el kellene mondanom, bíznom kell benne, neki vigyáznia kell, mint minden hasonló korúnak, aki a házassága előtt áll.

10.

Elérkezik az a nap, amikor a találkozót Agnesel titokba meglehessen, mert tudjuk, a környezetünkben ki mit tesz. Édesanyám tudja, a barátaimnál vagyok, a szombati nap a biciklivel és egy kosárral, ami meg van rakva egy kis étellel, kerülő úton indulok a megbeszélt helyhez. Az utat rövidítve hamar megérkezek, kezembe veszem a kosarat, a biciklimet elteszem egy fedett helyre.

-          A házba benézek, hátha nincs senki, és amit kell arrébb tenni, azt előkészítsem. Ha jól látom, rendben van minden. Az ülőhelyet elrendezem, a lepedőt leterítem. – mondom boldogan.

Amit kigondolok, azt úgy is kezdem tenni, még nem veszek ki semmit a kosárból, a biciklit inkább behozom, elfér, mert van hely bőven. Nem kell sokat várnom, és a Pauletta lány megérkezik, ugyan úgy a biciklijével, ő is behozza, majd köszöntjük is egymást.

-          Mielőtt elmondanánk egymásnak, amit kell, enni kéne egy kis falatot. – mondom boldogan.

-          Benne vagyok, látom meg is terítettél! Ugye jól áll rajtam ez a ruha, örülök, itt lehetek. – válaszolja, a kedves mosolyával.

-          Igen, gyönyörű a ruhád, éppen dicsérni akartam, ha veled vagyok, boldoggá teszel. Nem vagyok még annyi éves, mint te, de be kell vallanom, hogy tetszel, tudom, már késő, mert már el vagy jegyezve. – válaszolom, kicsit szomorúan.

-          Igen, szívesen választanálak, mert segítettél, és egy kínos helyzetben megmentettél. – mondja örömmel.

Amit válaszolt, nagyszerű érzésnek érzem, boldog vagyok, a szénára ülünk, a kosárból kezdek pakolni.

-          Látom, van minden finomság, ugye nem baj, ha arrébb lépnék, mert megnéznék egy női dolgot, mert minden hónapban át kell élnem, ugye nem baj? – kérdezi egy kicsit szomorú hangon.

-          Nem baj, nyugodtan nézd meg, addig megterítek. – válaszolom.

Feláll, és lépni kezd azon helyhez, ami takarva van, mert ott a szénák fel vannak halmozva, nem lehet látni.

-          Ugye nem baj, ha megkérdezem, mióta van ez a helyzet neked, a hónapban történő valami? Olyankor mit érzel? – kérdezem érdeklődve.

Megpillantom a felső ruházatát, hogy a szénán lóg, mert úgy van elrendezve, mit, ha öltöző is lenne.
A terítőre kezdek kipakolni mindent, az illedelmesség az, ha megvárom, és együtt kezdhetünk falatozni, a szénából készült falhoz pillantok, amikor elcsodálkozok a látottan, ott áll egy szál öltözékbe, a testét most látom olyan vonzónak, mert amilyen ruha van rajta, kiadja minden női alakját, combja közepéig ér. Felállok, és megteszem azt a pár lépést.

-          Agnes, még nem láttalak ilyen ruhában! Miért nem öltözöl fel, és miért nézel rám olyan furcsa pillantással? – kérdezem csodálkozva, az alakját gyönyörűnek látom.

-          A havonta történő dolgom megjött, van fájdalmam, de tűrhető, furcsa érzést érzek, ilyen öltözékbe te láthatsz. Nem tudom, mit tegyek, nőnek számitok, te férfinak. – válaszolja furcsa hangon.

A lány szaván elcsodálkozok, felajánlja magát, bámulom nagyon, ahogy előttem áll lengén, ahogyan az idomai kidomborítják a szoknyaruháját, ami fehér színű. Szavakkal nehéz elmondani, az érzést. Végig mér, megfogja a kezemet, megtesszük azt a kis lépést a ház falához, ami merev, és ahhoz simul, a kezemet a derekához teszi, majd a szemembe néz, közeledni kezd felém, biztosan csókolni akar.

-          Nem vagyok még annyi idős, amennyi te, nekem még várnom kell. – mondom.

-          Nem számit! – válaszolja kis mosollyal, ami jól áll neki.

Az ajkunk éri egymást, várom, mit szeretne tovább, és így fogom tudni, mit kell tenni a fiúnak. Különleges érzést kezdek érezni, mintha azt súgja, tedd meg, itt a lehetőség.

-          Ha nem számit, hogyan tovább? – kérdezem.

A kezemet megfogja, a szénákhoz lépünk, kezdi lassan leöltöztetni, együtt dőlünk a szénára, a hátamra fektet, majd az ölembe ül, megtámaszkodva, kezd felém hajolni.

-          Csodásan nézel ki! Van vőlegényed, akivel házasságot fogsz kötni, ami fontos a nászéjszaka, és most itt vagy velem. – mondom boldogan.

Ha már ő kezdte, akkor belemegyek, csókolózásba kezdünk, akkor megadom neki a boldogságot. Még nem láttam olyan széplányt, mint Agnes, az alakja tökéletes. Amit együtt teszünk, nem fogom elfelejteni, és ez lesz a mi kettőnk titka. Biztosan az a valami kényszeríti, amit minden hónapban megy át, nem számit mennyi éves vagyok.

12.

Az a dolog megtörtént közöttünk, egymás mellett fekszünk, a testünk takarva van. Ő alszik, mert a szeme be van csukva, így sokáig nézhetem, gyönyörű alakját, amit a ruha megmutat. A szemét hirtelen kinyitja, az oldalamon támaszkodom, az arcán örömet olvasok le.

-          Agnes! Most, hogy megtettük, boldogságot érzek, látom te is az vagy, mit fogsz tenni ezek után? Már nem vagy érintetlen, a vőlegényednek mit fogsz mondani, ha elérkezik az ideje? – kérdezem érdeklődve.

-          Jim! Ezt még nem gondoltam át, mert csak az volt tudatomba, a legjobb barátommal tegyem meg elsőnek, tudom, hogy nem kellett volna, de a vágyam erős volt. Az esküvő napjáig meg kellene őriznem az ártatlanságomat, de addig hátha eszembe jut valami. – válaszolja, kicsit szomorúan.

-          Amit megtettünk, azt titokba kell tartani, egy iskolába járunk, bízhatsz bennem, tegyünk úgy, mint előtte. – mondom.

Ahogy voltunk, egy takart ruhába, kezdünk falatozni, vidámnak látom, mert az arcán megvillantotta szép mosolyát. Előtte rosszkedvűnek láttam, most öröm ránézni.

-          Ezen a helyen veled lennék egész nap, de nem lehet, még vissza kell öltözni, ha erre tévedne valaki, ne lássák, megtettük, amit nem szabadott volna. – mondja Agnes, szomorú érzést is éreztem benne.

-          Ha szeretnéd, akár titokban is találkozhatunk, ezen a helyen, mert nem gondolják, titkos találkozó hely. – mondom, kicsit boldogan.

A falatozással végzünk, amíg a lány át öltözik, addig én mindent visszakezdek pakolni a kosárba, meg van hamar, így én is vissza kezdek öltözni. Az az ötlet jut eszembe, hátha segíteni kell az öltözködésben, megteszem azt a pár lépést, már csak azt a ruhát kell felvennie, amit először vett le.

-          Már összepakoltam, az öltözésben segítsek valamit? – kérdezem érdeklődve.

-          Nem kell segíteni, egyedül is megy. – válaszolja.

-          A havonta megtörténő valamivel, tudtál kezdeni valamit? Hogyan hagyjuk el a helyet? – kérdezem.

A javaslatát kezdi elmondani, addig én a szalmáknál széjjelnézek, hagyunk-e ott valamilyen nyomot.
Először Agnes indul haza, kis idővel én kezdek indulni, olyan utat választok, amit kevesek ismernek, épségben érek haza. Szerencsére a szüleim nincsenek itthon, így megkönnyebbülök, arra kezdek gondolni, lemegyek anyához az üzletbe, és segítek neki, az első az, a kosárból kipakolok, hamar végzek, így indulhatok, az ajtót jól becsukom. A szokott helyen gyalogolok, így el is érem az üzletet, belépve köszönök édesanyának.

-          Édesanya, kell valamit segíteni? – kérdezem érdeklődve.

-          Igen, a raktárba kellene egy kis rendet tenni! Remélem el tudtad rendezni a dolgodat, amiért elkéredzkedtél. – válaszolja.

-          Igen, édesanya, elrendeztem! Akkor be is lépek a raktárba. – válaszolom örömmel.

Indulok is a helyiséghez, remélem sikerült a Pauletta lánynak hazatérni, ha találkozok, vele rákérdezek, úgy, hogy ne hallja senki. A kedvesnek, pár hónap múlva lesz az esküvője.
A feladatba be le is kezdek, a raktárba lehet hallani mit, kérnek, így megtudhatom, ki mi történik.
Fél órával később.
Arra gondolok, pihenek egy kicsit, megeszek egy almát, amikor is egy vásárló belép, a hangját meg ismerem Agnes az, és az anyukája. Anya hangját hallom, hogy hív.

-          Jó napot kívánok hölgyem! Mit adhatok? – kérdezem.

-          Fiam! Én kiszolgálom az anyukát, te a kedves lányát, tudom, ügyes leszel a kiszolgálásban. – mondja édesanyám boldogan.

Arrébb lépünk, lesz alkalom megkérdezni, majd mondja is, hogy mit kér, suttogva kérdezhetem, majd suttogva válaszolja, így megkönnyebbülök, most már boldogan szolgálom ki Agnest. Amit kér, becsomagolom, majd a papírra felírom, mit adtam, így édesanya, tudja, mennyit kell fizetni, a családnak.

14.

Egy hónappal később.
Éppen itthon vagyok a szobámba, és a házi feladatot írom, egy kicsit megéheztem, így lemegyek a konyhához, készítek harapni valót. Neki is készülök, amikor hallom a bejárati ajtó nyílik, odanézek, a meglepetésemre édesapám az.

-          Édesapám, ilyen hamar hazajött? Talán valamit itthon felejtett? – kérdezem érdeklődve, mert az arca mást is elárul.

-          Nem édes fiam! Itthon van-e édesanyád? – kérdezi.

-          Az üzletben van! Nem sokára én is megyek, segíteni. – válaszolom, meglepődve.

-          Jó, hogy nincs itthon, mert veled szeretnék beszélni, ezért kérlek, ülj le! Fontosról kell beszélni, a Pauletta lányról szeretnék kérdezni. – mondja.

-          Róla, az iskolában jól tanul, néha találkozunk, és beszélgetünk az élet dolgairól. Mit szeretne kérdezni? – kérdezem, azért van bennem félelem, lehet, a titok dolgomról, biztosan kiderült.

Talán valahogy Agnes elmondta.

-          A községben az a hír járja, a kis Pauletta lány áldott állapotban van, mert olyan jeleket ad, az anyukája arra következtet, és már nem ártatlan. A barátait megkérdezték erről a dologról, azt állítják, ők nem tettek vele semmit, mert tudják már foglalt. Említetted, voltál sokat vele, és tanultatok is együtt, de bevallotta sokat együtt voltatok, és megtettétek azt, sokáig nem akarta kimondani a nevet. – mondja édesapa, szigorú tekintettel.

Mit is tudok mondani erre, így be kell vallanom, a következményét vállalom, Agnes tényleg bátor, sokáig nem mondta ki a nevemet, dicséretes, ha apám megbüntet, nem számit.

-          Fiam, gyere velem! Elrendezzük ezt a tett dolgot. – mondja szigorúan.

Vele kezdek menni, indulunk fel az emeletre, van bennem félelem is, lehet, megbüntet. Felérünk, a szobámhoz.

-          Öltözz derékig! – mondja szigorú tekintetével.

Kezdi a derékszíjat a nadrágjából kihúzni.

-          Feküdj az ágyra, most szíjat hasitok a bőrödből, amit tettél a szigorúan bűn volt, mert azt a házas fél teszi meg szívből.

A hasamra fekszem, így felkészülök, megbüntet, az elsőt meg is érzem, kezd fájni, így a jóra kell gondolnom, hogy ne érezzem, nem bánom, amit tettem, mert abba a kis időben a szép Agnest boldognak láthattam.
Sok év telik el azóta, hogy a kis Jimet az apja megbüntette, sok minden történt. A naptár 1975-öt mutat, a történet, az Indiana Állambeli Pasca nevű községben folytatódik.
1975 nyarán hatással van még a vidékekre, az egymás melletti élés, úgy, hogy a fehér bőrűek a fekete bőrűek között, van, hogy megférnek.
A Davis család tengeti életét, ami megszokott számukra, a szomszédjaival megértik egymást. Júniusi szombat van, már kezdetét veheti a nyári szünet, végre nem kell menni még szombaton se.

-          Bemutatkozom: Davis Brian Andrewnek hívnak, tizenhárom éves vagyok, az édesapámat Jamesnek hívják, a foglalkozása, gazdálkodó, az édes anyukámat Barbarának hívják, háztartásbeli.

Együtt kezdünk reggelizni, végre megtehetjük, korán kelők vagyunk, mert a reggelinél az óra hétórát mutat, megbeszélhetjük a közös napi feladatot.

-          Gyermekem! Ma a gazdaságban nem kell, hogy gyere, ha édes anyukádnak segitel, az jó lesz, így azt is fogod tudni. – mondja édesapám.

-          Jó, hogy említetted, kell a segítség, de, ha be kell menned az iskolába valami feladathoz, a bizonyítvány átadás előtt, akkor bemehetsz nyugodtan. – válaszolja édesanya, a kedves mosolyával.

-          Úgy lesz, mert lenne feladat. – válaszolom, kicsit boldogan.

A hírnek örülök, mert, ahogy édesanyám mondja, így tudok pár társammal beszélni, még a nyaralást is. A reggelizés nem sokára meg lesz, apukám indul a gazdasághoz, anyukámnak annyit segítek, az asztalt lepakolom.
Megvan hamar, így a szobám felé indulok, a táskába tehessem azt, amit vinnem kell.
Percek múlva készen állva, köszönni kezdek anyukámnak, a biciklimhez lépek, és indulni kezdek.

16.

Álmodtam egy világot - első 8 oldala.

Ősz van, kezdik a lombok lehullajtani a leveleiket, egy szép napos délután, az utcákban alig járnak automobilok, mert kevés embernek adatik meg, e találmány használata. Az utcák délután elhallgatnak, mindenki otthon várakozik, azért is, mert így akarnak segíteni, azon lakosoknak, akik ön szántúkból fogtak fegyvert. A naptár 1941-et mutat, a környék utcáiban tudja mindenki, Európában háborús helyzet van.
A történet egy eldugott helyen veszi kezdetét, az Egyesült Államokban, annak is Randolph megyének neveznek, egy kis városába, amelynek Indianának hívnak, a kis városban éli mindenki a megszokott életét, van köztük olyan is, aki megélte már a Nagy háborút is, sok év telt el attól. Így kezdetét vehette a családalapítás, akik részt vettek, nem tudják elfelejteni, hiszen szívesen kitörölnék az emlékezetűkből.
E kis városban éli életét a Jones család, nem élnek jó módban, de a minden napi falat megvan, a családfő földműves, a Nagy Háborúban már részt vett, a neve: James Thurman Jones, az édesanya egy vegyes kereskedési üzletben kisegítő, otthon teszi a fontos házi teendőket, az édesanyát: Lynette Putman Jonesnek nevezik, a szülőknek egy gyermekük van, aki a keresztségben a Jonest nevet kapta. A kis fiúk már tízéves éretté lett, már felismeri mi a jó, és a rossz.

1941 Októbert ír a naptár, szombati nap van, a szülök, dolgoznak, a kis Jones otthon van.
Még tízéves vagyok, a szüleim a házt rám bízták, nem szeretnék most itthon lenni, úgy döntöttem, a barátaimat meglátogatom, még az iskolából ismerem. Először is megreggelizem, az óra nyolcat mutat, azután kezembe veszem a kulcsot, és a környéket feltérképezhetem.
Készen állok végre, pár osztálytársamat meglátogathassam, olyan helyen lakunk, ahol távol vagyunk a fekete bőrű lakóktól, azt a környéket elkerüljük.
A házból kilépek, az ajtót kulcsra zárom, a nyakamba helyezem, és indulhatok is Chuckékhoz.
A községünkben még nincsen olyan nagy készülődés, a háború miatt. A rövidített úton megyek, éppen velem szembe jön három nagy, akiktől tartok, azért is! Azt gondolják, tudnak mindent, már pár fiúnak van lánnyal kapcsolata, nem tudom, hogy igaz, vagy talán mondani akarnak valamit. Meg álnak előttem hírtelen, még nem volt olyan, hogy megvertek, biztosan akarnak valamit. Nincs sokáig némaság.

-          Szia, Jones! Az iskolából ismerlek, talán valamelyik barátodhoz mész? – kérdezi az egyik, talán az lehet a vezér.

-          Igen, Chuck Wilmorekhoz, mert megbeszéltük, a lány testvérével hármasban, feltérképezzük a környéket, más hová is elsétálunk. – válaszolom, kicsit megszeppenve.

-          Szóval Wilmorékhoz!

Azt követően a három nagy, közeledni kezd felém, amikor bár lépésre vagyunk, megállnak, majd int a kezével. Azt követően a vezér kezd végig mérni, nem csak a tekintetével, hanem körbe sétál.

-          Ha jól tudom, Chuck lány testvére két évvel idősebb, mint te vagy! Gondoltad-e már azt, Phylissel megbarátkozol? – kérdezi fennhangon, a szaván kezdek csodálkozni, mit akar ezzel vajon mondani.

-          Mit akarsz ezzel mondani? Ahhoz, hogy barátja lehessek, meg kell, ismerünk egymást, a szülei nem engednék meg úgy se. Hiszen tudod a szokást, a szerelmes párok kísérővel mennek, ne tehessenek nem oda illő dolgot. – mondom, csodálkozva.

-          Ez igaz! De kilehet a szülőket játszani.

A két fiú elneveti magát.

-          Jim! Mért kell várni a felnőtté válásig, amikor most is tiéd lehet, csak titokba kell tartani. – mondja az egyik banda tag.

Igen banda, mert a községben a nagyobb fiúk, bandában szervezkednek, nem csak nálunk, hanem a szomszédos falvakban is. Mindenki tudja, de nem mernek ellene tenni, akár erőszakot is képesek tenni. A szüleim a jóra nevelnek. 2.oldal.

Út közben a fiú szavain gondolkozom, azon veszem magam észre, Wilmorék közelében vagyok már, mert említette merre laknak. Beléptem volna a kapun, amikor nyílni kezd a ház ajtaja, Chuck édes anyukája.

-          Szervusz Jim! Gyere nyugodtan, a gyerekek említették, mentek sétálni, talán kirándulást terveztek? – kérdezi érdeklődve.

-          Igen, Zimmermannéni.

Belépek a házba, így köszönhetek a családfőnek.

-          Nyugodtan felmehetsz, az emeleti részbe, már várnak. – mondja a barátom anyukája.

Ahogy kell, gyalogolok fel a lépcsőn, oda is érek.

-          Sziasztok, végre itt lehetek veletek, így hármasban, mi félét ját szúnk? – kérdezem érdeklődve.

-          Így a nővéremet is bemutatom, mert most látod először, Phyllisnek hívják, három évvel idősebb nálad. – válaszolja, Chuck.

Bemutatkoztunk, nem tudom megállni, ne nézem sokáig, mert szépnek tartom, végig mérem, ahogy ő engem.

-          Mikor mennyünk piknikezni? – kérdezem érdeklődött tekintettel.

-          Menjünk délután, addig édesanyánk elkészíti az útra valót, nem messze van egy kis domb, ott leteríthetünk, akár beszélgethetünk is. Ha Phyllis megengedi, akár meg is ismerkedhetünk. – mondom érdeklődve.

-          Jó ötletnek tartom! Nem tudom, a nővérem mit gondol erről, mert vannak hasonló korú lányok, már ismerkednek. Nem akarom erőltetni. – mondja Chuck.

-          A környezetünkben van pár olyan lány, inkább aludnék rá egy estét, az iskolába elmondom a válaszomat. – válaszolja, a kérdésemre Phyllis.

A hírnek örülök, el is kezdünk beszélgetni, néha szemezgetek a lánnyal, ne vehesse azért észre. Elérkezik az idő, lemehessünk a konyhához, el van készítve a kosár, arra is gondolok, titokban valahogy beszélek, a barátom testvérével.
Hiába október van, még jó az idő, így még lehetünk kint a szabadba.
Szerdai nap van, édesapám a mezőgazdasági területen van, hiába még tízéves vagyok, érdekelnek a gépek, így vele is mehettem. Az iskolában éppen szüneti nap van, a földön a tengerit takarítják be, édesanya a kosárba tesz egy kis ételt, és vizet.

-          Gyermekem! Elérkezett az a nap is, amikor édes anyukáddal elmehetsz, és segíthetsz a betakarításban, nagy területen kell dolgozni, sokan lehetnek, de vigyázz a kosárra. – mondja édesanya boldog mosolyával.

-          Igen fiam, ahogy anyukád mondja! A munkában azért figyelek rá, tudják, van gyermekem, és ez a második ilyen alkalom. – válaszolja édesapa, boldog mosollyal.

-          Emlékszem rá édesapám! Ugye lesznek olyanok is, akik velem egykorú. – kérdezem édesapát.

-          Ugye a Pauletta család is ott lesz? A lányúk elkápráztató, beszélni szeretnék vele, ha vége lesz a betakarítási mulatozásnak. – folytatom a kérdezést édesapától.

A szüleim csodálkozva néznek rám.

-          Igen gyermekem, ott lesz! Csodálkozom fiam rajtad, tízéves vagy, és már egy kislányon gondolkozol. – válaszolja apa csodálkozva, de észreveszek egy kis mosolyt is.

-          Nem tehetek róla! A múlt évben láttam, felkérem táncolni, lehet a barátnői is ott lesznek. – válaszolom örömmel.

-          Jól mondod fiam! Ahogy emlékszem, kedves, bájos teremtés, a szülei is jómódúak, egy év alatt sok minden történt, mert van egy hódolója, akit kiválasztottak számára. – mondja édesapa, mást is érzek a hangjában.

-          Mondja édesapám! Talán vőlegényt választottak ki Agnesnek? Ha jól emlékszem így hívják. – válaszolom meglepődve, mert erről nem tudtam semmit.

Azt követően a szüleim kezdik elmondani, hogyan működik ez a leánykérés, kellene valamilyen megoldás, hogy a bálon találkozzak vele.

4.

Apával indulunk a gazdasági területre, ami nagy helyen helyezkedik el, a gépek a területen van, de imádkozom is, láthassam a kis Agnest. A kis birtokunk a község külterületén van, át kell mennünk azon a területen, ahol a fekete bőrűek laknak, én nem bánom.

-          Alig várom, megérkezzünk, hátha találkozok vele! Már tudom, hogyan működik a házasság a gazdagabb családoknál, amilyen Agnes is. – mondom kicsit szomorúan.

-          Igen, kisfiam! Ha engedi a lány barátkozni, addig, amíg meg nem házasodik. – válaszolja édesapa.

Másról kezdünk beszélgetni, addig, amíg el nem érünk egy területet.

-          Fiam, itt vigyázni kell! Bármi megtörténhet, tudod, hogy vita van közöttünk, és e lakosok között. Évek óta ez megy, de remélem nem lesz háború. – mondja, a hangjában mást is érzek.

Amit apa mond, elgondolkoztat, miért kell tüllűk félni? Végül megérkezünk, nem volt probléma, azért is, biztosan ismernek minket. A Pauletta családot megpillantom, így meg könnyebbülök, Agnes hiába lány, segít édes apukájának. Elcsodálkozom rajtuk, hiába jobban állnak, még is földet művelnek.

-          Fiam! Most itt hagylak téged, segíteni megyek a többieknek, a gyerekekhez oda mehetsz, játszatok úgy, hogy lássunk titeket. Ha kell segíteni, szólni fogok. – mondja apám, aminek örülök.

-          Apám-uram, értettem, és így lesz. – válaszolom.

Indul is a többiekhez, a szemeimmel azért figyelni kezdem a többieket, nem érdekelnek úgy, inkább egy bizonyos személyt kezdek figyelni, éppen pár fiú veszi körbe, az is lehet, megbeszélnek valamit. A kíváncsiság mindig hajt, így közelükhöz lépek, hátha megtudok valamit. Indulok is, de ne vehessenek észre, a kosarat viszem, és a vizes kulacsot. Egy méterre állok meg tőlük, lepedőt terítek le, mintha most kezdenék az evésbe, így hallgatózhatok is.

Négy fiú, szerintem teszik a jót, hogy válassza valamelyiket, de már említette, hogy neki a vőlegényt már kiválasztották. A négy közül már mindenki felnőtt, így összepakolok, és indulok a lovas szekérhez, a véleményemet így magamba mondhatom.

-          Agnes, szép, kedves, az is lehet, az esti bálon a fiúk ott lesznek, még nem látta a kiválasztott fiút. Inkább a munkával törődök, este ki derül kivel fog táncolni. – mondom sóhajtozva.

A kosarat így felteszem a lovas szekérre, sétálok a lóhoz, simogatni kezdem, beszélni hozzá, nincsenek a közelembe.

-          T tudod villám, van egy kedves lány, aki tetszik, minden fiú körül veszi, az is lehet, akarnak tőle valamit, de már egy másiknak oda ígérték. A szokás az, vigyáznia kell a női dolgára, mert azt a dolgot, csak a nászéjszakán veszítheti el, ha hamarabb megteszi, neki sokkal rosszabb lesz. – mondom szomorúan.

A ló nyerít egyet, mintha értené.

-          Körülrajongják, akkor hogyan fogok este beszélni vele, fontos lenne, este meglátom.

Hirtelen hallom édesapám hangját, így ott hagyom a lovat, mindenki tudja a feladatát.

Órákkal később.

Sikerült felszedni a kukoricát, és a szárait kévébe rakni bizonyos távolságonként. Így már megengedhessük magunknak, az esti vidámságot.
Kezdünk elköszönni a munkásoktól, megpillantom a Pauletta lányt, egyedül ül a szekerüknél, így oda léphetek.

-          Szia Agnes! Örülök, hogy láthatlak, reggel beszélni szerettem volna veled, de négy fiú társaságában voltál. – kérdezem érdeklődve.

-          Szia Jim! Reggel láttalak, szerettem volna veled beszélni, de négy fiú akadályozott, a táncrendet beszéltük meg, rámenősnek érzem őket. Tudják azt, nekem nem úgy van, mint velük, bárkit választhatnak szerelmi társnak. Nekem ki választják, és azt kell elvennem, nem mondhatok nemet. – válaszolja egy kicsit, szomorúan.

A hangjában érzek boldogtalanságot, ő még csak tizenkét éves, nem választhat magának barátot, de sajnálom is, ezen szempontból.

6.

A napok telnek, titokban remélem, a bálon találkozhatok a szép Pauletta lánnyal, még az esküvője előtt. A következő évben tervezik, végül bele egyezett, hogy a község külterületén találkozzunk, egy házikónál, ami raktárféleség.

Elérkezik a következő év tavasza 1942-be, a család barátai, és ismerőse, tudtam minden mozdulatukat, mikor hová mennek, így tudtam időpontot mondani. Amikor az iskolában találkozunk, a tanulásról beszélgetek Agnessel, így nem áruljuk el egymást, tudja, mindenki neki már van vőlegénye, amit a családfők beszéltek meg.
Márciusba lépünk, szünetet adnak minden diáknak, így segíteni tudunk a szüleinknek a gazdaságban.
Az óra hatot mutat, amikor ébredezni kezdek, a szüleimet megelőzöm, a mosakodásba és az öltözködésben sietek, nem kell sokat várni, már a konyhában vagyok, anyukámat észreveszem.

-          Édesanya! Nem sikerült elsőnek lennem a konyhába, reggelit készítsek, és a kávét lefőzni, édesapa ugye a szobájában van még? – kérdezem érdeklődve, kicsit szomorú is, mert nem sikerült anyukámat megelőzni.

-          Nem baj fiam, a következő sikerülni fog! Dicséretes tőled, az iskolai szünetben korábban is felkelsz. Apukád nem sokára itt lesz, biztosan megdicsér. – válaszolja, mosollyal a szája szélén.

Azért örülök egy kicsit, mert apukámat megelőztem, nem baj, amit anyukám mondott, így a reggeli készítésben segíthetek, boldogságot ad, mert a gondolataim Agnesen jár, mert minél hamarabb beszélni szeretnék vele.

-          Fiam! Ha meg lesz a reggeli, eljössz velem az üzletbe segíteni? Így a vevőimet is megismerheted, akár ki is szolgálhatod. – mondja öröm arckifejezéssel.

-          Édesanya! Örülök nagyon, így megtudhatom, milyen munkát végzel az üzletben, annak örülnék, ha a kis Pauletta lánnyal találkozhatnék, tudom másé a szíve már. – válaszolom kicsit szomorúan.

Az étkezőben az asztal meg is van terítve, a jó illatra édesapám is a konyhába lépett.

A reggeli előtt imádkozunk mindig, kérjük imába az istent, áldja meg a Jones családot, adhasson ránk jót is, máshol háború van, da olyan híreket is mondanak, az országunk belépett a háborúba.
A reggeli után indulhatok édesanyával az üzletbe, ahol lakunk, onnan pár utcával van. Nem kell sok idő, megérkezünk, anyukám nyissa is az ajtót.

-          Jim fiam! Megkérhetlek arra, amit-ládát elbírsz, azt leteszed az üzlet elé, én addig azokat, ami számodra nehéz, mert nem sokára jönnek a vevők. – mondja örömmel, látom, róla szereti csinálni, mert ekkor mindig boldognak látom.

-          Igen édesanyám! – válaszolom örömmel.

Kezdem is a kipakolást, azért anyukámat is figyelem, és az üzlet belső terét, mi minden található a kereskedésben, mert az. Nem sokára végzek, és abban a pillanatban érkezik az első vásárló.

-          Szervusz Jim! Talán szünet van az iskolában, hogy itt látlak? Jól teszed, ezt is meg kell tanulni. – mondja a vásárló.

Tovább teszem, amire megkért édesanya, a kiszolgálásban is, a dicséret jól esik, legalább ezt is megtanulom.

-          Jim Fiam! A vevőnek a raktárból hozzál ki egy kis szatyor krumplit, minden megtalálsz.

-          Jó van anyukám! – válaszolom boldogan.

Indulok is a raktár felé, ahogy mondta úgy is teszek, nem sokára vissza is lépek a vásárlóhoz, amit át is adok, anyukám leméri, majd át is adja a vásárlónak. Éppen egy másik helyiségbe lép, mert a kereskedésben van pár helyiség, nem sokára csodálkozásomra a Pauletta lány lép be, látom róla, hogy liheg erősen, mintha futott volna.

-          Szia Jim! Segítenél nekem, hogy elbújjak pár fiútól, mert követnek, elfutottam tüllűk, már mondtam nekik ők nem érdekelnek, már foglalt vagyok. – mondja lihegve.

-          Gyere velem a raktárba. – válaszolom.

A kezét megfogom, és a raktár felé vezetem.

-          Ha szólok, akkor biztonságosan előjöhetsz. – mondom boldogan.

Visszalépek az eladó térbe, mintha arrébb tennék valamilyen árut, amikor belép két fiú, csodálkoznak, amikor meg látnak.

8.

2012 - 10.fejezet.

10. fejezet 1. oldal

Amikor az első órának vége volt a csengő szó jelezte az óra végét, az osztálytermek egyszerre nyíltak, mert az elsők nyitottak, azután a folyosózajongó diákokkal volt teli. Mindentanár a tanáriba ment, hogy leadja az osztálynaplót és a következő órára készülhessenek. A gyerekek is így voltak a 10/C-ben. Az új diákkal kezdtek ismerkedni.

-          Szia! én is új vagyok nem rég jöttem én is a nevem Gertruda Colbert, ahhoz képpest, hogy a neved olaszos jól tudsz németül, hogy tanultál meg így. Gondolom nehéz lehetett a nyelvtanát megtanulni.

-          Mondhatom nem volt nehéz, hisz a családban öröklődött van bennem olasz temperamentum plusz egy kis német vagy is germán vér is.

Ingrid az új diák majd más osztálytársaival is beszélgetett bemutatkoztak. Az idő ott volt, hogy a következő órára csengettek be így teltek az idők, majd azon a napon elkövetkezett az utolsó óra is.

Amikor vége volt az utolsó órának is, mindenki megkönnyebbült, hogy mehetnek haza így volt a 10/C osztályban is. Ingrid biciklivel indult haza, mert a ház előző tulajdonosa hagyta ott. Amikor haza ért délután egy óra volt, az anyukájával volt otthon majd később megérkeztek a költöztetők is.

-          Anya megérkeztek a költöztetők is, hozták a bútorokat nem hívjuk, fel apát vagy mit tegyünk.

-          Kicsim! Felhívom apádat, hogy tud-e jönni, ha nem akkor mi ketten valahogyan megoldjuk. Inkább tudod, mit nem hívom, fel legyen számára meglepetés, mire végzünk, biztos megjön és az anyagi dolgot elrendezik.

A költöztető munkás köszönti az anyát és a lányát is.

-          Jó napot kívánok! Üdvözlöm a hölgyeket, végre sikerült meghozni a bútorokat.

-          Épp kérdezni akartam sikerült ide jönniük és biztos a hosszú útfárasztó volt. A bútorok nagy része az emeletre megy.

-          Rendben van! Lenne, egy kis kávé az feldobná a munkát, csak ha nem lenne probléma,

-          Nem probléma! van is nem régen lett lefőzve, még jó meleg.

Az anya a két munkásnak egy csészébe kitölti, majd a kapuhoz levitte és nem sokára meg is itták.

-          Köszönjük a kávét, most jó finom volt még annyit, hogy fent legyen valaki, hogy a bútort hová tegyük le.

-          Anya leszek én fent és majd mutatom én a helyet.

Ingrid felment a tetőtéri helyre, hogy majd a munkásokat vezesse majd neki is kezdtek a munkának.

Először egy polcos szekrényt kezdtek cipelni, mehettek is vele, mert jó volt a fogása lassan mentek, mert lépcsőn kellet lépegetni, majd a szobába bevitték és beállították, hogy a lánynak jó legyen. A következő bútorral is tudtak végezni, az anya, amit elbírt segített kipakolni a furgonból. Lassan a családfő is megérkezett látta, hogy megérkezett a bútor.

10. fejezet 2. oldal

A családfő is segített pakolni délután két óra volt, amikor végeztek, mert az autó rakterében már nem volt bútor, felkerültek az emeleti szobákba és a ruhák is. A családfő a munkásokat kifizette, majd ittak egy kis vizet és már mentek is. Az autó hátsó részét becsukták és indultak is vissza Romába.

A család örült, hogy mindegyik bútor és a ruhák épségben, jobban a lány örült, hogy be lett rendezve a szobája.

-          Anya és apa megyek fel a szobámba tanulni, hisz készülnöm kell holnapra, az első nap jó volt jól telt megismerkedtem sok diákkal, akik az új osztálytársaim. Az osztályban nem csak én vagyok új, akik Aachenbe jöttek, van köztűk négy. Apa neked hogyan telt az első munkanap vagy is tanítási napod.

Közben közösen ebédelnek.

-          Igen lányom jól telt a nap a felső tagozatot kaptam és a 6. osztályt, mint történelem tanár, végre elmondhatom, amit tudok és a tapasztalatot, hogy amit át éltűnk az újjászületés alkalmaikor. Remélem nem mondtad el, hogy én kivagyok és az anyád.

-          De apu isten őrizz, hogy elmondjam. Tudod, hogy nem árultam el, hogy mi kik vagyunk főleg téged apa. Hisz nem csak engem bántanának, hanem téged is és még az is lehet, hogy meg köveznének.

Amikor Ingrid az utolsó falatot is lenyelte meg köszönte az ebédet és felment a szobájába vagy is a birodalmába levette az utcai ruháját és egy otthoni szabad idős öltözékkel cserélte fel.

-          Először a házi feladatot készítem el, azután átnézem a holnapi napra valót és kell-e átnézni.

Ingrid az asztal előtt leült és készítette a dolgát.

Ingrid szobája úgy nézett ki, hogy ha az ajtón belépünk szembe volt az ablak. Az ablak és az ajtó között egy asztal és egy szék, az asztalfiókos volt. A szoba másik fele a tetőtérhez tartozott, mert látszott rajta. Az ablak mellett volt egy tükrös szekrény azért volt tűkör rajta, hogy ha ruhát próbálgat, akkor láthassa, hogyan néz ki benne. Az ágya egy sarok ágy volt, ha nem nyitotta ki, akkor leülni lehetett az ágyon egy kis éjjeli szekrény is volt az ágy mellett, abba tárolta a személyes dolgait.

-          Végre megcsinálhattam a házi feladatot már megnyugodtam ezután azt tehetek, amit akarok. A szobám melletti szoba lesz a ruha szoba. A fürdőszoba melletti szoba lesz a vendégszoba, a melletti szoba lesz, ahol a vendégeimet fogom fogadni, és a tetőtéri nappali részben is.

Az idő ott volt, hogy le mennyen a szüleihez látta, hogy az erkély ajtó nyitva van majd Ingrid is kilépett majd együtt voltak megnézték az udvaron a másik épületet is.


10. fejezet 3. oldal

A napok telnek a hétvége elérkezett a szombati nap a pihenés napja, így volt a gimnáziumi osztályban a 10/B-ben és a 10/C-ben is. A hét új lány és Ingrid még a hét közepén megbeszélték, hogy találkoznak, egy olyan helyen ahová sokan járnak. Az egyik ismerkedési helyre a helyi bevásárló központba a szülők beleegyeztek. December eleje volt. A szülők azt mondhatták a lányaiknak.

-          Elengedünk, legalább megismerheted az új osztálytársaidat és tapasztalatot szerezhettek a bevásárló központ világáról, legalább azt tegyétek meg, hogy fél tízre legyél itthon.

-          Rendben van! Anya nem nehéz megtenni majd megmondom a többieknek, hogy ne maradjunk sokáig. A lányokkal a találkozó délután négy óra, addig kiválasztom a ruhát, amit majd felveszek, azért hideg van kint.

A lány felment a szobájába, hogy kiválassza a ruhát. A lány így tettek, hisz egy azon időben történtek mindenek. Még nem jött el az idő, hogy elmondhassák a medált, hogy van egy nyakláncuk. A két jó barát eközben hogy kikapcsolódjanak Christián felhívja a barátját Peter Mörkent.

-          Szia, Peter én vagyok Christián.

-          Mond, mit tehetek van-e probléma, tudom, hogy te vagy.

-          Ma délután nem mennénk el a bevásárló központba egy kikapcsolódásra, hátha találkoznánk pár lánnyal egy kis csevegésre.

-          Jó, na persze beszélgetésre, én benne vagyok hol és mikor lenne jó neked. A délután 4 óra megfelel és a központ bejárata ott leszek. Hátha megismerkednék pár lánnyal.

-          Rendben van, én ott leszek, jól öltözzél fel, mert hideg lesz a központ előtt várakozni rendben akkor, szia.

A beszélgetés után a két barát is azért készülődött, Peter beszélt a mamájával.

-          Mama a bevásárló központba az egyik barátommal leszek egy kis beszélgetés esetleg egy mozi, hátha megismerkedés lesz belőle egy lánnyal, akik hozzánk valók, úgy gondoltam este 9-ig leszek.

-          Rendben van, érezd jól magad a 9 óra az megfelelő idő vigyél egy kis költőpénzt, hisz a mozijegy és egy kis enni való azt nem ingyen adják, és akkor menj, készüljél.

Peter azt is tette, a fürdőszobába lépett, és amit kellett azt megteszi egy teljes fürdés, majd nem sokára a tiszta ruhát fel is vette. Egy másik helyen eközben a Sabellicus családnál az egyetlen lány Ingrid nem tudta milyen ruhát vegyen fel.

-          Mit vegyek fel? Hisz van, itt szebbnél szebb ruha nem tudom kiválasztani, hallgassak, a bensőmre olyan kellene, ami egyszerű. Nem baj egy kis időre lepihenek úgy is még csak délelőtt 11 óra van. Hátha álmomba megtalálom.

A lány úgy is tett majd az ágyára ledőlt és álmába visszagondolt milyen ruhái vannak és melyiket válassza és sminket válasszon-e.



10. fejezet 4. oldal

Az óra 12 óra 15 öt mutatott, amikor a lány Ingrid felkelt és átgondolva kiválasztotta azt a ruhát, amiben jól érezheti magát. Amikor előkészítette egyenesen a fürdőszobába lépett a ruháit a mosógépre helyezte, engedett a kádba vizet, majd amikor úgy látta, hogy elég számára. A ruhát apránként levette és egy szem alsóban a jó meleg vízbe belépett és elhelyezkedett kényelmesen.

-          A napom akkor lenne jó, ha a lányokkal megismerhetnénk pár fiút az osztályból, mert lenne, hisz ott van Corina látom, hogy az osztályból az egyik fiú azért rá ránéz, biztos tetszik neki. Hátha én is megtalálom azt a fiút, aki megtetszhet nekem, ma kiderül.

Ingrid anyja felment a tetőtérbe a lányához, hogy beszéljen vele.

-          Szia, jó fürdést, látom ki készítetted azokat a ruhákat, amit fel akarsz venni, mondhatom jól választottál. Meg lásd, jól fogod érezni magad ebbe, ha ne talán megismerkednél, egy fiúval először ismerkedj meg vele, ha neked megfelel a szívedre hallgass, hogy vajon milyen barátod lesz, vagy csak játszani akar veled.

-          Anya tudom, hisz van tapasztalatom a fiúk terén hisz voltak olyanok, akik játszottak velem, hogy tegyem meg vele azt a dolgot. Amikor elmondtam mi a problémám egyből ott hagyott, hisz neki olyan lány kellett volna, aki egészséges és amilyen én olyan neki nem kellett. Tudod voltak olyanok, akik segíteni szerettek volna, de amit kértem tőlük azt nem akarták. Ha ebben az életben megtalálom azt a fiút, akit a szívem választ először ki ismerem, hogy vajon milyen. Ha elmondom a hibámat, és ha segíteni szeretne, akkor vele a dolgot megpróbálom.

-          Remélem, kislányom tudod, mit teszel, hisz legyen szerencséd és azt a fiút, akit választasz és megteszi, amit kérsz tőle akkor az igazi fiú, és vele nyugodtan barátkozhatsz. Eljön számodra az a nap is, amikor igazi nőnek fogod érezni magad, hisz amit áldásban mondtak a testnedvről, nem csak úgy kell érteni, amitől a nőnek és férfinak gyermeke lesz, hanem lehet csók is, amikor a te ajkad a barátod ajkával érintkezik, és meglásd, utána jön a többi magától. Sok sikert.

Az anya a lánya homlokára adott egy puszit és hagyta tovább fürödni az anya ott hagyta a fürdőszobát s hallotta, ahogy a lépcsőn megy lefele.

A lány tovább fürdött majd magáról levette az alsó neműjét a vízben meztelen volt. Amikor érezte ott lehet az idő a kézhez közeli törülközőt kezébe vette a vízből kilépve a meztelen és vizes testét megtörülte, majd egy másik tiszta alsó neműt vett fel és ott ált a tűkör előtt nézte a vonzó nőies alkatát.

-          Ahányszor fedetlen testemmel a tűkör előtt állok, azt a forradást látom, mindig eszembe jut az áldás és az is, hogy minden hónapban a hasam tájékán fájdalmat érzek, amikor azon a seben vér távozik, mert felszakad. Remélem, eljön az idő, amikor már normális úton fog távozni a havi ciklusom.

Ingrid felvette a többi kikészített ruháját, hisz amit választott az nemcsak tökéletes alakjára lesz formázva, hanem döglesztően kiadja az ő szépségét is. A nyakláncot most nem vette fel, a kádból kiengedte a vizet, hogy mindent tisztán hagyjon ott. Utána lemenet a szüleihez.


10. fejezet 5. oldal

Délután négy óra volt, amikor az iskolai két jó barát a megbeszélt helyen és időben a Pláza előtt találkoztak Christian Timperley és Peter Mörken.

-          Szia, Peter akkor mehetünk is be.

-          Szia, Christian mehetünk, hisz kint hideg van, melyik részleghez menjünk.

A két jó barát együtt lépett be a nagy teret megszokták. Először egy elektronikai üzletbe léptek be szétnézni, megnézni milyen új gépek vannak, azután egy másikba mentek, nem volt sorrend, hogyan látogassák meg.

A hét lány is nem sokára megérkeztek a Plázába majd Ingrid is megérkezett mind a nyolcan elámultak a nagy tér láttán és nem tudtak dönteni merre. Majd az egyik lány, aki Gréta Peterson lehetett.

-          Ez aztán a nagy tér nem tudjuk eldönteni, hogy merre kéne kezdeni.

-          Először a földszinten azután felfelé, lányok, ha lenne még rá idő, akkor mehetnénk a moziba is.

-          Szerintem is az elejétől kezdve azután a többi, ahogy jön, de két csoportot kéne alakítani, az egyik itt a földszinten a másik az emeleten. Vagy ti hogyan gondoljátok.

A két csoportot megválasztották nem volt nehéz a 10/B a földszinten kezdte, a 10/C az emeleten kezdte a mozgó lépcsőn mentek is felfelé.

A két jó barát, akik az egyik gimnáziumban közös a munkahelyűk ők is a földszinten voltak épp egy büfénél álltak meg ennivalót rendeltek, majd az egyik helyre leültek és kezdtek beszélgetni.

-          Te Peter nem kellene valamelyik közösségi oldalra regisztrálni, hogy pár jó lánnyal kéne meg ismerkedni, vagy ha Aacheni, akkor először ismerkedni, tudom, hogy a gimnáziumban sok széplány tanul, de nem biztos, hogy akarnak-e ismerkedni.

-          Jó ötletnek látom, valahogy itt kellene elkezdeni az ismerkedést, ebben a bevásárló központban csak úgy nyüzsögnek, a lányok nézz körbe. Például aki ott a butiknál van és nézi a ruhákat, vannak olyanok is, akin látszik, hogy elmegy nem az a pláza cica, aki ide jön valahogy feltűnést kelteni. Nézd a másikat ott a könyv részlegnél, nézd a ruhát rajta egyszerű nem az a divatos, hogy felajánlja magát, ő inkább egy könyvnek örülne.

-          Lehetne még sorolni, hogy melyik korcsoport az, amelyik egyszerűen öltözik és így lehetne vele barátkozni.

A két barát az ennivaló felénél tart, amikor négy lány is a büfé előtt álltak meg, hogy valamit rendelnek a 10/B-ből voltak, a rendelt ételt kifizették és egy szabad asztalhoz ültek épp a két jó barát mellett. A négy lány leült és elkezdték fogyasztani, de a két fiú figyelte, hogy vajon miről beszélgethetnek érdeklődve figyelték.

-          Ti csajok nektek, hogyan telt el a hét a Nagy Károly gimnáziumban, egy osztályban vagyunk, de csak ilyen kor tudjuk megbeszélni.

-          Jól telik a tanárok jók.

Amikor a két barát meghallotta a beszélgetést a munkahelyűk nevét odafigyeltek majd egymásra néztek itt az alkalom.


10. fejezet 6. oldal

Christian és Peter, amikor befejezték az evést, a szalvétát és az üveget a kukába tették majd.

-          Te Christian ne mutatkozzunk be a szomszéd asztalnál lévő lányoknak, hogy kik vagyunk, bemutatkozhatnánk.

-          Rendben van, csak ha nem veszik tolakodónak, hogy számukra két idegen hozzájuk szól. Ha akarják, bemutatkozhatunk.

A helyükről felálltak és a szomszéd asztalhoz léptek, a négy lány is épp az evés felénél tartottak.

-          Sziasztok lányok, bemutatkozom én Christian Timperley vagyok a barátom Peter Mörken elnézést kérünk, de hallottuk, hogy a munkahelyűnkről beszélgettek.

-          A nevem Peter Mörken a barátom a gimnáziumban karbantartó, ha valami meghibásodik, azt kijavítja, én udvaros vagyok. Bocsánat hisz evés közben zavarúnk.

Az egyik lány bemutatkozik és bemutatja a lányokat.

-          Sziasztok, én Gréta Peterson vagyok, a mellettem lévő Juliane Brightman, szemben lévő Irmalinda Fardell és a velem szemben lévő Krimhilda Fardell.

-          komolyan mondva minden lánynak szép neve van.

Christian tovább mondja:

-          Az intézményben csak ti vagytok újak vagy van még új osztálytársatok, de más osztályból.

-          Tudjátok, fiúk van még öt új diák egy fiú, aki a testvérem és még van négy lány azok is itt vannak. Ha megkajáltunk még folytatnánk a sétát.

Peter csak annyit mondott.

-          Lányok, ha már itt vagyunk vagy is itt vagytok, mehetnénk-e veletek tovább elkísérhetünk, ha már képviselhetjük a gimnáziumot a személyünkkel. Ti döntsétek el, mi nem akarunk zavarni.

-          Gyertek nyugodtan, hisz mi itt újak vagyunk, még eltévednénk, így nem bánthatnak hisz van kísérőnk.

A négy lány az evést befejezték, amit kellett azt a szemetesbe tették, a két barát örült, hisz egyszerre négy lánnyal társaloghatnak. Így hatan tovább mentek, a következő szintre a mozgólépcsőn mentek fel a többiekhez, hátha találkoznak velük.

Mesélő.

Azért a két barát a lányokról nem vette le a szeműket azért rájuk néztek figyelgettek, hátha találkoznak a többi új diákokkal, hogy nekik is bemutatkozhassanak közben beszélgettek, hogy hogyan érzik magukat az intézményben. Közben nézték a kirakatokat, hogy hátha tudnának venni valamit.

10. fejezet 7. oldal

A mozgó lépcsőn az első szintre értek, nemcsak ők voltak hatan hanem mások is voltak, majd Peter szolt.

-          Nem lehetne azt, hogy kettéválnánk pont hatan vagyunk, három jobbra, három balra ti lányok mit szoltok hozzá.

-          Nekem így jó.

Szólalt meg Juliane.

-          Választom Petert és Irmalindát mi így hárman, a többi Christiannal, ha így nektek jó.

-          Mért ne lenne, jó akkor gyerünk.

A választott három fő jobbra a másik három fő balra. Peter csoportja épp egy telefonos üzlet előtt jártak.

-          Ezek a jó telefonok egyik szebb, mint a másik, csak pénz kellene, hogy meg tudja az ember venni, nem állúnk jól úgy se és ti drágaság van, menjünk tovább.

-          A mellette lévő egy parfümös üzlet nézzünk, be hátha rátalálunk valami jó illatra.

Az üzletbe beléptek az egyik lánya pultnál volt a másik a falnál álló kiállított résznél volt. Peter nézte őket azt mondta magában.

-          Ezek a lányok most megfogtam őket szóval a kedvenc helyűk a parfüméria, de azért én is elnézném szívesen.

-          Juliane ezt nézd meg, ezek a márkák biztos nagyon jók lehetnek.

Gréta szólt, amikor Peter is oda figyelt. A parfümériás részlegnél elidőztek, azután tovább léptek a következő kirakathoz, azután a következő. Valahogyan megéheztek, hisz a gyomrúkon érezték majd Peter annyit, szolt.

-          Lányok! Ha jól tudom ezen a szinten is van egy étkező féle, mit szeretnétek kérni majd én, meghívlak titeket, ha már egy helyen dolgozunk.

Juliane annyit mondott.

-          Rendben van! Akkor vezess oda, mert tényleg, úgy érezzük, mintha éhesek lennénk.

Peter az emeleten található büféhez vezette a két lányt volt üres hely majd leültette a székre őket.

-          Lányok mit kértek?

-          Ha lehet, rendelnék egy hamburgert és egy ásványvizet.

-          Én is ugyan ezt, de mellé egy narancslevet.

-          Rendben van a rendelést leadom.

Amikor Peter leadta a kért dolgokat megemlítette melyik asztalhoz, majd leült az egyik lánnyal szembe.

-          Na, milyen az iskola, hogy megy a tanulás és milyen számotokra az osztálytársatok, hogyan viselkednek veletek.

Az egyik lány talán Juliane elkezdte mondani, amíg megvárják a rendelést. Addig a másik csoportnál ahol Christiánék vannak ugyan úgy ők is egy büfé félénél álltak meg, egy szinttel feljebb, majd ő is rákérdez.



10. fejezet 8. oldal

Amikor az evéssel csillapítani tudták az éhségűket, már nem érezték, hogy korog a gyomrúk. Tovább mentek a csoport már a következő emeleten volt. Amikor a két lány Christian csoportjából találkozott a többi osztálytársaival, majd Peter is bemutatkozott már nyolcan voltak.

-          Innen hova menjünk, már szerintem a többi két lány és Christian biztos már valamelyik moziban nézik valamelyik filmet, döntsetek ti, hogy hová tovább.

Az egyik lány talán Corina Foster annyit megemlít.

-          Már sokan lettűnk akkor menjünk a moziba, vajon mennyi lehet a jegy ára, vagy tudjátok mit dobjuk össze a jegy árát.

-          Csatlakozom Corinához van nálam 5 euró kettőnkkel már 15,

Majd Irmalinda

-          Nálam is van egy kevésnyi.

Majd Ingrid is annyit mond.

-          Bocs, de én nem tudok bemenni, mert, nincs annyi nálam, hiszen keveset hoztam.

-          Nem baj majd én állom Ingrid jegyét, ha már sokan jöttünk össze ne maradjon egyikünk se ki.

-          Tudom, hogy keveset hoztam, de majd hétfőn, ha találkozunk, az iskolában beviszem és köszönöm, a legközelebbi be majd én hívlak meg.

-          Rendben van ezt megbeszéltük.

Peter a kasszához odalépett és a megadott filmre megvette a jegyet, majd a pénztáros viccelésből azt említi meg.

-          Mi van fiam! Egy jegy neked nem elég ennyi helyet akarsz elfoglalni.

-          De hogy is, ha már pár diák itt van a munkahelyemről, együtt mennénk, be tudom, hogy felnőtt nincs velük azért én lennénk a kísérőjűk.

A kasszás a jegyet átadta majd kifizette az árát. A jegyek párosban voltak és nyolcan voltak átadta a jegyeket.

-          Ingrid leszel a párom, mert a jegy mellém szól, csak ha akarod, de elcserélhetem.

-          Nem kell elcserélni, leszek a párod.

Ingrid Peterrel lépett a mozi néző terébe, a megtalált helyre ültek először a lányról a kabátot lesegítette, majd magáról és nem sokat kellett várni, hogy kezdetét vehesse a vetítés. Ingrid magában mondta.

-          Peter abban az intézményben dolgozik, ahol én tanulok, már fogom tudni kinek, mondjak köszönetet, aranyos tőle, hogy jegyet rendezett és a sajátját is elrendezte. Remélem, valahogy meghálálhatom, neki én 17 éves vagyok, ő úgy 25 évesnek tűnik, ha nincs, barátnője én szívesen lennék, de hogyan fogja fogadni azt a hírt ha, elmondom, ki vagyok, és valóban fog-e segíteni, de miért vannak ilyen feltevéseim és gondolataim.

Még egyszer ránézett Peterre és azután figyelte a filmet. A másik csoport is úgy gondolta, hogy a moziba belépnek és ők hárman abban a moziba léptek be ahová Peterék, majd ők is leültek a helyűkre.


10. fejezet 9. oldal

Amikor a moziban vége volt az előadásnak, a villanyok világítani kezdtek, hogy a nézők láthassanak. Lassan elhagyták a nézőteret Peter Ingridre a kabátot felsegítette.

-          Ma szerintem csak egy üdítő fér még bele és lehetne, haza gyalogolni Ingrid mit szeretnél még tenni.

-          Peter, ahogy mondtad már ott az idő, a többieket kérdezzük meg, hogy ők mit szeretnének.

A lányok is lassan kiléptek a nézőtérről és a bejárat előtt voltak várták a többieket majd Christian és a két lány találkozhatott a többiekkel.

-          Már egy kicsit késő van, még egy kis innivaló belefér, azután haza sétálhatunk.

-          Szerintem is jó lenne így, és mindenki időben otthon lenne, kiszavaz erre.

Mindenki megszavazta, hogy még isznak egy kis valamit majd kezdtek lemenni a mozgó lépcsőn a földszintre, amikor lent voltak.

-          Christian, ha már eljött az idő egyszerre nyolc lány is itt van, adjuk össze a pénzt és vendégeljük meg.

-          Benne vagyok, mennyid van.

Amikor összeadták bőven jutott belőle.

-          Lányok és te Hagan milyen üdítőt kértek, ha már összefutottunk és a munkahelyűnk közös ki mit kér.

Amikor elmondták ki mit kér olyan sorrendben meg is kapták majd ki is fizették a rendelt dolgokat.

-          Lányok milyen volt a film? Kérdezzem hogyan éreztétek magatokat?

-          Nagyszerűen és köszönet nektek, mert nem tudjuk mit tehettünk volna és nem biztos, hogy nézhettünk volna filmet. Hogyan tudnánk meghálálni.

A két barát átgondolta és Peter azt mondta.

-          Tudjátok, hogyan úgy, hogy mindenkit haza kísérünk, a csoportot kétfelé adjuk és minden lányt haza kísérünk, hogy probléma ne legyen, csak ha ti is beleegyeztek.

-          Jó ötlet én benne vagyok.

A lányokat felosszák, amikor megvolt indulni kezdtek együtt mentek ki a plázából az egyik jobbra, a másik balra.

-          Melyikkőtök lakik közelebb, hogy útba essen a másik és így tovább.

Peternek elmondták, mert úgy kísérte haza őket, amikor minden jól ment már csak Ingrid volt hátra, amikor a lány haza ért.

-          Köszönöm Peter jól éreztem magam a szüleim nem fognak haragudni, hisz időben vagyok, itthon köszönök mindent.

-          Tudom, hogy ilyet még nem szabad kérdezni, még idegen vagyok, számodra megkérdezhetem azért, hogy bizakodhatok abban, hogy lehetünk-e barátok, csak ha még nincs. A válasz a jövő héten is ráér.

A lány lassan felment a lépcsőn és kinyitva a bejárati ajtót belépett majd Peter is haza sétált indult hazafelé.


10. fejezet 10. oldal

A napok telnek a megszokott módon, az új diákok és persze Ingrid már kezdenek társaságba menni és barátkozni az egyik napon, amikor a nyolc lány összejön, az egyik szünetben talán a fiúkról beszélgetnek.

Az egyik lány talán lehetett Irmalinda,

-          Ti csajok nektek az osztályból ki az a fiú, akivel járnátok csak kíváncsiságból, nem is tudom, talán ott van az a fiú, aki nagyokat mond, hogy ő milyen nézzétek most is két lánnyal van.

-          Nem is tudom, hisz tényleg vannak itt fiúk nem is tudom eldönteni és nálatok odaát a 10/C-ben vannak jó pasik, akiket meg tudnánk fogni.

-          Ahogy figyelem nem is tudom, lehet, azt kellene tenni, hogy bevetni a női bájainkat, aki tetszik oda menni hozzá és a beszélgetésből kiderülne, hogy tényleg tetszik-e vagy kedvel, lehetne próbát tenni. Ha valamelyik fiú rátérne, a hormonális dolgainkra ott kell hagyni.

-          Ez tetszik, próbáljuk ki holnap este, ha tényleg ezek lesznek, hagyjuk ott a fenébe, hogy vajon a fiúk mit lépnek, ha egy jó dögös lánnyal van és így kettesben mennek a moziba.

-          Ha valamelyik fiú tetszik nektek, akkor hívjátok meg a Plázába egy mozizásra, majd egy jó szívdöglesztő ruhát vegyetek fel, és majd meséljetek mi volt.

A lányok beleegyeztek. A kiszemelt fiúhoz odamentek a dolgot, ami randi lehetett megemlítették a fiúk beleegyeztek, a fiúknak csak úgy ragyogott a szeműk az örömtől.

Az intézményben Ingrid megtalálta Petert, vagy is találkozott vele a folyosón épp ment az egyik terembe megnézni egy csapot, de a többi lány is látta.

-          Peter! szeretném oda adni a tartozást, ha elfogadnád, azt a napot köszönöm. Amit kérdeztél aznap este a választ holnap után megmondom.

-          Rendben van! Szívesen tettem.

A lány átadta a tartozást majd Peter átgondolta majd Ingridnek azt mondta.

-          Tudod mit, megtarthatod nem olyan nagy összeg, hisz ha ezekkel a gyönyörű barátnőiddel mentek valahova, lehet, hogy épp ez a pénz kell egy jegyhez vagy valami máshoz. Ne felejtsd el! Nem ez a segítség tesz boldoggá, hogy segítettél, hanem az, ha látod a másiknak az örömét, akit te kisegítettél.

Peter másik kezével, a lány ujjaival a pénz lefedte mintha markolna valamit majd úgy búcsúztak el.

-          Jó tanulást kívánok mindenkinek.

Peter a dolgára ment, a csengő szót hallották, amely a következő órát jelezte majd az egyik lány azt mondta.

-          Ha nem lenne nagy korkülönbség, mert szerintem Peter 25 lehet, mi 17 évesek vagyunk, szívesen ráhajtanék, Ingrid próbáld meg hátha sikerül.

Utána beléptek a saját osztályúk termébe.


10. fejezet 11. oldal

Az óra délután egyet mutatott, amikor az oktatási intézményben a tanároknak és a diákoknak az óra vége volt. Minden lány azon volt, hogy a másnapi randíra mit vesznek fel így volt Ingrid is.

-          Amit említettek, hogy próbálkozzak Peterrel, hisz tudom, van korkülönbség, de először megpróbálom a holnapi randit, ha nem jön be, akkor megpróbálom Petert.

Lassan minden diák haza tért még a technikai dolgozók, mert délután kettő volt. Az nap a hét lánynak furcsa álma volt, de csak akkor, amikor a medál a nyakukban volt.
Mesélő.

Látomásúkban az van, hogy egy másik időben vannak és egy szigetféleségben, hét lányt látnak és egy fiút nem tudják, ki lehet, egy kőtömbön fekszenek és mögöttük egy személy lehet, aki a kőtömbre kényszerítette őket az érzésűk az mintha az idegen feláldozná. Az idegen valami medálról beszél, mert ha megszerzi ő lesz a világ ura, megemlíti, hogy ő a gonosz angyal. Az alhasukon egy szúrást éreznek és az erejűkből is veszítenek.

Akkor hirtelen felébrednek, majd szétnéznek, a szobába látják álom volt, majd arra a helyre nyúlnak, amit álmukban láttak, megnézik, és azt veszik észre, hogy a kezűk véres, amikor a fürdőszobába belépnek, észreveszik valami nincs rendben velük.

-          A köldököm alatt mi lehet ez a seb? Nem hiszem el, a havi ciklusom nem lehet olyan erős, hogy itt távozzon.

Amikor megmosta a vérző helynél nem volt annyira véres, egy rajzféleség látszott a seben majd megnézték jobban a seb hasonlít a medál rajzához.

-          Nem tudom, mi lehet ez, majd anyát megkérdezem, hátha a választ tudja, addig titokban tartom, és ha lesz rá idő hátha a világhálón írnak-e róla.

A lányok visszaaludtak, mert mind a hétnek egyszerre történt minden. A nyakukban lévő medál fényessé vált ezt nem látták, mert a ruha eltakarta. A fényesség egész testűket energiával látta el.

Peter Mörken is valami hasonlót álmodhatott. Álmában azt látta, hogy egy barlangszerűségben van és imádkozik egy idegen valaki, aki bántotta a barátait a kezében egy tőrféleség volt, és azzal szúrta meg azzal legyengült az idegen, majd Peter is hirtelen felébredt, a tört elővette, amit hagyatékként megkapott a vér még rajta volt.

-          Esküszöm a barátaim emlékére, ezzel a tőrrel fogom megszúrni azt a gonoszt, aki a lányokkal tette, ha meg tudom ki az örökösöd azt is bántani fogom, hogy érezd azt a fájdalmat, amit másokkal tettél.

A tört vissza csomagolta és betette a munkás táskájába, hogy majd elviszi és utána visszaaludt.


10. fejezet 12. oldal

A másnapi kora este elérkezett, amit a lányok meg beszéltek, hogy az osztályukból a kiválasztott fiúval mennek randizni, hogy kipróbáljanak valamit. Azt, ha a fiúk akarnának valamit, akkor ott hagyják. A lányok apránként a pláza bejáratánál gyülekeztek, majd a fiúk is megérkeztek.

-          Sziasztok, lányok nem sokára jönnek a többiek, te Juliane először hova menjünk, és melyik filmet nézzük meg?

-          Nekem mindegy! Akkor mi megyünk.

Juliane és a választott fiú Alberto együtt léptek be, az útjuk egyenesen a mozihoz vitte őket. Amikor mindenki megérkezett a fiúk meg vették a lányoknak is a mozi jegyet. A lányok azért figyeltek.

-          A jegyek megvannak, akkor mindenki a maga párjával a nézőtér ülő helyére leülnek, és a filmet figyeljük. Utána egy üdítő és már biztos ott lesz az idő. Valami romantikus filmet adnak, a fiúknak szólva semmi tapizás mert ez az első randi.

Mindenki leült a megadott helyre majd elkezdődött a vetítés a fiúk is nézték. De pár fiúnak nem az volt az eszébe, még pedig az, hogy kikezd a partnerűkkel, azzal, akivel ment.

A film közben pár fiú elkezdett mocorogni úgy, hogy a lány vállára akarta tenni a kezét, de ehhez a karját meg kellett emelnie, de ehhez érinteni kellett a lány nyakát, de a lányok engedték, de pár fiú rámenős volt.

-          Ha vége a filmnek meghívhatlak egy üdítőre, vagy valamilyen ételre, persze ha akarod.

-          Rendben! Nem bánom!

A filmet tovább nézték és lassan nem sokára vége lett és a nézőtér világossá vált majd mindenki a maga kabátját felvette, majd együtt elhagyták a néző teret majd az egyik fiú azt meg említi.

-          Milyen üdítőt kértek?

-          Nekem jó egy ásványvíz is.

-          Nekem egy gyümölcs lé.

Amikor a lányok megkapták az innivalót, majd a fiúk kifizették és ők is ittak, amit megkívántak.

-          Lassan itt az idő, hisz kora este van, még pár dolgot át kell venni, mert még tanulni is kell.

Az egyik lány annyit mond.

-          Ugyan már miért kell haza sietni, legyen akkor az, hogy minden fiú a randi társát haza kíséri, de semmi tapizás, mert mit szólnának a többiek.

Beleegyeztek a nyolc pár külön útvonalon indultak el, aki Ingridet kapta az egy kicsit rámenős volt, hisz látta milyen széplány, majd elkezdte mondani neki.

-          Ingrid nagyon széplány vagy, köszönöm az estét, hogy eltölthettem veled, de tudod ebben a ruhában veszélyes dolog utcára lépni, mert meg is bánthatnának.

-          Mond meg, hogy ki!

És abban a percben a fiú a lányt a falhoz szorította, a fejénél a kezét a falhoz nyomta erőszakosan akarta megcsókolni.

 


10. fejezet 13. oldal

A lány elhúzta az ajkát majd másra gondolt.

-          Ha mindenáron akarod, először meg kellene kérdezni, hogy szeretnélek megpuszilni.

A lánynak ereje volt, hogy megfordítsa, a fiút nyomja a falhoz és a falnak nyomta a fiú kezét, majd megcsókolta olyat adott, hogy nem tudta mit is mondjon. Amikor eltelt egy kis idő a fiú köhögni kezdett és nehezen lélegzett.

-          Ki vagy te valójában? Ilyen csókot adtál ezt még nem ismerem a csókod, ami érte a számat, olyan mintha marta volna.

-          Ez még nem is volt olyan veszélyes, örülj neki, most annyit mondhatok, eridj, haza, ha megtudom, hogy rosszat mondol, nem tudom mi lesz, ha kérdezik, mond azt, hogy haza kísértél.

Ingrid haza indult egyedül az osztálytársát figyelte, hogy javul-e és ő is hazafelé indult. Elkövetkezett a következő nap, amikor a lányok a nagyszünetben kérdezték egymást a randíval kapcsolatban. A beszédet Gréta kezdte,

-          Csajok ez az Alberto nagyszerű pasi, tényleg vonzó és megkedveltem. Megkérte, hogy találkozhatunk-e újból mert szívesen találkozna velem és szívesen lenne a barátom

-          Nekem is így volt.

Krimhilda csak annyit mondott.

-          Csajok jó nektek, akivel voltam rámenős volt, ha nem lett volna hideg biztos rám vetette volna magát, lehet, azt fogom tenni, hogy egy másikat választok, nem tudom, mi van a fiúkkal.

-          Velem is ez történt. Pont akkor, amikor hazafelé kísért egy sötét helyen mentünk egyszerűen erőszakos volt, megcsókoltam az után rájött, hogy nem kellett volna, hogy kezdjen velem, hisz majd nem megfulladt,

-          Az első randi volt és már a csók megvolt, hogy csináltad?

-          Így tudtam csak lerázni, ha már minden áron azt akarta volna megtenni abban megelőztem. És veled Krimhilda mi volt.

-          Én úgy jártam, amikor már a házunk előtt voltúnk elbúcsúztunk, azt gondoltam ő is elment, amikor kinyitottam a kaput valahogy nem ment el, a kezemet a kapu rácsához szorította a kezemet elkezdett fogdosni, amikor éreztem, hogy többet akar akkor más nem volt lehetőségben érzékeny test tájékon rúgtam egyből elengedett, azután bezártam a kaput.

-          A fiú részéről fájdalmas lehetett, hát igen Krimhilda vannak olyan fiúk, akik gyengédek hozzánk és vannak az erőszakosak. Ezután mit fogsz tenni.

-          Megvárom az igazit, nem érdekel, ha korkülönbség van közöttünk, de ha tetszik, megszerzem, apropó korkülönbség Ingrid mit fogsz tenni. Próbáld meg Petert, szerintem jó pasi lehet, ahogy veled kedves volt én ráhajtanék.

-          Várok egy kis időt, azután meglátom, ha akkor is kedves lesz velem, akkor Petert választom. Ha ott lesz, kérnénk majd beszámolót.

A csengő hangját hallották, ami a következő órát jelezte és minden diák a saját osztályába lépett be, és már a tanárok is beléptek a terembe és ők zárták az ajtót.

2012 - 9.fejezet.

9. fejezet 1. oldal

A Sabellicus család volt a ház tulajdonosa, a házat végig nézték nemcsak belül, hanem kívül is az udvaron volt egy garázs féle is abban is széjjelnéztek. Azt gondolták jó helyre jöttek majd az idő ott volt, hogy a házba bemenjenek azt is látták, hogy van erkély is. Az új tulajdonosként örültek. Volt megbeszélni való, az anya és lánya a konyhában egy közös vacsorát ütöttek össze, a hűtőben volt minden.

-          Örülök a háznak! Hisz nemcsak kitűnő az elrendezése, hanem jó állapotban van, a lányom az ajándékom az, hogy a felső szint a tied lehet, a szobákat úgy alakíthatod, ahogy akarod.

-          Köszönöm apa! Anya is említette, amikor fent voltunk és nézegettük, nagyon örülök neki. A szobákat át is rendezhetem, de így jó nekem. Az egyik lesz, a vendégszoba a másikban tartom a ruháimat, a harmadik szoba azt majd kitalálom.

A vacsora nem sokára kész is volt majd neki is kezdtek az evésnek a konyhában, a tévét is tudták nézni, mert egy televízió is volt a házban. Az idő később ott volt, hogy pihenni térjenek.

-          Anya és apa megyek fel a szobámba, mert fáradt vagyok, holnap beszélünk arról, hogyan térünk haza Romába vagy maradjunk itt.

-          Tényleg egyetlenem holnap megbeszéljük addig is álmodj szépeket.

A lány Ingrid elköszönt a szüleitől és felment a választott szobájába.

-          Végre itt is lehet szobám, most veszek egy jó meleg fürdőt és irány a puha ágy.

A lány választott szobája ott volt ahol a lépcső legfelső foka volt, a szobája mellett volt egy másik szoba. A fürdőszobába belépve elcsodálkozott.

-          Itt minden van fürdőkád, toalett, ikercsap, tükrös szekrény, sarokpolc. A családnak jó ízlése volt, akkor jó meleg vizet engedek, a kádba úgy látom, van fürdősó, ha már a felső szinten vagyok, adjuk meg a fürdésnek a módját, addig készítek egy törülköző egy tiszta alsónemű és egy gyertyafényes fürdés.

Ingrid engedte a beállított vizet a kádba majd a tea mécseseket meggyújtotta olyan helyre tette ahol nem tesz kárt, amikor mindent elkészített majd a szobájában az ágyát előkészítette, azután visszatért a fürdőbe, amikor látta, hogy elég mennyiségű víz van a kádba elzárta a csapot, levetkőzött, de az alsóneműjét hagyta magán és a kádba belépett, amikor elfoglalta a helyét.

-          Jó meleg víz ez kell a testemnek a felfrissüléshez és a gyertyafényes világítás, ennél jobb nem kell, erre vágyom, na és persze másra is.

Amikor ellazult a szemét lecsukta és másra is gondolt arra, hogy a számára el fog jönni az idő, amikor megszabadulhat az évszázadok óta tartó „áldás”tól.


9. fejezet 2. oldal

Valamikor este 10 óra volt, amikor a Sabellicus családban a szülők a nappaliban aludtak egymás mellett, hisz házasok voltak ruhában, a lányúk Ingrid a fürdőszobában volt a kádban a jó meleg vízben. A víz elkezdett enyhülni arra ébredt fel, hogy fázik, a kéznél lévő törülközőhöz nyúlt majd kilépett és vizes testét megtörülte majd levette a vizes alsóját és a törülközőt, ahogy a lányok szokták a mellűknél eltakarják Ingrid is így tett.

-          Ha már itt vagyok, az alsóneműt inkább most mosom, ki ne kelljen reggel a hidegvízbe, csak annyit kell, hogy reggel a kádat leengedni.

Az alsóneműjét a szárítóra tette, hogy ott száradhasson majd elővett egy zöldes Szinű hosszú pólót, ami a combja közepéig ért azt vette magára és egy olyan Szinű alsót is. A gyertyákat elfújta majd belépett a szobájába.

-          A szülők alszanak, még egy ruhadarabot jó lenne felvenni, hisz november vége felé jár nem illik egy szál pólóba aludni, nézzük, mi lapulhat még a fiókban.

A szekrény ajtaját kinyitotta majd nézegette a ruhákat talált is nézegette azt gondolta újak pedig tiszták voltak.

-          Szóval van pizsama, jó ez a kék sárga pöttyökkel nekem megfelel.

A szekrényen tűkör volt, hogy láthassa azt a ruha vajon, hogy áll rajta, amikor levette a pólót csak az alsója takarta a meztelen testét nem szégyellte magát. Amikor a testét nézegette a köldöke alatti részt is látta a heget a múlt jutott eszébe. A tűkörbe mondta a saját énjének.

-          Én egy 17 éves lány vagyok, vannak barátaim Romában egy fiú is tetszik, de hogyan mondjam meg neki, hogy nem lehetek a barátod, mert az apám válassza ki azt a fiút, akihez-férjhez kell mennem és akkor kapom vissza azt, amit minden lány minden hónapban átél és érezhetem magam igazi nőnek. Vajon itt meg fogom találni azt, aki segíteni fog abban, hogy az áldás megszűnjön, hisz lány vagyok és vannak érzéseim és vágyaim. Egy vágy arra vajon milyen lehet egy fiúval csókolózni, és ha eljön, az idő egész testemet neki adom annak, aki segíteni fog. Kész vagyok érte bármit megtenni és áldozni, hogy újra nőnek érezhessem magam.

Ingriden azért látszottak a könnyek a szemében majd a választott ruhát felvette majd lekapcsolva a szobája villanyát bebújt az ágyába magára húzta


9. fejezet 3. oldal

Annak a hét családnak eljött az idő, hogy egy másik városban költözzenek a Németországi Aachenbe, mert a család valamelyik tagja állást kapott. A költöztetést meg tudták oldani valamelyik fuvarozó vállalattal. Akik távol élnek azok egy kamiont béreltek, hogy azzal költözzenek.

Amikor már minden el volt rendezve és az autóra voltak pakolva a bútorok és más tárgyak elindulhattak a megadott címre, majd a családtagok az üres házban voltak.

-          Az utolsó percet is használjuk ki, hisz ez a ház emlékeket ad a gyerekek itt nőttek fel. Voltak pillanatok, amikor rossz helyzetben voltunk, de kilábaltunk, belőle mert voltak barátaink, akik segítettek. Az új városban új helyen vajon mi fog tartogatni.

-          Számomra új lehetőséget ad. Ha egy erő mindig kilábalt a problémákból, akkor az új munkahelyen is segíteni fog. Mert valami az suttogja nekem, hogy az új várost próbáljuk meg. Mert fog történni és a kulcsa a megfejtésre ott kapom meg, az ösztönöm azt sugallja.

-          Ha új városba megyünk, új barátokra is találhatunk, hisz itt is voltak barátaim, de nem igazi, mert amikor bajban voltam a barátok közt senki nem segített, mert amikor valahogyan megváltoztatni, idiótának mondtak. Amikor egy kirándulástól visszajöttünk az osztállyal, amikor furcsa álmomat elmondtam mindenki rossz szemmel néztek rám. Nem bánom, mert bízom abban, hogy ott igazi barátra lelhetek, akik nem fognak kigúnyolni.

Nem sokat maradtak a ház ajtaját becsukták és az autóval már indultak is Aachen felé. Azok, akik a városhoz közel voltak azok hamarabb értek oda. Akik messze voltak ők pihenőt tartottak egy olyan helyen, ami család barát, így volt a Baker és a Foster családdal. A többi család már aznap este megérkeztek Aachenbe, szombati nap volt, a családok megnézték az új házat, amit kaptak.

-          Holnap vasárnap, az lenne a jó, ha holnap mindenki kipakolna, mert ma nem szeretnénk, zajt csapni Uraim az lenne a jó, ha az udvarban pihenne, a kocsi csak azt vennénk ki, hogy aludni tudjunk. Sok utat tettünk meg még a ház üres van elég hely arra, hogy itt töltsék az éjszakát.

-          Az invitálást köszönjük és elfogadjuk. Önök az első olyan család, aki megengedi azt, hogy a házban tölthessük az éjszakát, hisz sokat költöztettünk, de önökön kivel nem engedte meg senki, hogy az éjszakát a házba töltsük.

A család azt tette, amit ennivalót vittek az útra a munkásoknak is adtak majd ott volt az idő, hogy aludjanak hisz fáradtak voltak.
Mesélő.

Mind a hét család megpihent, azon az estén ahol megálltak és a szálláshelyűk volt, csak két család volt az, aki a várostól távol voltak. Még hosszú út volt előttük főleg annak a családnak, akik Prágából indultak a Bakerék. Azoknak a lányoknak, akik Aachenben voltak a medáljuk fényleni kezdett ezt nem tudhatták, mert már nagyon aludtak.


9. fejezet 4. oldal

Azok a családok, akik Aachenben vannak, mert egy munkahelyet kaptak vasárnapi nap volt már korán reggel kelnek. Az autóból ki kell pakolni és az üres szobát berendezni. A családban az anya reggelit készített abból, amit magukkal vittek, nemcsak a család tudott reggelizni, hanem a két munkás is. Azután kezdetét vehette a nagy munka.

-          Mi költöztetők meg szeretném kérni a családot, hogy tudnának-e segíteni hamarabb végezhetnénk, ami nem nehéz azt elpakolni. Abban is, hogy melyik bútor hol legyen. A vendéglátást köszönjük és nem kellett valamelyik motelben éjszakázni.

-          Rendben van! Segítünk, ami nem olyan nehéz azt mi is be tudjuk hozni és valamelyikünk bent lesz, hogy melyik bútort hova kell tenni.

Ahogy az utolsó szót is elmondták elkezdhették a munkát a házat berendezni a legjobban a gyerekek örültek, hogy olyan házat kaptak, hogy saját szobájúk legyen, ja és mintha előtte nem lett volna saját szobájuk.

Mindenki sürgött forgott a gyerekeknek már a tervrajz megvolt hogyan nézzen ki a szoba, így együtt könnyebb volt és pár órás megterhelő fizikai munka után a ház be lett rendezve a helye meg volt mindennek.

-          Na, végre minden megvan a szobák berendezve, minden bútornak megvan a maga helye, vasárnapi napra ez elég is volt egy kicsit. A ruhákat ráérünk lassan elpakolni.

A költöztetők is megpihentek egy széken ültek, hisz munkásruha volt rajtuk.

-          Ezt a házat könnyű volt berendezni, mert nem kellett várni, hogy az adott bútort hova kell tenni. Jól alakult minden, kívánunk az új házhoz sok boldogságot és új barátokat.

-          A család is reméli, hogy az új ház boldogságot hoz és barátainkat meghívhatjuk és a családnak örömökben lesz része. Mi a vállalatnak azt kivánjuk még sok költöztetést és sok rendelés legyen.

-          Köszönjük és a segítséget is, hogy a család minden tagja segített abban, hogy a ház mihamarabb be lehessen rendezve, de mi már lassan megyünk.

A családfő a munkásokat kifizette majd adott azért egy kis borravalót a kapuig kikísérte őket, jó utat kívánt majd lassan elhagyták a házat a családfő a házba bement.

-          Édeseim! a kipakolást hol kezdjük, hisz már csak a ruhák vannak, hátra mindenki a saját szobáját pakolja, hogy jó legyen. A többit én itt lent anyátokkal megcsináljuk.

-          Apa rendben mi fent leszünk.

A két gyerek versenyzett, ki ér fel hamarabb a felső szintre.
Mesélő.

Ja, nem említettem a hét család, aki Aachenbe költözött mindegyik egy szintes házat kapott, mert a vállalat vagy a cég tudta, hogy egy családnak milyen házat kell adni. Aznap este azok a családok is megérkeztek Aachenbe, akik hosszú utat tettek meg, végre mind a heten eljutottak Aachenbe. Az igazi kaland velük kezdődik majd, de csak akkor, amikor a négy lovas lelke is a városba jön.


9. fejezet 5. oldal

A következő napok a családoknál úgy telnek, hogy a ruháikat elrendezzék mindenki a saját szobájában. A feladatuk is az volt, hogy a hivatalos papírokat elrendezzék hisz a lakcíműk változott, az új munkahelyűkre is elmentek, hogy bejelentkezzenek az oktatási intézményben is így volt. Az egyik szülő elvitte a gyermekét az iskolába.

Az intézmény a Nagy Károly nevet viselte az intézmény nagy volt hisz két részből állt az általános iskola és gimnázium részből. Az intézményben pontoktatás zajlott, az egyik család a Peterson család volt az épületbe a portás elkísérte a vendéget a titkárságra.

-          Igazgató úr bent van? Nincs órája, tessék erre jönni.

Amikor a titkársághoz értek a titkárnő is bent volt.

-          Az igazgató úrhoz jöttek, a gyermeket szeretnék biztos beíratni ebbe az intézménybe.

Az intézmény vezetője Markuss Preissnek hívták, a vendégét fogadta az irodájába.

-          Hölgyem miben tudnék segíteni.

-          Agnes Petersonnak hívnak a lányom Greta és van egy Hagan nevű fiam a férjemmel tegnap költöztünk be, mert kapott állást Kölnből jöttünk elhoztam a hivatalos papírokat is és van-e olyan lehetőség, hogy a két gyermekem ebben az intézményben folytathassa a tanulmányait. Valahogy ezt a pár hetet kivárjuk a félévig és lehet-e folytatni a második félévet tovább, remélem van-e olyan lehetőség.

-          Tisztelt asszonyom az átadott papírokat átnézve azt mondhatom, hogy igen van lehetőség, hogy folytathassa a tanulmányait az ön gyermekei, addig kilehet bírni az időt a második félév kezdetéig, ha figyelmesen hallgassák a tanáraikat, akkor nem lesz probléma. Mert, ahogy látom a tantárgyak témakörében jól haladnak.

-          Mikor lenne az? Mihamarabb tudjanak kezdeni.

-          Már a következő hét első napjaiban lehet kezdeni azért, hogy megismerhessék a várost, tudom nem könnyű átállni az új környezetbe.

-          Köszönjük szépen, hogy már a jövő hét elején kezdeni tudnak és folytathassák a tanulmányaikat.

-          Mi is köszönjük Igazgató Úr, hogy ebben az intézményben a tanulmányainkat folytathassuk tovább.

A család elköszönt az igazgatótól és a titkárnőtől, lassan elhagyták nem csak az épületet, hanem a portástól is elköszöntek és vették az irányt hazafelé. Aznap és a következő napokban még hat család látogatta meg az intézményt és az igazgatóját.
Mesélő.

A hét család még nem tudja, hogy ugyan abban az osztályban két osztályban fognak tanulni. A hét család még egymásnak idegen volt, nem tudtak egymásról semmit.

9. fejezet 6. oldal

Az új diákoknak elérkezett az a nap, amikor az új otthonukban és az új oktatási intézményben a tanulmányaikat folytathassák. Az a nap egy hétfői nap volt. A szülő a Nagy Károlyról elnevezett oktatási intézménybe kísérte a szülő, akik a gimnáziumba tanulnak. A diákok már az órarendet meg kapták, hogy úgy tudjanak készülni. Az óra 8-at mutatott, amikor a tanítási óra a kezdetét vette, az első óra a Földrajz volt a 10. B osztályba.

-          Mielőtt elkezdenénk, az órát tudnotok kell, van 4 új osztálytársatok, a szülei a városúnkba kaptak új munkahelyet szeretném, ha bemutatkoznátok.

A földrajz tanárnő a naplót kinyitva az első nevet el is mondta vagy is meg említette.

-          Gréta Peterson.

A lány felállt a székről a tábla elé lépett, hogy az osztállyal szembe legyen.

-          A nevem Gréta Peterson Kölnből jöttem a családommal, az apám rendőr százados a neve Adalbert, az anyukám egy iskolai tanár sok évet tanított Kölnben egy speciális iskolába az anyukám neve Agneth Peterson. Egy fiútestvérem is van, ugyan ebbe a gimnáziumba jár, de ő 10/C-s  a neve Hagan, hogy mi lehet a hobbim egy mazsorett egyesületbe jártam, de már nem folytatom, mert mással foglalkozom, inkább olvasgatok vagy anyának segítek.

-          A bemutatkozást köszönöm a helyedre mehetsz, a következő diák Juliane Brightman.

Ahogy kellett Juliane is a táblához ment majd ö is az osztállyal szemben volt.

-          Mit kell tudni rólam a nevem Juliane Brightman a családommal Trierböl érkeztünk a szüleim itt kaptak állást, apámat Günthernek hívják a Trieri autópálya rendőrségen dolgozott itt Aachenben kapott állást, az anyukám egy multinacionális cégben volt titkárnő, van egy fiútestvérem a neve Jacob a foglalkozás informatikus, a szabadidőmben járom a természetet és fotózom, ha lesz rá szabadidőm itt is azt fogom tenni.

-          Ha ennyit szeretnél mondani, mehetsz a helyedre a következő új diákot hívom Irmalinda Kierok.

A két lány cserélődött, Irmalinda is az osztállyal szemben volt.

-          A nevem, ahogy a tanárnő is mondta Irmalinda Kierok a szüleimmel Mainzból jöttünk, mert itt kaptak munka lehetőséget. Az apámat Ignatznak hívják autómentős és autószerelő, az anyukámat Ilsanak hívják a foglalkozás gyógyszerész nincs testvérem, így együtt hárman boldogok vagyunk a szabadidőmben a természetet járom gyűjtöm az ásványokat, mert így közel lehetek ahhoz, hogy megismerhessem a Földet és a természet kincseit.

-          Ha ennyit szeretnél mondani, akkor a helyedre mehetsz és leülhetsz, köszönöm a bemutatkozást.

Irmalinda a helyére sétált, hogy a helyét át adhassa a következőnek.

 



9. fejezet 7. oldal

Az osztályban a 10/C-ben.

-          Az új osztálytársatok Krimhilda Fardell.

Amikor a lány a nevét halotta ugyan úgy ő is kiment a tábla elé az osztállyal szemben.

-          A nevem Krimhilda Fardell a családommal Magdeburgból jöttünk, a szüleim Aachenben kaptak állást, az apám a Magdeburgi férfi kézilabda csapat edzője a neve Ingeborg.

Egy hang megszólal hátulról.

-          A Magdeburgi kézilabda csapata nagyon jó vezeti a csoportját,

A lány tovább folytassa,

-          Igen sok munka volt benne, hogy eddig jusson el. Anya a Magdeburgi Telekom részleg vezetője volt itt kapott állást, van egy testvérem a neve Kuno, aki amatőr futballista a Magdeburgi csapatban. Szabadidőmben le szoktam menni a pályára focizni a testvéremmel.

Majd ugyan az a személy szólal meg hátulról,

-          Nem is tudtam, hogy te, mint lány focizni is szoktál és egy lány, aki a fiúk sportágában is játszik.

A tanár tovább folytassa.

-          Ha magadról ennyit szeretsz mondani, akkor, mehetsz a helyedre. Akkor vegyük elő a tankönyvet a témában tovább haladunk, és te hátul Carl, ha már volt véleményed olvasd fel a következő témakört.

Az új lány a helyére leült és figyelte, hogy az órán mi történik. A következő osztályban is így volt bemutatkoztak az új diákok.

-          Tisztelt osztály! A 10/C-ben nálatok lesz új osztálytársatok a mai naptól kezdve, mert a szülei itt Aachenben állást kaptak.

A tanár a székében ült elővette a naplót, s megszólította az első új diákot, hogy be tudjon mutatkozni.

-          Az új diákoknak meg adom azt a módot, hogy nem kell kijönni, hanem csak, feláll a helyéről és a széke mellé kiáll és mondhatja is. A névsorból az első Hagan Peterson.

Amikor az új diák meghallotta a nevét felállt a helyén.

-          Akkor bemutatkozom a nevem Hagan Peterson a családommal Kölnből jöttünk van egy lány testvérem Gréta ő ebben a gimnáziumban tanul a 10/B-ben. Apám rendőr százados anyukám egy speciális iskola tanára volt, de ha minden jól megy ebben az oktatási intézményben fog tanítani. A szabadidőmben biciklizek és kirándulni a barátaimmal.

-          Ha ennyit akarsz mondani, akkor leülhetsz a helyedre, a következő diákot szólítom Gertruda Colbert.

A lány a nevét hallva ő is felállt a helyéről, majd a többiek figyelték, hogy mit mond magáról.


9. fejezet 8. oldal

A következő új diákot szólítja a tanár.

-          szólítom az új diákot Gertruda Colbertet,

A lány felállt a helyéről a széke mellé lépett és elkezdte mondani, hogy

-          bemutatkozom a nevem Gertruda Colbert Koblenzböl jöttem a családommal, az apám pénzügyőr a neve Gudrun Colbert az anyukámat Gittának hívják a foglalkozás gyermekorvos. Van egy nővérem ő egyetemen tanul a neve Freya. A szabadidőmben járom a természetet, ha elérek, egy hegyhez én lehetek a természet része.

-          Reméljük, itt lesznek olyan barátaid, akik a példádat követhetik, ha ennyit szeretnél mondani magadról, akkor, leülhetsz. A következő új társatokat szólítom Corina Foster.

Amikor a lány a nevét halotta ő is felállt és ugyan úgy a széke mellé lépett.

-          A nevem Corina Foster a családommal Berlinből jöttünk, mert a szüleim itt kaptak munka lehetőséget, az apámat Friedrichnek hívják a foglalkozását tekintve nemcsak mentős, hanem életmentő bizonyítvánnyal is rendelkezik, az anyukám a mentőszolgálatnál diszpécser és mentős a neve Gabriella. Van egy bátyám ő a Berlini Tűzoltó egylet tagja és hivatásos tűzoltó. A szabadidőmben sportolok Berlinben az oktatási intézményben tagja voltam a női labdarugó csapatnak.

-          a bemutatkozást köszönöm, ha ennyit mondanál magadról, akkor leülhetsz a helyedre, akkor jöjjön az utolsó új diák az osztályban, aki messziről jött Prágából Carla Bakert.

Amikor a lány a nevét meghallotta ő is úgy tett, ahogy látta,

-          a nevem Carla Baker a családommal Prágából jöttünk Aachenbe, mert a szüleim itt kaptak munka lehetőséget. Az apukám Alberich Baker kamionsofőr, az anyukám neve Christiane Baker háziorvos itt Aachenben kapott állást, a nővéremet Ernának hívják rendezvényszervező, volt olyan is hogy segítettem neki, mert tudja, van ízlésem, a szabadidőmben biciklizek vagy a barátaimmal én is footbalozok.

-          ha ennyit akarsz mondani bemutatkozásként, akkor leülhetsz, német neved van, jól tudsz németül, de Prágából jötték, hogyan lehetséges ez.

-          úgy tanárnő, hogy a barátaimmal cseh nyelven beszélünk. Otthon a család mind két nyelven, ha én mondok, valamit cseh nyelven a testvérem németül folytassa.

Amikor a két osztályban meg volt az új diákok bemutatkozása amilyen óra volt azzal a tantárggyal tovább folytatták.

A hét új diák az osztálytársainak újak voltak, de az újak is csak annyit tudtak, amit elmondtak magukról. A medált, amit viseltek magukon azt még nem mutatták meg, mert még nem tudtak semmit, hogy van-e valamilyen jó tulajdonságai.


9. fejezet 9. oldal

Amikor a tanóra véget ért az oktatási intézményben a kicsengetést hallották, az osztálytermek kinyíltak, mert az elsők már kinyitották. Az osztályok készültek a következő órára, az új diákokat kérdezgették.

-          Voltak-e barátaid a gimnáziumban és milyenek voltak és voltak olyan, akikkel kijöttél.

-          Igen! Voltak barátaim, akikkel jól kijöttem és együtt mentünk kirándulni vagy szórakozni, igen volt barátom, akivel csak barát volt, mert olyan barátra várok, aki tetszik nekem, és ha probléma van, akkor ott van és segít.

A 10/B-ben a négy új lány összebarátkoznak és egymásnak bemutatkoznak.

-          Hallottam te is most jöttél, új vagy? Bemutatkozom, Grétának hívnak, ha jól hallottam a neved Juliane, ha te is akarod, lehetnénk barátnők.

-          Én is csatlakozhatnék hozzátok a nevem Irmalinda az osztályban én is új vagyok, ha már itt vagyunk, és újak nem lehetnénk barátnők csak egy javaslat volt.

-          Mért ne akkor, szia, a nevem Gréta Peterson, ha ma nektek jó, akkor egy helyen találkozhatnánk, ahol megbeszélhetnénk egymást kinek mi a hobbija, és amit nem említettünk meg azt elmondhatjuk. Ha nem baj jöhetne velem a testvérem Hagan ő is új a 10/C-be jár.

-          Rendben nekem mindegy jöhet, hátha megbarátkoznánk és megbeszélhetnénk, hogy az ő osztályában is vannak-e újak.

A négy lány, akik újak voltak az osztályban a többiekkel elvegyültek, hogy bemutatkozhassanak így a bemutatkozás a 10/C-ben is megvolt. Kezdetét vette a következő órára a becsengetés és vele a következő óra. A gimnáziumban a tanulás az új diákoknak. Nemcsak a diákok mutatkoznak be, hanem a szüleik is a munkahelyűkön, ahol tovább tudnak dolgozni. Először a rendőr százados mutatkozott be a kollégáinak.

-          Bemutatkozom: A nevem Adalbert Peterson a családommal Kölnből jöttünk, két gyermek édesapja vagyok, a feleségem Agneth Peterson Aachenben egyik általános iskola tanárnője volt. A gyermekeim helyet kaptak a Nagy Károly általános iskola és gimnázium intézményben a nevűk Gréta és Hagan.

-          Én is bemutatkozom: Gunther Brightman én a családommal Trierböl jöttünk, azért jelentkeztem hozzátok az autópálya rendőrségen, mert a kihívást kedvelem. Két gyermek apja vagyok Juliane aki a Nagy Károly gimnáziumban tanul és a fiam, akinek a neve Jacob egy cégben informatikus. A feleségem egy multinacionális cég titkárnője itt Aachenben kapott állást.

Az új rendőrök bemutatkoztak a kollégáinak majd a beosztást is megkapják, hogy ki kinek a társa. A véletlen úgy hozta, hogy a két új rendőr kolléga lett egymás társa. Majd mindenkinek kívánnak jó munkát és kimennek a területűkre, így vette kezdetét a két új rendőrnek a szolgálat. Egymás társai lettek


9. fejezet 10. oldal

A történet Romában folytatódik ahol a Sabellicus család éli minden napi életét egy házat vettek Aachenben mindenestül együtt, az egyik nap elhatározták.

-          Drága családom, lenne egy javaslatom, Romában már ismernek lehetne-e azt tenni, hogy Aachenbe költöznénk. Nem jó, ha ott áll a ház nincs lakója ezt a házat eladjuk és átköltözünk. De úgy, hogy ami kellene, bútor azt visszük magunkkal és a többit itt hagyjuk, és a bútorokkal adjuk el.

-          Jó ötlet először a lányúnkat ki kell kérni a gimnáziumból, hisz egy napi munka, mert a lakcímről kilépni, majd ott az új lakcímre belépni. Elrendezem ezeket a dolgokat, és ha jól menne minden, akkor a második félévet már az új intézményben kezdheti.

-          Apa ez jó ötlet és jó lenne, ha a hétvégén indulhatnánk vagy, mikor mert az osztálytársaimtól el kell köszönni. A papírokat elkérni az osztályfőnöktől, hogy milyenek voltak a tanulmányi eredmények.

Majd a család másról is megbeszélést tart, majd ott volt az idő, hogy mindenki a maga munkahelyére menjen a családfő a feleségét elvitte a munkahelyére, a lányával együtt az oktatási intézménybe. Ahol a családfő tanít abban az intézményben tanul Ingrid is. Az óra nyolcat mutatott, amikor kezdetét vette az első óra.

A tanóra végén a csengőszó jelezte az óra végét, mielőtt kiléptek volna Ingrid egy bejelentés félét tett.

-          Egy fontos dolgot kell mondanom mindenkinek, pénteken jövök, utoljára mert a szüleimmel Aachenbe költözünk, mert nem rég vettünk egy házat és ott folytatom a tanulmányokat. Anyu a papírmunkát intézi, ami ezzel jár.

A tanárja, aki az első órát levezette ő volt egyben az osztályfőnöke is.

-          Ingrid akkor pénteken jössz utoljára, akkor pénteken oda adom a kartonjaidat, vigyázz majd, rá mert nagyon fontos és melyik gimnáziumba fogsz tanulni, azért kérdezem, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot az intézménnyel, hogy várhassanak.

-          Igen tanárnő, az intézmény neve Nagy Károly általános iskola és gimnázium, amikor megnéztük a házat azzal az intézményt is. Hátha szívesen fogadnak.

A tanárnő elhagyta az osztálytermet, ahogy szokásos a tanári szobába ment, hogy letehesse az asztalára. Ingrid a többiekkel beszélgetett.

-          Tényleg elköltöztök Aachenbe, remélhessük, nem fogsz minket elfelejteni, mert minden új lesz, és új barátokat fogsz kapni.

-          Nem felejtelek el titeket, a világháló nem azért van? Ha távol is vagyunk egymástól, tudjuk a kapcsolatot tartani.

 


9. fejezet 11. oldal

A Sabellicus családnak eljött a szombati nap az indulás napja, Ingrid már pénteken megkapta az osztályfőnökétől a hivatalos iskolai kartonját, az addigi eredményeivel. 7óra volt, amikor keltek a költöztetők fél nyolcra mennek, de nem olyan nagy járművel. Majd már elő volt késztetve a ruhák is, de zsákokban. Amikor két óra alatt megvolt a pakolás.

-          A pakolással hamar is végeztünk, tessék, a cím ahová el kell menniük, mi repülővel megyünk.

-          A többit, majd ha a címre megérkeztünk, az előleget köszönjük, akkor mi indulunk is, mert hosszú az út a Németországi Aachenbe.

Elköszöntek a költöztetők már mentek is, a család még egy kis ideig a házban voltak, hogy utoljára láthassák és elbúcsúzzanak tőle.

-          Családom! Itt jó volt élni, hisz mennyi évszázadot tett ki, emlékeztek itt kezdtünk. A kezdetek is itt voltak, voltak azért költözések egy másik Német városba a barátaim már tudják. Akkor jövünk ide, ha már van a házra vevő.

-          Igen apa a kezdetekre emlékszem, hisz itt indult az, hogy eljutottam az alvilágba is. Hisz ott mondtál áldást mindenki előtt. Voltak barátaim, de segíteni akartak, de nem sikerült.

Nem sokára elzártak minden dolgot az ajtót bezárták kulccsal majd a bejárati kapu előtt még visszanéztek. A családfő elrakta a kulcsot majd gyalog mentek a Romai repülőtérre a saját csomagjaikkal. Ingridnek a repülőtér felé az úton voltak gondolatai.

-          Ha elérünk Aachenbe új iskola új környezet, még nem ismernek. Remélem lesz olyan valaki, aki nekem segíteni fog abban, hogy elmúljon a több százéves átok és igazi nőnek érezhetem magam és én is egy átlagos lány lehetek. Bármit megtennék, hogy újra hónapról hónapra átélni azt, ami minden lánynak végig kell mennie, és ha ezzel halandóvá válhatok. Ne legyen a Sabellicus családban újra az újjászületés, ha kell, feláldozom magam. Normális életet szeretnék élni, aki fiúval is barátkozhat. És ha eljön, az idő érezni akarom, hogy milyen, amikor az én ajkam a fiúm ajkával találkozik. Megváltozik minden, mert nem bírom tovább.

A család nem sokára a repülőtérhez értek és már az épületben voltak a családfő a jegyeket meg is vette, ami a következőben indul Münchenbe, egy olyan jegyet, ami csak oda szól, mert nem térnek vissza. Akkor, amikor a házra vevőt találnak.
Mesélő.

A lány Ingrid, ahogy figyelgette az apját, hisz azzal átgondolta, hogy az apja emberi testet öltve maga a gonosz angyal, az anyja a volt királynő Jezabel valahogy ő is gonosszá vált és ugyan úgy emberi testet kapott. A világ semmit nem tudott ebből vajon Ingridnek sikerül-e a terve, hogy az átok megszűnjön.


9. fejezet 12. oldal

A Sabellicus család a Müncheni átszállással valamikor kora este érkeztek Leverkusenbe, mert már a repülőjárat landolni kezdett Leverkusen beton pályáján, majd nem sokára az utasokkal teli járat megállt és kezdték a kiszállást a csomagjaikkal együtt. Már a terminál előtt voltak, hogy megvárhassák azt a busz járatot, amely elviszi a családot Aachenbe.

-          Nem sokára indul a busz és végre Aachenbe lehetünk, új város új környezet, hisz nem tudja senki, hogy mi kik vagyunk. Ha elérjük az új otthonunkat az első az lesz, hogy ledőlök.

-          Apa én is így fogok tenni és az új szobámra is kíváncsi leszek és az ágyra, ha jól emlékszem, akinek az volt a szobája jó ízlése volt, az első az lesz irány az ágy.

A busz járat nem sokára meg is érkezik a megállóba a felszállás után megvették a jegyet majd elfoglalják a helyűket, volt azért üres is, mert nem olyan sokan szálltak fel. Ingrid magában átgondolja a helyzetét.

-          Ha elérjük a házat és belépünk az új otthonba az első az lesz, készítek egy jó meleg fürdőt egy tiszta ruha, amit a tulajdonosa nem vitt el és azután irány az ágy. Jót szeretnék álmodni azt, hogy nem csak álmomban vagyok igazi nő, hanem a valóságban is, és az áldás elmúlt. Az így nem élet, ha egy lány meg van fosztva attól az érzéstől, hogy igazi nőként élhessen. 17 éves vagyok még nem volt igazi barátom, aki segített volna nekem. Azt az egy dolgot is elvették, hogy minden hónapban átélhessem azt, amit minden fiatal lány átérez. Hátha eljön az időm.

Közben a busz ablakánál nézelődött kifelé, hogy milyen tájakon mennek keresztül, már a városhoz közeledtek, mert a táblán egy 5 Km-t jelző tábla volt. A lány gondolta mindjárt ott lehetünk, az apja kérdezte Ingridet, hogy

-          Egyetlenem nem sokára beérünk, Aachenbe várod már az új otthont és új lesz a környezet, mit fogsz tenni először.

-          Az új otthont nagyon várom, az első dolgom az lesz, hogy a felső szinten a fürdőben veszek egy jó fürdőt azután a szobámban irány az ágy. Majd visszaemlékezem a Romai éveimre, hogy itt hátha barátaim lesznek, mint Romában és itt hátha megtalálom az igazi szerelmet és vele a boldogságot.

-          Rendben van kislányom, bízom abban, hogy az igazi szerelmet megtalálod és vele a boldogságot.

Mesélő.
Az idő eljött a családnak, mert megláthatták a várost, mert már beért és egyenesen a buszállomásra érkezett, azután gyalog mentek tovább. Hisz az új ház nem messze volt az állomástól. Ingridnek volt elképzelése, hogy mit fog tenni addig, amíg el nem jön az ideje, hogy sikerüljön a terve.


9. fejezet 13. oldal

Nem sokára elérkeztek az új házhoz majd a családfő a ház kulcsaival kinyitotta először a kapu ajtaját azután felmenve a lépcsőn a bejárati ajtót. A lépcsőkorlátos volt, amikor kinyitotta a családfő az ajtót egyenként léptek be azután meg könyebültek majd az ajtót becsukták.

-          Végre itthon vagyunk! Saját házunkba és jó üzletet kötöttünk, már berendezett lakás vár minket, szívem, ha még van, egy kis ennivaló pár falatnyi azt megenném, hisz egy kicsit éhes vagyok.

-          Rendben van, a konyhában megnézem van-e kis ennivaló féle, ha van, akkor egy kis vacsora félét készítek, addig le lehet pihenni és te lányom akkor felmehetsz, és addig lezuhanyozhatsz, hisz a felső rész a tied.

Ingriden látszott, hogy boldog hisz a fenti rész az övé négy szoba egy fürdőszoba egy nappaliféle és mind a tetőtérben.

-          Rendben van anya, felmegyek a szobámba, majd tiszta ruhát kikészítem, és a fürdőbe viszem. Meleg víz aztán irány a kádba, addig egy kis pár falatot eszek és irány a tetőtér.

Amikor Ingrid az utolsó falatot is lenyelte a szüleitől egy puszival távozott, hisz a tetőtéri részt megkapta, mert a szülőknek a lenti rész elég. Ingrid a csomagját is vitte, ami egy sport táska volt az egész, a lépcsőn fellépve egyenesen a szobájába ment. A szekrényhez lépett, hogy vajon milyen ruhát vehessen fel.

-          Annak a lánynak, akinek ez volt a szobája jó ízlése volt, hanem azonos volt a méretűnk, akkor ezt a tiszta alsóneműt felveszem és egy hosszú pólót vagy egy rövidnadrágot.

Ahol az alsónemű ruhák voltak abba beletúrt, hogy vajon milyet vegyen fel majd választott egy alsónemű szettet, ami kék színű volt. A fürdőszobába lépve ott is széjjelnézett, közben elkészítette, ami kellett a vizet beálitotta addig a kádba folyt a víz, majd kezdett lassan levetkőzni. Amikor a testét az alsóneműje és egy melltartó takarta. A csapot elzárta, majd talált fürdősót és tett a vízbe egy kicsit. A törülközőt elkészítette majd az ajtót csak behajtotta majd a kádba belépett és elhelyezkedett.

-          Nagyszerű ez a víz! Megfürödhetek, enyém az egész tetőtér van négy szobám, azt is megtehetem, hogy minden szobában egy éjszaka. Amit választottam az jó szoba, itt nem zavar senki egész este itt lehetek.

Ingrid elkezdte a testét megmosni tudta masszírozni a kezeit, a lábát, elővett egy tusfürdőt először felállt majd azzal kente be az egész testét, amikor már megvolt a vízbe visszaült és a vízzel leöblítette a habot majd a felsőruhát levette, hogy azt is megmoshassa, majd amikor az is megvolt, majd azt a részt is, amit az alsó neműje takart. Azután aludni kezdett egy kicsit.


9. fejezet 14. oldal

A lány Ingrid, amikor érezte, hogy a víz már hideg felébredt a kezéhez közeli törülközővel kilépve megmosta a vizes testét majd levéve a vizes alsóját is, azután egy szárazat vett fel.

-          Jó volt ebben a vízben megfürödni már jól érzem magam, a szüleim már biztosan már alusznak én is mindjárt megyek, a kádból ráérek, holnap a vizet kiengedni először az alsót kiterítem, hogy addig is száradjon.

Amikor végzett a fürdőszobában lekapcsolta a villanyt belépett a szobájába, hogy a puha ágyába elhelyezhesse magát és magára húzza a takarót. Így is tett majd becsukta a szemét, hogy visszaemlékezzen a házban nyugodtan aludtak, hisz nem zavarta semmi és senki.
Mesélő.

Amikor a Sabellicus család a lábát betette Aachen városába, azzal együtt maga a Gonosz is vele együtt, hisz a szomszédjai se tudták, hogy az új lakó ki is valójában. A családfő maga volt a Gonosz, aki emberi testet kapott, a lánya Ingrid félig halandó félig gonosz. Ingrid azért tett rossz dolgokat a hat újjászületése alatt. Neki ez volt a hetedik születése és reméli, hogy az áldás megszűnik a leendő barátja segítségével.

Aachenben a Sabellicus család korán reggel kelt, mert megszokták, amikor a konyhában együtt voltak, az anya elkezdte a reggelit készíteni.

-          Egyetlenem meg kellene beszélni, hogy az új oktatási intézményben mikor kellene elmenni, hogy beszélni az igazgatóval, hogy a lányúnkat tudják-e fogadni. Ezzel én is megkérdezem van-e betöltetlen állás, mint történelem szakon, ha szerencsénk van, akkor mihamarabb tudnék tanítani és a lányúnknak hátha lesznek új barátai.

-          Apa! Jó lenne mihamarabb elrendezni, azt hogy fogadni tudnak-e mert megkaptam a kartonjaimat és az osztályfőnök biztos beszélt az igazgatóval.

-          Rendben van lányom, még ma elmegyek az iskolába és az igazgatóval megbeszélem a dolgokat, és ha minden jól megy, akkor már a héten biztos lehet kezdeni a tanulmányaidat. Holnap biztos meghozzák, a bútorokat a szobákat bepakoljuk úgy, ahogy te szereted, tudod már melyik szoba, hogy fog kinézni.

-          A szobákat nem kell újra átfesteni, mert jól vannak elrendezve, ha a bútorokat a helyűkre rakják, akkor szuperül fog kinézni, majd meglátjátok. Ha sikerülne beszélni az igazgatóval, akkor jó lenne minél hamarabb kezdeni.

A család másról is beszélt, majd akkor jobban szétnéznek a házban és az udvaron majd a szomszédjainak bemutatkoztak. Minden jól ment, ahogy a családfő mondta a lányának. A megadott oktatási intézménybe biciklivel ment, vitte a hivatalos papírokat. Abba az intézménybe, aminek a neve Nagy Károly általános iskola és gimnázium.


9. fejezet 15. oldal

A Sabellicus családban a lánynak eljött az a nap, amikor az új oktatási intézményben a 10/C osztályban fogadhatják és folytathassa a tanulmányait. Amikor az iskola előtt megállt nem akarta elhinni, hogy milyen nagy, azért mert a gimnázium része is ott volt. majd a portához ment.

-          Új diák vagyok, a gimnáziumban elkísérne az igazgató úrhoz, hogy nála jelentkezhessek és elkísér az osztályba.

-          Rendben van, gyere velem, elkísérlek az igazgatói irodába. Isten hozott az új intézménybe.

A portás az új diákot elkíséri a titkársághoz a titkárnő bent volt.

-          Ez a lány ebben az intézményben új diák, az igazgató úr bent van-e már, hogy a lánnyal meg tudja beszélni amit, kell.

-          Igen bent van, az irodájában nem sokára tudja fogadni.

A portás visszatért a helyére, a lány addig az egyik széken ülve várakozott, de nála voltak már a taneszközök.

-          Te vagy az új diák Ingrid Sabellicus, az apukád behozta a papírjaidat, amik kellettek ezért folytathatod, a tanulmányaidat elkísérlek az új osztályodba a 10/C-be. A folytatáshoz sikert kívánok.

-          Köszönöm szépen igazgató úrnak, hogy ebben az oktatási intézményben folytathatok a tanulmányaimat, azon leszek, hogy jó diákja legyek ennek a jó múltú intézménynek.

Az új diák és az igazgató elhagyták a titkárságot és útban voltak az új osztálya felé, az útja során sok diákkal találkozott. Amikor megérkeztek az osztályteremhez. Nyolc óra lett volna pár percek, amikor a teremajtaján bekopogott az intézmény igazgatója majd együtt léptek be majd mindenki az új lányt figyelte.

-          10/C osztály ez a lány ebben az osztályban fog tanulni, bemutatom Ingrid Sabellicust aki Romából jött a szüleivel, az apjának tanári végzettsége van, ha sikerül, akkor az általános iskolai részen fog tanítani. Az anyja esküvő szervező. Szeretném, ha mindenki megismerhetné az elkövetkező időkben, mert Aachenbe költöztek és szeretném, ha osztálytársatok lenne.

Amikor az intézmény igazgatója elmondta, amit kell majd a tanár az egyik tanulót megkérdezte.

-          Ez a lány ki szeretné, hogy mellé üljön,

-          Persze ülhet mellém a nevem Hagan Peterson én is új vagyok az osztályban.

A lány Hagan mellé ül majd a lány is bemutatkozik.

-          Szia, a nevem Ingrid Sabellicus és a szüleimmel Romából jöttünk.

Majd a lány a fiú mellé leült és figyelte a tanárt az első óráján.

2012 - 8.fejezet.

8. fejezet 1. oldal

Délutánra járt az idő, amikor az egyik család valahol Olaszországban egy Ravenna nevű városban éli minden napi életét, abban a városban, ami nemcsak nevezetes, hanem történelmi is. Ravennában volt egykoron a pápák lakhelye. Ebben a városban él az a család, aki egy történet szereplői a Salvatore család. A családfő egy banki tisztségviselő a neve Romano, a felesége a szakmáját tekintve belsőépítész az egyetemen végezte el a neve Izabella, egy másik szakmát tanul a természetgyógyászatot. Háromgyermekűk van az, első Izabella a szakmája cukrász felszolgáló, a fiú Yvan autószerelő van, egy hobbija számítástechnikával foglalkozik a harmadik gyerekűk Francesca, aki a helyi egyetemen tanul, mint természettudományi karon, mint kutató biológus.

A hétvégi délutánokat közösen szokták eltölteni.

-          Kedves családom! Szerintetek most hová is mennyűnk? Mert jó lenne ha Francescát elvinnénk a lovardába, hisz ha jól tudom mindig is kedvelted a lovakat.

-          Igaz anya, hisz a lovakban van valami, ami az emberiségnek rejtély, természetes vonzódás, hisz a kutya után azt mondhatjuk a ló az ember legjobb barátja. Csodálatosak ezek a teremtmények.

-          Rendben van! Akkor menjünk, amit kell, azt vigyük, magunkkal készítsétek el, ami kell és mehetünk.

A család minden tagja, amit kell azt vitték magukkal és úgy 10 percen belül már a kocsiban voltak. Előtte mindent jól bezártak. A telefont vitték magukkal.

-          Kedves családom akkor indulhatunk, és ha jól érezzük magunkat, akkor elmehetűnk a moziba és akkor irány a lovarda.

A családnak egy autója volt, de az is nagy, hogy a család tagjai elférjenek, a választott cd-t berakták a lejátszóba már szólt is. Az út félórás volt a lovarda a külterületen volt, a két város között.

-          Apa próbáld, ki a lovaglást meglátod milyen jó, és ha megtetszett, akkor ezt fogod választani és nem azt a veszélyes krosszozást.

-          Kicsim meglátjuk a dolgot.

-          Hugicám! Ha másképpen nézzük mind a kettő veszélyes, a motorozásnál van védő felszerelés, és ha az ütemet jól kapod el, akkor épségben éred a talajt.

-          Jól van, de a lovaglás miért veszélyes mondj példát vagy magyarázd meg.

-          Te akartad, például ott van a Szupermen főszereplője, aki egy lóról esett le.

-          Tesókám az csak egy baleset volt, alig vannak balesetek, ha jól csinálod, ha a lovaddal egy hullámon vagy akkor nem történhet semmi.

Másról is beszélgetnek. Franceska Salvatore egy szép csinos lány, aki 22 éves szemüveget hord, de a mosolya jól áll neki. Eredetileg szép szőke volt a haja és derekáig érő volt, de a hosszú haját levágta és elkezdte festegetni.

8. fejezet 2. oldal

Szombat délután volt, az a család is élte minden napi életét, akik egy másik Francia városban éltek a Roger család egy történelmi városban Avignonban. A családfőt Ericnek hívják a szakmája belsőépítész egy vállalkozás tulajdonosa, amely belsőépítészettel foglalkozik, a felesége is építész az anya a munkahelyén ismerkedett meg a férjével az anyát Anjanak hívják. Kétgyermekűk van a lány, akinek a neve Florence 14 éves az egyik gimnázium diákja vállig érő barna haja van. A másik gyerekűk Edward a nővérével egy iskolába járnak. A lány hobbija és kikapcsolódása a lovaglás.

Délután két óra volt, amikor a Roger családban, a ház nappalijában együtt voltak megbeszélést tartottak.

-          Kis családom szombat van, mit csináljunk mit kéne tenni közösen, hisz tanulnotok úgy se kell, hiszen szombat van, kinek milyen ötlete van.

-          Apa menjünk, a lovardába egy kicsit lovagolni, utána mehetnénk a moziba valamilyen filmet megnézni.

-          A javaslat jó már úgy is mindenki evett és a program megvan, én elkészítem az autót ti, amit kell azt hozzátok, te kislányom a lovas ruhába öltözz fel és a medált se felejtsd el, amit anyádtól kaptál.

A kanapéról felálltak, és amit kellett azt elkészítették a lány felvette a lovas ruháját és tíz percen belül már a ház előtt voltak induláshoz készen.

-          Akkor mindenki be az autóba és irány a kikapcsolódás a lovaglás és utána a mozi. A ház becsukva akkor indulhatunk.

A két gyerek örült, mert autózhatnak, hisz tágas tere volt útközben énekeltek, az út úgy félórás lehetett. Amikor megérkeztek a két gyerek együtt kiszállt és együtt mentek a lovakhoz, ahhoz a lóhoz, amit a lány kapott, mert megmentette, hogy elpusztítsák a lány adott nevet az Apokalipszis.

-          Köszönöm kedvesem, hogy elhoztad ide Florencet látom boldog, ha a lovához jöhet, ilyen nevet adni egy lónak, amit a lányúnk adott.

-          Nem tudom és nem is értem egy lónak ilyen nevet adni, vajon hogyan jutott eszébe akkor. Lehetett volna más nevet is adni, ami illik, de olyat, hogy Apokalipszis.

A család elvegyült a többiekkel, hisz voltak barátai a Roger családnak itt nem a munkáról beszélgettek, hanem a lovakról, itt tényleg szórakoztak az emberek.
Mesélő.

Négy család négy város, hiába távol voltak egymástól egy közös volt bennük, a lovak szeretete és az, hogy csak a lányok kaphatták meg az anyjuktól a medált, már tudják miért ők és milyen célt kell elérni.




8. fejezet 3. oldal

Az eddig említett szereplőknek az élete hagyományosan zajlik, a napokat felváltja a hét. Valamikor egy másik helyen is a nap szokáson követi egy másik. A világot bejárja az az ünnep szelleme amit Halloweeinek hívnak és éppen november elseje van. A szellemeket ünneplik Patmos szigetén is mindenki a rémségeknek öltöznek, próbálgatnak az esti használatra.

A barlangban ahol a kinyilatkoztatást írta az apostol, egy angyal, aki emberi alakot vett fel, amikor az éjszaka elérkezett.

-          Én az Úr angyala vagyok, üzenetet hoztam te feléd, mozdulj meg te fed lap, aki óvja az apostol maradványait, a csontváznak üzenetet hoztam.

Valamilyen csoda módon a szarkofágról a fed lap elmozdult, a felénél állt meg.

-          Te csontváz! Azt akarom, újra vedd fel János apostol fizikai testét, mert az úr számára az apostolnak eljött az idő, hogy életre kelljen. Ebben az időszakban megkaphassa a lélek a testet, itt az idő, hogy a lelket is befogadja, térjen beléd a lélek az legyél, aki akkor, amikor a fizikai testedet elhagytad. Abban a ruhában térj vissza, amikor a létet elhagytad.

Hirtelen egy fényes valami árasztotta el a barlangot és a szarkofágban a csontvázat fényes valami árasztotta el majd emberi testet kapott azután egy fényes lélek szállt a testbe, ahogyan elhagyta a testet, amikor a test kezdett lélegezni a jelenség elmúlt.

-          János apostol! Nyisd ki a szemed újra, hisz újra élsz, egy feladatot kapsz, el kell végezni hisz most jött el a te időd, és annak is, hogy a négy lovas szellemét keltsd életre és a hét medál egyesüljön.

A szarkofágban a test, amely meztelen volt felült a karnyújtásnyira lévő ruhát látva azzal eltakarta a meztelen testét, majd a szarkofágból kilépett.

-          Hol vagyok angyal! Milyen változás történt? Míg én az örökkévalóság birodalmában voltam.

-          Itt ez a medál mindig legyen rajtad, ez a gonosz erőitől megvéd, a feladatod az, hogy keresd meg a hét medál őrzőjét és a négy lovas a segítségedre lesznek. A célod megtalálni azt a személyt, aki megakadályozta, hogy a gonosz a hatalmát megszerezze, annak a személynek, ha lesz tudása a jelekből fog tudni olvasni. Vannak változások, ha elértél a germán földre valahol azon a területen keresd. Először el kell jutnod Rómába, adok ruhákat, hogy elvegyülj, mert minden megváltozott.

Amikor az angyal elmondta, amit kellett tudni, ahogy megjelent úgy el is tűnt egy vászonzsákba volt ruha, hogy felvehesse, a ruhákon elcsodálkozott, mert nem értette milyen nagy változás történt. Jánosban még az első századbeli képek éltek. Éjszaka volt evett egy kis gyümölcsöt azután az ágyra dőlt le.


8. fejezet 4. oldal

Egy másik város is szerepet kap ebbe a történetben, olyan város, amely történelmi és méltó lenne arra a helyre, hogy a főhelyszín legyen, a város Aachennek hívják. A városban egy nagy múltú oktatási intézmény működik neve Nagy Károly általános iskola és gimnázium.

Az általános iskolában dolgozik udvaros munkakörben Peter Mörken, amit tesz, azt szereti csinálni minden munkanapkor ötkor kel.

-          Mindjárt elkések hisz mindjárt fél hat, még az a jó, hogy az este elkészítettem az ennivalót és irány a munkahely az a jó, hogy itt van tízpercnyire és csak a kézbe kel venni a táskát.

Amikor az óra elérte a fél hatot indult is a munkahelye felé Peter a harmadikon lakott egy társas házban a mamájával, hisz Petert három éves kora óta neveli. Amikor Peter a munkahelyére megérkezett még sötét volt hisz november volt. Az iskolában jól ismeri, a feladatát ott kezdi ahol szokta kezdeni a bejárati részt, de először az iskola büfé résznél, nem sokára a büfés is megérkezik.

-          Jó reggelt kívánok, hogy vagyunk, ebben a jó időben már minden nap kesztyűt kell használni.

-          Jól vagyunk, a családdal minden rendben van? Bertoldnak a horgászat, és a halak harapnak, vagy ők is elbújtak, remélem, igen érzik a hideget, látom, van munka, majd később bejövök addig a bejárat előtt elrendezem, és a kukát kiürítem.

A munkás kesztyűt Peter a kezére felvette és tette is a dolgát, amikor ott volt az idő bement a büféhez nemcsak melegedni, hanem egy jó meleg kávét is inni és a reggelinek valót megvenni.

-          Egy kávé lenne meg valami édesség féle.

Peter kiválasztotta az édesség félét az asztalra letéve a büfés előtt, hisz tudta a dörgést.

-          A kávét nyugodtan megihatom hisz van előnyöm, mert az oldalsó bejárat megvan a kuka kiürítve és mehetek a főbejárathoz.

Amikor Peter megitta a kávéját, elvitte a műhelybe az ennivalóját, azután felvette a kesztyűt és folytatta tovább.
Mesélő.

Az iskolában a büfé a Meyer házaspár feladata volt, amely egy családi vállalkozás a nem messze lévő városban élnek Dürenben. A családfőt Bertoldnak hívják, olyan jó tulajdonsága van, hogy nem csak tisztelik, hanem sok barátja van. A feleségét Brűnhildának hívják kereskedelmi végzettsége van, de már mással is foglalkozik, ha van szabad ideje, gyógyhatású készítményekkel foglalkozik. Az egyik fiát Karlmannak hívják egy cégnél informatikus, már házas a feleségét Juliane Weihennek hívják az Aacheni múzeumban irattáros. A férj felvette a feleség családnevét ezért Karlmann Weihenek hívják. A fiatal házas Karlmann be szokott segíteni a szüleinek a vállalkozásban, ha a család valamelyik tagját helyettesíti, volt rá példa.


8. fejezet 5. oldal

Az oktatási intézményben egy másik személy is dolgozik a szakmáját tekintve nehézgép kezelő az intézményben karbantartóként dolgozik, de ha van, valamelyik számítógéppel probléma neki szólnak és megjavítja, hisz van ilyen képesítése is a neve Timperly Christian nem Aachenben lakik, hanem egy Kerkrade nevű városkában a saját autójával szokott dolgozni, menni vagy busszal. A két dolgozó hatkor szoktak kezdeni.

-          Na, Peter! Mit fogsz ma csinálni, hisz jó lenne, ha még nem esne a hó.

-          Van mit csinálni, a falevél sok munkát ad, hisz volt egy kis fagy nézd meg az udvart.

-          Hét óráig tudok segíteni az udvaron ahol sok, van, te az utca részt meg tudod egyedül is, én ott csinálom ahol a gyerekek szoktak gyülekezni,

-          Rendben van! Ezzel előnyöm is lehet, a fenyőfákhoz még be sem tudtam menni, esetleg a következő év elején.

Peter azokat a szerszámokat adta a barátjának, amik kellettek, volt világítás a feladatát Christian tudta.

Egy másik szereplő is szerephez jut, az a személy, aki segít a tanár mellett egy helyettes féle a pedagógiai asszisztens a neve Amelia Bateman, ugyan abban az oktatási intézményben. Amelia Christian és Peter régóta dolgoznak a munkahelyen és ki is ismerték egymást.

-          Na, Peter pajtás ugye győzöd a munkát, remélem, szoktál pihenni ilyen időben nem kell olyan elfogadható munkát csinálni csak nyugodtan,

-          Persze! Szoktam pihenni és mi van veletek, a barátoddal mi jót szokott tenni és még mindig a motorokat szerelgeti, vagy tán kontárkodik.

-          Ugyan! Tudod ez a foglalkozása.

-          Tudom csak egy kis bolondságot akartam mondani.

Az idő ott volt, hogy az oktatás elkezdődjön mindenki tette a maga munkáját. Amikor Christiannak nem volt olyan munkája a barátjának segíteni szokott. A pedagógiai asszisztens mindig más osztályteremben volt segítve a tanár feladatát. Amelia Batemannak volt egy barátja, akivel megértik egymást Paul Langer a foglalkozása vagy is a hivatása motorokkal kereskedett nem olyan nagy üzlete volt, Paul volt és egy másik barátja együtt vitték. Ha valakinek kellett valamilyen alkatrész azt beszerezték.

Az udvaros, amikor látta, hogy sok munkája lesz, a mamáját felhívja.

-          Mama csak azt üzenném, hogy kicsit később érek haza nem szokott időben.

-          Rendben van! Jó, hogy felhívtál nem fogok idegeskedni, hogy hol lehetsz?

Az udvaros a dolgát tovább folytatta, mert egyedül volt nem volt segítsége. Az oktatási intézményt megillette a tábla a rendes iskola tábla, mint más oktatási intézményt.

8. fejezet 6. oldal

Egy olyan család is kap szerepet a történetben, akik az örök városban élnek Rómában a Sabellicus család. A családfőt Mephistonak hívják a lakásúk a város külterületén van, a feleségét Jezabelnek egy vállalatban dolgozik esküvő szervező, az egyetlen gyermekűket Ingridnek hívják. Barnás szőke haja a válláig ér szemüveget visel, de jól is áll neki, mert így egy kicsivel vonzóbbnak tűnik. A családfőnek a foglalkozása történelem tanár az egyik gimnáziumban. Az egyik közös reggelin egy kérdés merül fel.

-          Én családom van egy bejelenteni való, én, mint tanár pályáztam, mert pályázni lehetett egy gimnáziumi tanári állásra nem itt, hanem egy német városban, Aachenben. Szerintetek fogadjam el vagy utasítsam el, az állás jól jönne, mert a régi házat, ahol még régebben laktunk meglátogathatnánk.

-          Ez azt jelentené, hogy minden új lesz, és új barátokat szerezhetek, a várost megszerettem itt vannak barátaim, ezért le kellene mondani rollúk. Átgondolva Aachenben megtalálhatom azt a személyt, aki segíthet abban, hogy normális életet élhessek, hisz 17 éves vagyok egy éve a havonta történő dolog nem jött meg, az állást fogadd el.

A lány Ingrid a reggelit befejezte utána elpakolta az asztalról, amit kellett majd a táskáját a kezébe véve és a lakáskulcsot, a szüleitől elköszönt majd a megszokott úton ment a gimnáziumba, majd magában gondolta.

-          Jó lenne, ha Aachenben megtalálnám azt a személyt, aki segítene abban, hogy az áldás megszűnjön, és igazi nőnek érezhetném magam, nem bírom tovább ez a hetedik újjászületésem. Amikor segített volna nekem az, akivel megismerkedtem az apám megakadályozott. Az a jó az egészben, hogy olyan helyzetben voltam, hogy egy kis üvegbe gyűjtöttem a testemből távozó vért. Amennyi kell, az megvan, csak olyan személyt kellene találnom aki, segíthetne ott Aachenben.

Ingrid nem sokára a gimnáziumba érkezett, percekkel később az apja is megérkezett, hiába egy oktatási intézményben vannak más a történelem tanára Ingridnek, az első óra történelem volt.

-          Vegyétek, elő a történelemkönyvet a 45. oldalon nyissátok ki, az új fejezetet kezdjük el Nagy Károly és kora, mielőtt elkezdenénk, az anyagot köztetek ki mit tud Nagy Károlyról.

Percekig csend volt majd Ingrid emelte a kezét.

-          Egy bátor jelentkező tessék Ingrid Sabellicus.

A helyén volt, de a padja előtt állt.

-          Annyit Nagy Károlyról, hogy ő egy Frank király volt az életében sokat harcolt, háborúzott megszerezte a szláv területet. Germánoktól is sok földet hódított meg, hatalmas területet hozott létre, városokat alapított. A legnagyobb győzelme az volt, hogy elfogta az egyik szász lázadót és a császári palotába megkeresztelkedett a vezért Widukindnak hívták majd békét is kötöttek. Dióhéjban ennyi.

-          Rendben van, Ingrid leülhetsz.

Ingrid a helyére leült.

 


8. fejezet 7. oldal

Amíg Ingrid a történelem órán az új leckét figyeli és figyelmesen hallgassa a tanár és a többi osztálytársa szavait, addig egy másik helyen az Égei-tengernek neveznek egy szigeten amely Patmosnak hívnak. Az életre keltett János apostol az egyik helyre megy a kikötőbe, amikor valaki mellett elhalad, furcsa szemmel néznek, rá lehet, hogy a ruhája miatt.

-          Uraim! Ez a hajó megy Róma felé, el kell jutnom, hisz nagyon fontos.

A hajó kapitánya a személyt, kérdezős tekintettel méregeti.

-          Igen! Ez megy Rómába? Ön honnan jött? Ez a ruha viselet már régen nem divat, a farsang még nem jött el én is Római vagyok, és mit szeretne tudni hátha, segíthetek.

-          Fiam! Ha ön római, akkor meg tudná mondani a császár nevét, mert beszélnem kell vele olyan ügyről, ami a kereszténységet érinti, hogy minket, mint keresztényeket fogadjon el új vallásként. Bármit megteszünk, csak engedje, hogy a vallásunkat hirdethessük, sokan ismerjenek meg és János apostol kérdezi.

-          Hogy nevezte magát! János apostolnak! hisz ő 1900 éve halott a szigeten írta meg a Biblia utolsó fejezetét, azóta voltak változások nem lehet maga.

-          Igazat mondok, én vagyok az apostol, egy feladatot kell elvégeznem, el kell jutnom Rómán kívülre, megkeresni azt a személyt, aki megakadályozta a gonosz angyalt, hogy átvehesse a hatalmat. A medálokat megőrizte és elvitte valahova.

A beszélgetést mások is hallották és odamentek.

-          Ez a személy azt mondja, hogy ő János apostol és el kell jutnia Római birodalmon kívülre, hogy valami személyt megkeressen, említ, valami gonosz angyalt ti elhiszitek. Ti a világot bejártátok elhiszitek ezt a sületlenséget.

-          Barátaim! Amit ez a személy mond, van benne olyan dolog, ami elgondolkodtató, mert ha azt mondja, Római birodalmon túlra kell eljutni és emleget császárt, ha nem igazi apostol lenne, akkor egy konkrét helyet mondana, segítsünk neki. A ruha az már nem divat adjunk neki egy másik ruhát, amilyen arca van, elhiszik, hogy tengeren halász és tengerész.

A többiekkel a halászok megbeszélték majd döntést hoztak, az egyik társúk segít abban az idegennek, hogy ad rá ruhát ennivalót és elviszi Rómába.

-          Köszönöm a segítséget isten segítségét, ha kéritek segíteni fog, ha a szívetek tiszta, csak kérni kell, ahogy Jézus mondta keressetek és találtok és megadatik nektek.

-          Ebben a személyben van valami, ami elhitessem vele, hogy higgyek neki, hogy újra született János apostol. Elképzelni nem tudom, hogy honnan jöhetett és hol volt eddig.

Az apostolnak adtak ruhát és ennivalót, elmondták milyen sok változás ment végbe abban a hosszú év alatt. Amikor végig hallgatta az apostol, nem akarta elhinni az emberiség mit művelt és a hatalom vágya a pénz miatt.


8. fejezet 8. oldal

Amikor megtudta, egy kérdése volt.

-          Az Antikrisztusról mit tudtok, aki kívül bárány belül farkas a lakhelye ott van, ahol a hét dombnak neveznek, és nagyon rajonganak érte. Olyan helyen van meg jelölve, amit csak az atya vesz észre.

-          Hét dombra épült és az Antikrisztus bázisa, ha jól sejtem nem Róma városa az, amely hét dombra épült. Igen ott van egy épület a Vatikán.

-          Barátaim, és ha ez a személy tényleg igazat mond, a Pápa lenne, az Antikrisztus tényleg sokan imádják ő a keresztény a katolikus egyház feje, ha ez kiderül lesz botrány.

Az apostol felöltözött, azt tette, amit a többitől látott. A hajós, aki elviszi Rómába, amit kellett a hajó kapitánya felpakolta a hajót. Tíz percen belül már indult is, vették az irányt Róma fele a kapitány megmutatta az utasának, hogy a berendezések mire szolgálnak. Amíg megteszi az utat a hajó Rómába, addig a római családnál a Sabellicusnál az történik, hogy megbeszélést tartott.

-          Tudjátok a tanári állást elfogadtam, már december elsején kezdeni kéne tudnátok-e jönni velem Aachenbe, vagyis elutaznátok velem. A világhálón már minden el van intézve egy ház teljes berendezéssel eladó, ha már kifizettük, akkor már lakhatúnk is benne nektek mi a véleményetek.

-          Szerintem jó ötlet az én szakmámban ott el tudok helyezkedni esküvő szervezőként és neked egyetlenem a gimnáziumot ott folytathatod, tovább mit mondasz erre.

-          Rendben van! Beleegyezem, legalább új barátokat szerezhetek csak azt kel vinni, ami fontos a többit eladhatjuk.

A Sabellicus család megbeszélte a dolgokat, hogy hogyan tovább.

-          Tudjátok, mit a hétvégén elmehetnénk Aachenbe a lakást megnézni és a munkahelyet is. Hétvégén úgy is pihenő mindenhol.

-          Apa ez jó ötlet benne vagyok, ha anya is benne van egy közös hétvége együtt,

-          Akkor ezt meg beszéltük a többit elintézem a repülőjegyet, meg ami ezzel kapcsolatos.

Ingrid arcán volt egy kis öröm egy kis boldogság is, és némi remény és a hírnek nagyon is örült utána mindenki tette a maga dolgát.
Mesélő.

A Sabellicus család Roma külterületén élte életét, a családról sokan nem tudtak semmit, hogy kik valójában. A családfő maga volt a gonosz angyal hisz emberi testet kapott, de időközben ellátogatott az alvilágba. Az anya Jezabel volt, de ő is emberi testet kapott, hisz neki ez volt a hetedik újjá születése, egy céljuk volt megtalálni a medálokat és azzal lesznek a világ urai. A lányúk Ingrid neki is a hetedik újjá születése volt, de Ingrid másban gondolkozott reménykedett, hisz a hetedik újjá születése szerencsét hoz-e és eljöhet számára az az érzés, hogy igazi nőként élhet és megtalálhatja az igaz szerelmet és segíthet abban, hogy az áldás

8. fejezet 9. oldal

Szombati nap volt, a római család a Sabellicus korán reggel keltek, mert eldöntötték, hogy az Aacheni házat megnézik és azt a helyet ahol tanítani fog a családfő. A család tud németül is, mert megtanultak. A közös reggeli után, amit kellett azt magukkal vitték, mert az estét ott fogják tölteni.

-          Akkor indulhatunk a repülőtérre, mert nem sokára a járat indul még csatlakozás is lesz Münchenbe és Leverkusenbe és onnan valahogyan eljutunk Aachenbe.

-          Indulhatunk! Te lányom, amit kell, azt hozd magaddal, hozhatod a fényképező gépet, hogy képeket is készíthessünk az utazásról.

-          Amit kell, azt viszem a hátizsákomban lesz, hisz haladni kell a technikával, indulhatunk.

A szülők a bejárati ajtónál vártak, hogy indulhassanak a lányúkkal, amit kellett az a hátizsákba elfért és felvihették a repülőre is. Majd percek múlva indultak is busszal érkeztek az út úgy 15 perces lehetett és már a repülőtéren voltak az épület előtt. Majd belépve a jegyet megvették.

-          Kérnék három repülőjegyet Münchenbe és az ottani átszállással Leverkusenbe és olyat, ami visszafelé is érvényes és három napon belül lehet felhasználni.

-          Rendben van! Akkor egy családi lesz, akkor ehhez jár a kedvezmény is tessék, akkor kérnék 600 eurót, a megadott útvonal érintésével felhasználható három napig és a mai dátumozástól.

Amikor a családfő a jegyárát kifizette, majd a jegyet átvehette.

-          Köszönjük szépen! További jó munkát.

-          Balesetmentes utat kívánok.

A Sabellicus családnak csak pár csomagja volt, amit magukkal vittek a fedélzetre már a repülőtér várójában voltak, majd a két szülő beszélgetett a lányúk a felszállópálya felé nézett ki az ablakon a gondolatai máshol voltak.

-          Nemsokára 18 éves leszek, és ha addig nem találok olyan személyt, aki segít abban, hogy képes a vérét is feláldozni, akkor végleg elveszítem azt a kis reményt, hogy igazi nőnek érezzem magam, mert ha az apám megtalálja azt a valakit, akit el kell vennem, és ha megházasodom, akkor múlik el az áldás és érezhetem magam igazi nőnek. Mit ér a nő olyankor, ha nem igazi szívből szereti a kedvesét és érdekből kell elvennem. Remélem, Aachenben megtalálom azt a valakit és vele a szerelmet és azt, akit az írás említ, hogy nekem fog segíteni.

Mesélő.

Az életét átgondolta, hogy eddig az újjászületések, és amit átélt benne, nem érezte magát igazi nőnek, mert elvették tőle az igazi szerelem érzést és azt is, hogy egész életében nőnek érezhesse magát, hogy minden hónapban, amit át kell élni azt, átélhesse, de már nem bírja sokáig.

Nem sokat kellett várni a Müncheni járatra, mert beszállhattak a járatra és elvegyülhessenek a többi utassal és perceken belül már a járat a levegőben volt.


8. fejezet 10. oldal

A repülőgépen, amely a Roma-München útvonalon repült a Sabellicus család egymás mellett ült, a lány az ablaknál foglalt helyet, az anya középen és a családfő szélen. Volt, aki olvasott mások zenét hallgattak a szülőknek nehéz volt megszokni a repülést. A lány fáradt volt, mert a repülés álmosított az esze máson járt, azokra emlékezett vissza, amikor boldog volt, a tudata azt mondta a lánynak.

-          Tudom, hogy igazi nőnek akarod érezni magad sokszor próbálkoztál, de az legyen előtted, hogy a hetedik újjászületésed ez és az is lehet, hogy sikerülni fog még megvan benned az a hited, hogy ki tudod választani azt, aki segíthet abban, hogy az áldás megszűnjön. Emlékezzél vissza a hat barátodra szívesen segítettek csak valahogyan az apád megtudta és tudod mit tett velük. Az érzéked jól működik, csak abban vagy meggátolva, hogy nőnek érezd magad hallgass a szívedre és megtörténhet egy napon, hogy igazi nő lehetsz.

Amikor Ingrid a tudatát már nem hallotta beszélni átgondolta s magában azt mondta.

-          Én egy olyan lány vagyok, aki szereti a testét minden hibájával, de akarom, hogy egy éven belül megtehessem azt, hogy nőnek érezzem magam, most már a szívemre hallgatok és én választom ki azt a fiút, aki segít abban, hogy igazi nő lehessek, és nem fogom elhagyni. Akkor, se ha a büntetésem az lesz, hogy elveszítem az újjá születési jogot. Én 17 éves vagyok, a testem azt kívánja, hogy ha eljön, az idő az igazi szerelmemnek adhassam.

Ingrid aludt csak a kapitány hangjára ébredt fel.

-          A kapitány beszél az utasokhoz, kérem minden utast, hogy a biztonsági öveket tessék felcsatolni, mert nem sokára landolunk München kifutópályáján a biztonságos földet éréshez becsatolni a biztonsági övet előre is köszönöm.

A repülőjárat kezdte is a földre szálláshoz a landolást, a lány is bekapcsolta az övet az anyjának annyit mondott, amikor az apja nem figyelt.

-          Anya az egyik nap szeretnék veled beszélni női dolgokról, ami engem is érint és szeretném, ha bizonyos dolgokban felvilágosítanál.

-          Valahogy vártam már ezt a kérdést tőled, hisz már elérted azt a kort, hogy beszélgethessünk a női dolgokról. Rendben van csak akkor, ha apád nem lesz otthon és csak mi ketten és akkor rendezhetünk egy közös estét.

Rendben van! Tudd, nagyon várom


8. fejezet 11. oldal

A Sabellicus családnál nem kellett sokat várni a járatra, amely Leverkusenbe repül, mert tíz percen belül már a járaton voltak a csomagjaikat is vihették, a helyet mindenki elfoglalta majd a kapitány mondott pár szót.

-          Kedves utasok! Én a kapitány vagyok, köszöntök, minden utast a München-Leverkusen járaton, indulhatunk nem sokára, kérek mindenkit, hogy kapcsolja be a biztonsági övet, mert pár perc és indulunk.

A kapitány volt a repülő főpilótája majd a hídtól a parancsot megkapja, hogy indulhatnak, majd ki is gurul az indulási oldalra és öt percen belül már a levegőben volt az irányt véve Leverkusen felé. A Sabellicus család figyelte a többi utast, hogy mit csinálnak a szülők beszélgettek majd a lányúk Ingrid zenét hallgatott.

Amíg a járat megteszi a Leverkusenbe a hosszú utat, addig egy másik családnál a Németországi Wormsban a Tickner családnál, akik épp közösen ebédelnek.

-          Kedves családom! Van egy jó hírem? Állást kaptam egy múzeumban a Németországi Aachenbe a következő év Január elsejétől kellene kezdeni. Jössz tök velem vagy én menjek egyedül. Megoldható te az egyik iskolában taníthatsz, a lányúnk a tanulmányait tovább folytathassa mit szoltok hozzá.

Lucia annyit mondott.

-          Ha elmennék veled, akkor itt kell hagyni minden barátaimat, új közösség minden új lesz, előröl, kell kezdeni mindent, ha nincs még határidő, hogy igent kelljen mondani, mert akkor egy napot még aludnék rá.

-          Jól van édesem, ez így jó döntés aludhatsz rá egyet, jónak tartom, ha van lehetőség az új környezetbe lehet, új tanárt is kereshetnek, én a magam részéről benne vagyok.

Az ebédet folytatták tovább közösen, amikor megvolt, a családfő lepihent egy keveset a család két női tagja elrakták az edényeket az asztalról és együtt mosogattak. A lány Lucia a szobájába ment, hogy rendet rakjon és olvasgasson egy kicsit a lovakat szerette, mert a szabadidejében lovagol az egyik lovas klubba. Nem tudja megmagyarázni miért, kötődik a lovakhoz, lehet az, hogy valamelyik életében lovakkal foglalkozott. A két szülő megbeszélik a munkahelyet.

-          Kedvesem, ha elfogadom az állást jönnél velem, és persze ha a lányúnk igent mond, lehet az is, hogy találsz tanári állást és sikerül tanítani hisz nem tudni mit hoz az új közösség.

-          Benne vagyok! addig mindent beszerzek, ami ehhez kell. A kapcsolatot felveszem az Aacheni város valamelyik oktatási intézményével, ha lesz, szerencsénk egy helyen taníthatok, ahol a lányúnk jár.

-          Legalább új társaságot ismerhetünk meg, és a lányúnk biztosan megtalálja az igazi szerelmet hisz tudod volt eddig négy barátja, de egy idő után szakítottak, lehet az is, hogy a lányúnknak van ízlése, hogy kit szeretne magának.

Majd a szülők másról is beszélgetnek.


8. fejezet 12. oldal

Egy másik családdal is egy hasonló beszélgetés zajlott le a Franciaországi Reimsben a Gurfinkel család, együtt volt a család épp ebédelnek éppen amint egy családhoz illik, majd a családfő megemlíti.

-          Szeretett családom egy bejelentésem van, ahogy nézegettem a világhálót rátaláltam egy munkalehetőségre, amiben autómentőst keresnek, ahhoz Aachenbe kellene menni. Szerintetek fogadjam el az állást, vagy mit szóltok, ti mit tennétek, ugyan úgy Florencnek is jó jönne, mert tanulmányait tudja folytatni.

-          Kedves férjem! Ez nagyon jó ötlet, ha van ilyen megoldás, hogy a család is mehet és adnak munkalehetőséget akkor miért ne. Ha a szép gyermekeim bele egyeznek.

-          Apa nem lehetne véletlenül aludni rá egyet, a barátaimat itt kellene hagyni új környezet új kihívás.

-          A válasz nem olyan sürgős, de egy héten belül kellene válaszolni.

A család rátér egy másik témára, de ez megtörtént Ravennában a Salvatore családnál és az Avignoni Roger családnál.

Az idő valamikor délután négyet mutatott, amikor egy repülő landolt a Leverkuseni repülőtér leszálló betonjára. A leszállás után az érkező oldalra gurult a járaton sok utas volt köztűk volt a Sabellicus család. A csomagjaikkal együtt mentek az érkező oldalra, majd nem sokára már az épület előtt voltak. Azt a busz járatot figyelték, amelyik elviszi őket Aachenbe. Fellépve a buszra.

-          Egy családi jegyet kérnék az Aacheni buszállomásra, ha lehetne,

-          Igen lehet és van olyan, hogy oda-vissza járat és egy jeggyel három napon belül lehet felhasználni.

-          Akkor kérnénk ilyen jegyet.

-          Rendben van, akkor kérnék 20 eurót.

Amikor átvették a buszjegyet az árát kifizették, majd hárman a busz hátsó részéhez indultak, a hátsókerék utáni helyre ültek le. A lány az anyja mellett foglalt helyet. A családfő előttük épp ahol a kerék volt ott foglalt helyet, majd tíz percen belül el is indultak a csomagjaikat a csomagtartó helyére tették, ami a fejűk fölött volt.

-          Anya akkor az új házban fogúnk aludni vagy egy szállodába.

-          Nem kislányom, az új házban, mert nem lesz üres, mert egész bútorzattal lesz eladó, az eladónak a pénz számit, mert pénzszűkében van, ha minden igaz ma a kulcsokat meg is fogjuk kapni.

-          Akkor lesz külön szobám, ami az enyém lehet az nagyon szúper, majd ha úgy látom, akkor a szoba elrendezésén lehet változtatni.

-          Külön fürdőhelyiséged lesz, mert a ház szintes a felső szint a tied lehet, ha jól tudom, azon kívül még van három szoba még vendégeket is hívhatsz.

A lány Ingrid abban a pillanatban elkomolyodott, hogy vendéget is hívhat. Hisz tudja, hogy a megélt életekben lett volna barátja, de az apja mindig megakadályozta, hogy segítsen rajta.


8. fejezet 13. oldal

A Leverkusen Aachen útvonalon az út úgy egy órás volt, de közben érintették Köln városát, amikor az Aacheni buszállomásra a busz befordult az utasok örültek köztűk volt a Sabellicus család. A csomagjaikat magukkal vitték, amikor a buszról leszálltak Ingridnél azért ott volt a városi térkép. Azt a helyet nézték meg ahol lakáshoz jutottak.

-          Apa! a térkép szerint a ház nincs messze, csak egy kis gyaloglás az egész az meg nem árt.

A család együtt volt azon az úton, ami a házhoz vezeti őket a családfőnél volt az a pénzösszeg, amin megalkudtak. A gyaloglás fél óra volt majd elérték azt a házat, amiről szó volt jókor értek oda, mert az eladó épp indult volna el, mert a házat is bezárta.

-          Jó napot kívánok, ez az a ház, ami hirdetve volt, akkor önnel beszéltem, ha már itt vagyunk meg is köthetnénk az üzletet.

-          Rendben van, akkor tessenek beljebb fáradni,

Az eladó a házat kinyitotta és beinvitálta a Sabellicus családot, amikor beléptek elcsodálkoztak, hogy milyen jól be van rendezve.

-          A vállalkozásom miatt adom el a házat, ahogy van a bútorokkal együtt, a ház árát, ha megkapom, a munkásaimat ki tudom fizetni. Az a jó, hogy egy másik kisebb lakásom van a családommal oda költöztünk, tessék, az asztalon van a szerződés is csak egy aláírás kell. A házban nyugodtan szét lehet nézni, amik kellettek azokat elvittük, ami bútor itt maradt önök döntik el, hogy használják-e.

-          Nekünk a ház a berendezésekkel megfelel, nem dobúnk ki semmit az üzletet megköthessük, ha elolvasom a szerződést, hogy miről szól szeretek precíz lenni. Ahonnan mi jövünk régebben precíz családnak mondták, amiben a nevet adtuk abban nem volt hiba.

A családfő, amíg elolvassa a szerződést addig az eladó az anyának és a lányának a házat bemutassa.

-          Anya legyen ez az én szobám, hisz ami benne van az elrendezés nagyszerű, és akinek ez volt a szobája jó volt az ízlése,

-          Külön van fürdőszoba WC helyiség, azután a nappali rész itt lehet vendégeket fogadni, ha netalán a kis hölgynek lesznek barátai, de van három szoba is bármire lehet felhasználni.

-          Tudod mit egyetlenem, a felsőrész mind a tied lehet, bárminek berendezheted.

-          Köszönöm anya.

Ingrid az anyját megpuszilta nem sokára az emeletről a lépcsőn lejöttek a családfő épp elolvasta a szerződést, amit kellett azt aláírta. A családfő a kabátja zsebéből elővette az összeget és az eladónak a tenyerébe számolta. A hivatalos papírok másolatát hagyta az asztalon, majd az új tulajdonosoktól elköszönt

2012 - 7.fejezet.

7. fejezet 1. oldal

Mesélő.

A kereszténység meg születésétől évszázadok múltak, az emberiség gonosszá vált lassan a csodák is elmúltak, ami velük, az emberekkel történt másnak tulajdonították. A gonoszt kezdték el imádni az igazság keresők maréknyian voltak ezért kellett valamit tenni. Elvándorolnak és egy új vallási közösséget alapítanak meg, vagy a pogánysági rítusokat a kereszténységi elemekkel ötvözik. Ahhoz, hogy fenntarthassák magukat keresztény államokat kellett létrehozni. Az Úr a teremtő nem nézte jó szemmel, hogy a rendet felváltsa a rendetlenség.

A naptár az Úr 564. esztendejében járt, amikor az történt, hogy az egyik nap este az Úr szolgája, aki angyal volt.

-          Én a teremtő a világomban az angyalokhoz szólok az emberiség káoszt teremtett, ezért arra kérlek, menj a szigetre ahol a kinyilatkoztatást írták és egy üzenetet mondj a négy lovas egyikének. Az úr azt üzeni, kellj, életre feladatot kapsz, mert szűkségem van rád.

Az angyal tudta melyiknek mondta s majd el is indult a halandók világába, amely egy határ volt, a két világ között majd a szigeten meg is jelent. Azt a helyet meg is találta a sírhelyet.

-          Én az Úr angyala vagyok, az úr azt akarja, kellj életre, mert feladatot fogsz kapni, mert eljött az idő. Ha életre kelsz, gyere velem a felső szintre, mert elérkezett az idő, hogy ott élhess tovább.

Amikor a hírnök elmondta a beszédét hirtelen a szarkofág fed lapja elmozdult a csontváz fényessé vált. Az angyal mondott valamit furcsa nyelven.

-          Én a teremtő angyala azt akarom, hogy menjen beléd a lélek az az erő, ami voltál ne legyél csontváz, ami a kinyilatkoztatásban voltál, hanem élő teremtmény légy, olyan, mint a halandó világban, életet élhess, és ne áruld el ki vagy abban légy különleges, hogy női testet kapsz azért, hogy az embereket meg tudod változtatni.

Amikor a jelenség megszűnt a csontvázat egy női test fedte egy szép fiatal nő lett belőle. A jelet is megkapta egy mély sebet a köldöke alatt kétujjnyira, a rajzolata különleges volt egy négy lovas rajzolata volt. A lányon megvoltak a nőiesség jegyei, amikor a szemét kinyitotta figyelni kezdett, hogy vajon hol lehet. Amikor felült a karnyújtásra lévő ruhát talált majd meztelen testét eltakarta.

-          Én az Úr hírnöke vagyok, te azért kapsz új életet, mert egy feladatot kell végrehajtani lány képében. Kapsz egy medált, ami kulcs is egyben egy világhoz és egy jel is, hogy ha találkozol a többi medál őrzőjével ti lesztek a négy lovas. Feladatod az lesz megtalálni azt a személyt, aki a hét medált megszerezte a gonosz elöl és kimentette a szigetről.

 


7. fejezet 2. oldal

A fiatal lány örült, hogy új életet kapott, az angyal a medált átadta, a lány a négy lovas egyike volt. Az angyal a hírnök azt tette, hogy a szarkofágon a fed lapot visszahelyezte, ugyan úgy varázsigével, hogy ne vegyék észre majd az angyal eltűnt.

-          Én vagyok az első lovas egy halandó képében, az a feladatom, hogy nyomára akadjak annak a személynek, aki a hét medált elhelyezte valahova a gonosz elöl.

Elhagyta azt a helyet ahol új életet kapott, az útja során, amit kapott ennivalót abból falatozott, majd olyan hajóssal találkozott a parton, akitől kérdezősködött.

-          El szeretném hagyni a szigetet nekem bármelyik sziget jó, lesz, ha elvinne, ha útjában van, elérném akkor a Római birodalom központját, mert új életet szeretnék élni.

-          Te kislány! Nem tudom, hogy honnan jöttél már a Római birodalom úgy egészében már megszűnt valami Germánok uralkodnak a birodalman azoknak is valamelyik törzse. Van még hely a hajómon a célom az Itáliai királyság egyik kikötője. Kijelenten a hajóút hosszú lesz, ha jól is haladunk, akkor is napokig tart az út.

-          Rendben van! Mindegy ráérek, tudna, adni nekem egy lányhoz hasonló ruhát ebben a ruhában nem érzem jól magam, tudna adni egy kényelmeset.

-          Persze kislány! Egy ilyen lánynak van ruha, gyere, le a raktárba ott találhatsz, olyat amilyen kell neked.

A hajó kapitánya a raktárba kísérte, hogy valamilyen ruhát tudjon választani, olyat-amilyet akar. A lány talált is magának majd ki is választotta. Egy zsák félét talált, amit a vállára tudott tenni, majd felvette a választott ruhát. Felment később a többi utashoz majd a kapitánynak megköszönte.

-          A ruhát köszönöm így most már jó. Jól érzem magam benne, amit találtam zsák félét, az enyémet bele tettem egy váltó ruhát is, ha netalán kellene.

A lány, aki az apokalipszis lovasa volt a hajó kapitányával másról is beszélt a változásokról, hogy mik történtek a nagy Római birodalommal, majd az idő ott volt és a kapitány annyit mondott.

-           Percek múlva indulunk, elhagyjuk a szigetet és az útjukat vesszük az Itáliai királyság felé, ami még maradt belőle. Az úton vigyázzatok, mert ha elhagyjuk a szigeteket és a nyílt tengeren leszünk, kalózok vannak, mindenki éber legyen.

Nem kellett sok perc, a hajó lassan elhagyta a szigeten a kikötőt, mindenki fel lélegzet főleg a fiatal lány, akinek egy feladatot kell végrehajtani.


7. fejezet 3. oldal

A hajó napok múltával érkezett meg az Itáliai királyság területére annak is az egyik kikötőben. Azok a személyek, akiknek a kikötő volt a célállomás azok partra léphettek, az idő valamikor kora este volt. A fiatal lány is köztűk volt majd a kapitánynak megköszönték.

-          Végre annyi nap hajóút után, az Itáliai királyság területén vagyunk, reméljük a kapitánynak jobb lesz, hisz a vándorlások sora fog kezdődni. Reméljük, még találkozunk.

A hajós kapitány a hosszú utazást kipiheni, marad pár napig. A lány is tovább indult abban a ruhában, amit a kapitány adott neki. A vándor idegen, mert ő az volt, olyan helyet akart kiválasztani ahol a vízben lefürödhet, mert napok óta úton volt és érezte, hogy azért a vízben meg kéne fürödnie. Vitt magával váltó ruhát és a használt ruhát kimossa, nem lehet meztelenül. Úgy is tett és félórás gyaloglás után talált is egy helyet megtehette azt, amit akart.

A házba belépve üresnek találta, a házban szét tudott nézni, mert nem volt olyan sötét. A ház fele a parton volt a másik fele a vízbe nyúlt be cölöpön volt. Az ajtót el tudta reteszelni a ruhát le tudta venni a száraz ruhát ki készítette majd meztelenül a vízbe ment.

-          Végre vízben lehetek, hisz jól jön a felfrissülés, mert hosszú utat tettem meg és nem tudom, hogy lesz-e rá alkalom, hogy víz közelébe lehessek.

Amikor a lány érezte, hogy már megtisztult a házhoz visszaúszott, hogy a vizes testét megtörülje és a levett ruháját megmossa. A házon belül meg tudta tenni. Olyan helyet választott ahol tűzet tudott rakni, de a meztelen testét azzal a ruhával takarta, amit a barlangban kapott, egy ima félét is mondott.

-          Köszönöm Uram! Életre keltettél és egy női testben lehetek meg adtad nekem azt is, hogy a kinyilatkoztatásban szereplő négy lovas közül az egyik én lehetek. A hatalmat megkapom, ha itt lesz az ideje, hogy megismerhessék a nevedet. Adj áldást arra, hogy a feladatomat elvégezhessem és megkeressem annak a nyomát, aki meg tudta akadályozni a gonosz a céljában.

Amikor az imáját elmondta az idő ott volt, hogy ledőljön a házban volt egy fekvő hely mintha tudta volna valaki, hogy a faházban szűkség lesz rá. Ami volt gyertya azt elfújta, az ajtó be volt reteszelve, ha be is akartak volna jutni, egy nagy kerülőt kellett volna tenni, de a vízen úszva.


7. fejezet 4. oldal

Az a lány, aki újra született, mert egy női testet kapott, hisz ő volt az Apokalipszis négy lovasának egyike, hogy feladatot kapjon, találja meg azt a személyt, aki a hét őrzőnek segített.

Mesélő.

Napok múltával az idegen lány, akinek nem volt neve azt a helyet elérte ahol meg kellett állnia, hogy ott élhesse a minden napi életét. Egyszerű emberként élt az a város volt Worms volt, majd talált magának egy nevet azért, hogy nevén szólíthassák, volt egy medálja, ha neki lesz örököse, akkor átadja a medált, főleg akkor, ha lánya születik, hogy mit kell megtenni.

Napok telnek a napot felváltja a hét. Az idők során a lány megismerkedik a szerelemmel, amikor eljön, az idő megházasodnak. Egy évvel később gyermek is születik lány lett. Az anya, amikor eljött az idő elmondta a gyermekének, hogy mi a feladata és átadta a medált, hogy őrzője legyen. Így ment sokáig, hogy az anya elmondta a lányának mi a feladata és minden leszármazottnak. A kapott medált őrizzék, és ne adják át senkinek.

-          Én egyetlen gyermekem, amit mondok, csak akkor add tovább, ha lány gyermeked születik, mert megőrzik a titkot és nem adják át senkinek se. Ezt a medált is őrizd meg, mert különleges. Ez jelzi azt a személyt, aki egy nagy feladatra lett kiválasztva, hogy hordozója az Apokalipszis négy lovasának szellemének, ha te lesz a kiválasztott, akkor megkapod a jelet a testeden egy rajz lesz.

A lánya megértette majd az anya átadta a medált, így ment sokáig a lány gondolta, ha ő az első, akkor mikor jelenik meg a következő, aki halandó képében lesz a négy lovas egyike.

-          Én a medál őrzője esküszöm őrzője leszek annak, hogy a célomat elérjem, a feladatot elvégezzem, amit rám bíznak. Annak adom tovább, aki méltó lesz a céljára, teremtő a lelkemet te látod, hogy őrzője lehetek ennek a drágakőnek a különleges medálnak.

Az őrzők évtizedek alatt valahogyan ilyen féle imát mondhattak, akiket látott a teremtő, hogy az erő benne van a jelet is megkapta. Azon idő tájékán, amikor a kislányból nő válik és az első ciklusán, ami minden hónapban jelenik meg a kiválasztottak akkor kapták meg a jelet.
Mesélő.
Az Úrnak eljött az idő, amikor újra elérheti a kinyilatkoztatásban megirt négy lovast és abból is a következőt, hisz még nem volt olyan feladat, hogy a megirt, feladatát elvégezhesse. Az első lovas, aki rászabadult a világra és a másik lovas életre keltése között nem olyan sok év telt el pontosan 450 év telt el a naptár az Úr évének 1014. esztendejét mutatta.


7. fejezet 5. oldal

Szóval a naptár 1014 et mutatott egész Európa nagy változáson ment keresztül, országok kezdtek kiemelkedni. Azok a birodalmak, akiknek nagyhatalmúk volt felbomlott országok lettek az 1014 es évre hová lett a nagy Frank birodalom felaprózott részek lettek belőle.

Eljött az az idő, amikor a teremtő úgy gondolta, hogy az Apokalipszis lovasai közül a másodikat kelti életre. Az egyik nap este egy angyal szállt le Patmos szigetre, a szarkofágot megtalálta ahol a négy lovas második tagja volt persze a csontváza, az angyal annyit mondott.

-          Én a teremtő hírnöke vagyok, azt akarom, ez a fed, lap nyíljon ki és a csontváz megkapja a testet egy női alakban, hogy újra születhessen.

Amikor a fed lap felnyílt fényes jelenség vette kezdetét.

-          Én az Úr üzenetét mondom, te csontváz adj életet a testnek, ami eltakar, téged női tested legyen, minden tulajdonságával és térjen beléd a lélek, hogy újjá születhess, mert egy feladatot kell végrehajtani.

Amikor a jelenség elmúlt a szarkofágban egy női test feküdt elkezdett lélegezni az ereiben a vér elkezdett áramolni, az ujjait mozgatni kezdte. Amikor kinyitotta a szemét figyelni kezdett majd felült érezte, hogy női teste van a karnyújtásra lévő ruhát kezébe vette és azzal eltakarta a testét.

-          Te a második Apokalipszis lovasa vagy, mert újra születtél feladatod van, ezt a medált átadom, hogy őrzője legyél. Ha eljön, az idő csak a lány gyermekednek ad át nem sokára megkapod a jelet is, hogy őrző lettél. Egy napon a négy lovas találkozni fog.

-          Egy feladatot kell elvégezni! Az újjá születést köszönöm, ha nőként is, akkor biztosan így akarja a teremtő, hogy ne férfi legyen a lovas.

-          Ne felejtsd el, hogy az apokalipszis lovasa vagy a lelkét megkaptad egy női alakban a feladat az, hogy életed során és az utána lévő nemzedéknek fel kell kutatni azt a személyt, aki nem hagyta, hogy a gonosz a hatalmát megkaphassa, ha valamelyik nemzedéked megtalálja, segítsen neki.

Mesélő.

Amikor a hírnök elmondta az üzenetet a szigetet elhagyta, sötét volt a barlangban majd talált egy kis fekvő hely szerűséget, a lány nem sokára pihenni kezdett, hogy emlékezzen vissza milyen élete volt. Másnap reggel ébredt majd talált egy tarisznya félét azt megnézte, majd a barlangban ott talált ruhát magára vette olyan ruha volt, hogy el tudott vegyülni a többiekkel. A barlangkörnyékén talált gyümölcsfát abból evett. Folytatta utána a gyaloglást a kikötő felé, hogy hajóra szálljon és elhagyhassa a szigetet.

7. fejezet 6. oldal

Az a hajó, ami elhagyta Patmos szigetet az utasok között volt egy fiatal lány, aki új életet kapott ő volt az Apokalipszis lovasa közül a második lény és egy lány képében, hogy azt hiszik, ha eljön a négy lovas, akkor férfialakban jönnek el. Napok múltával a hajó elérkezett az úti célhoz, az Itáliai királyság valamelyik kikötőjébe. A lány elvegyült a többi vándor között. Amikor szárazföldre lépett tovább gyalogolt és nem sokára egy hang ütötte meg a fűlét, azt hallotta.

-          Térjetek meg emberek eljött az ítélet napja, nemsokára eljön Krisztus és ítéletet hoz mindenki felett, mert mivé váltunk, hát gonosszá, paráznává és gyilkosokká. Amíg van, idő gyónjátok meg a bűneiteket. A négy lovas eljön értűnk, és aki gonosz volt azt elítéli és elviszi a borsajtóba és annak nincs, menekvés térjetek meg.

Amikor a lány elment mellette, majd egy másik személy mellett és az azt mondta.

-          Hölgyem! Ez az ember bolond nem tudja, mit beszél, mikor jön el a négy lovas szerintem soha. Tudjuk, hogy rosszat tettűnk azért is imádkozunk a templomokba. Írástudó ember vagyok arra következtetek, hogy nem fog értűnk eljönni a négy lovas. Esetleg századok múlva nem kell rá figyelni.

A parton piac is működött a néptalálkozó helye is volt. Itt kaptak híreket, hogy ki és melyik politikus mondott le a néptalálkozó helye is volt.

Az idegen lány tovább ment, hisz a célja az volt elhagyni az Itáliai királyságot és tovább menni a megadott hely Reims volt, egy másik ország területén. Az idegen lánnyal sok minden történt majd hetekkel később elérte a célállomását. Letelepedjen és a medál őrzője legyen a jelet is megkapta, hogy a szellem és a medál őrzője. Amikor évekkel később a lánynak már gyermeke született és lány volt. Amikor már felnőtté serdűlt az anyja elmondta mit kell tenni-e.

-          Drága életem! Amit mondok, soha ne feledd el, ha gyermeked lesz, és ha lány, akkor csak neki mond el és add át neki ezt a medált és vele kapsz egy jelet is, ha az úr őrzőjének talál. Ne felejtsd, el meg kell keresned azt a személyt, aki megakadályozta a gonoszt abban, hogy azokban az időkben ne vehesse át az uralmat, ha valamelyikűnk leszármazottja találkozna, vele mond, el kivagy, és amiben csak tudsz, segíts neki.

-          Édes anya! Megértettem amit mondol, megteszem, elmondom neki, hogy ki vagyok, és milyen célból keresem, és amit kell, megteszem.

Az anya később másról is beszélt a lányával majd a medált megkapta, ami különleges volt. Amikor már eljöhetett az idő a lány a jelet is megkapta.


7. fejezet 7. oldal

A napok teltek majd a napot felváltották a hetek, azután a hónapok és az évek. A második lovas leszármazottjaival is az történt, amikor elérték a felnőtté válást, megkapták a jelét, hogy a medál őrzője lett és benne él az apokalipszis lovasának lelke.

Az idő eljött, amikor életre kellhetett a harmadik lovas a naptár, ami mindez történt 1464 et irt. Az egyik angyal Patmos szigetére ment, hogy életre keltse a harmadik lovast. Amikor a szarkofághoz ért látta, hogy érintetlen s majd azt mondta.

-          Én az Úr szolgája vagyok te kő, akit magadba zártál, a fed lapot nyisd fel, mert eljött számodra egy feladat és újjá születhess.

A szarkofág fed lapja elkezdett mozogni, az angyal tovább mondta.

-          A teremtő üzenete az, hogy te csontváz vedd magadra a testet, akit kiválasztottúnk, hogy a célját elérje, fogadd el a női testet, ha meglátják, hogy a lovas nő akkor meg bánják bűneiket. És az atya felé fordulnak.

Amikor a jelenségben a csontváz női testet öltött, mert látszottak a női test jelei.

-          Akaratom az, hogy ebbe a testbe szálljon bele a lélek, hogy lélegezzen és élhessen, mert feladat vár rá.

Amikor elmondta egy fény elárasztotta a kőkoporsóban lévő lényt, majd a lányba elkezdett áramolni a vér már kezdett lélegezni, az ujjai és a láb ujjai mozogni kezdett. Amikor a szemét kinyitotta vizsgálódni kezdett, majd felült nézelődött látta, hogy meztelenen, karnyújtásnyira lévő ruhát elvette, mert oda volt készítve és meztelen testét eltakarta vele. Az angyal segítette a lányt, hogy kilépjen a szarkofágból.

-          Új életet kaptál te vagy az apokalipszis harmadik lovasa, a feladatod az lesz, hogy egy személyt kell megtalálnod, aki elmenekítette a medált a gonosz elöl, ha megtalálod annak leszármazottját. Segítsd tovább a hét medált nem szabad a gonosz kezébe juttatni, ha eljön az idő a négy lovas együtt lesz, a gonoszt és a leszármazottját meg kell semmisíteni.

Amikor az angyal elmondta az életre kelt lovasnak a feladatát. Olyan ruhát kapott, amit felvehet, és azzal el tud vegyülni a többi személy között, hogy láthassák azt egy fiatal lány és el akarja hagyni a szigetet.
Mesélő.

Amikor életre kelt a harmadik lovas a szigetet el tudta hagyni, hogy a célját elvégezhesse és a lány örököseinek a feladatot tovább adhassa. Ezzel megkapta az őrzői jogot és megkapták a jelet is. Századok múltával a negyedik lovas is új életet kapott, hogy mikor, amikor a naptár 1914-et mutatott. A negyedikkel már teljes az újjászületés, mindenki megkapta a feladatát. Ahol családot alapítottak abban a városban élték életűket, minden lány, aki őrzővé vált megkapta a jelet is, hogy őrzője legyen annak a feladatnak, hogy egy célt kell elérni, megkeresni azt a személyt, aki elmenekítette a medált.


7. fejezet 8. oldal

A történet tovább folytatódik, a naptár 2009-et mutat, amikor egy Németországi városban, amely sok mindent megélt, ha a város falai beszélhetnének, mi mindent megtudhatnának az emberek. A várost Kölnnek hívják, a városban olyan család él, aki szerepet fog kapni, hogy a rájuk rótt feladatot elvégezhesse. A család a Peterson család volt.

A családfő, aki rendőr százados Adalbertnek hívják, a családanya egy speciális iskolában tanít a neve Agneth van két gyermeke a szülőknek a lány a neve Gréta a helyi egyik oktatási intézmény tanulója, a másik gyermeket Hagannak hívják, a két gyerek egy azon iskolában tanulnak. Keddi nap volt az óra reggel 7 et mutatott akkor keltek fel, a szülőknek egy szobájúk volt a gyerekek külön voltak.

-          Gyerekek felkelni, mert még elkéstek remélem erre a napra a leckét megtanultátok. Tudom nehéz felkelni, de szívecskéim tegyétek meg.

A gyerekek percek múlva fent is voltak, ami nekik szokás volt versenyeztek azon ki ér be a fürdőbe.

-          Vajon ki ér be a fürdőszobába! Tegnap is én nyertem ma is én nyerek.

A fiú Hagan ért a szobába és az ajtót kulcsra is zárta.

-          Tesókám van 5 perced, hogy amit kell, azt tedd meg, ha letelik, én bemegyek, és nem érdekel, hogy fiú vagy.

-          Jól van ne parázz, addig nézd át a leckédet vagy gondolj a szerelmedre, Peterre, mert tudom, hogy belezúgtál az iskola sportolójába, vagy talán ő zúgott beléd.

-          Ez az én titkom! Nem árultam el senkinek, neked ki mondta

-          Nekem nem kell titkolni, látszik rólad.

Hagan amikor elvégezte a dolgait a fürdőszobában, a testvére ment be, hogy egy jó zuhanyzással felfrissüljön majd Hagan amit kellett a szobájában megcsinálta majd lement a konyhába. Az apját látta, ahogy készülődik a munkahelyére. A lány Gréta is nemsokára ott volt felöltözve a táskájával együtt. A család együtt reggelizett az idő közeledett.

-          Gyermekeim! Lassan indulni kell, mert elkéstek az apátok elvisz mindenkit, mert a munkahelye útba esik.

Öt perc múlva elhangzik az apától.

-          Akkor mehetünk, édeseim estére ne várjatok, mert lehet túlórázni, kell, az anyátok elhoz majd a suliból.

Az idő ott volt, amikor el is indultak majd az, úton nem voltak sokat az iskolához hamar elértek, a gyerekek elköszöntek majd lassan öt perc sem telt el, hogy megszólaljon a csengő. A szülők is a munkahelyűkre beértek. Mindenki tette a maga dolgát, a családnak így kezdődött minden napja.


7. fejezet 9. oldal

A következő történetben helyszín Trier városa ás abban a Brightman család. A család éli minden napi életét, a családfőt Gunternek hívják, foglalkozását tekintve autópálya rendőr sok éve ezt teszi. A felesége Gitta a neve egy multinacionális cégben titkárnő régóta ezt teszi. Kétgyermekűk van egy lány, aki a helyi mazsorett egyesület tagja, de egy Gimnázium tanulója a lány neve Juliane. A család második gyermeke Jakob egy informatikai vállalatban dolgozik, a család indulni kezdett mindenki a maga munkahelyére. Közösen reggeliznek.

-          Juliane lányom ma lesz mazsorett próba, mert ha igen érted mennék, de előtte hívj, majd fel nem leszek olyan sokáig, hogy túlórázzak. Te fiam a munkahelyen minden rendben van-e. Nálunk is lesz egy ilyen számítógép kezelői tanfolyam a cég állja.

-          Jól teszed, ha jelentkezel, mert nem csak ebben van a jövő, hanem ha lesz olyan időszak, hogy használnod kell, ha már a mobil telefont tudod kezelni, akkor a számítógépet is fogod tudni használni.

-          Apu ma nem lesz próba, és ha elengedsz, este elmennék, a barátaimmal kikapcsolódni elmennénk a moziba, tudom, mit kell tenni hisz tanítottál.

-          Ha már megreggeliztetek indulni kellene, kislányom a gimnáziumba te fiam a munkahelyedre én Julianet elviszem, te meg Jacobot a munkahelyedre útba esik. Nem kell kerülőt tenni.

Amikor a Brightman család a közös reggelit befejezték, az anya a lányával indult így bármilyen női dologról tudtak beszélgetni, a családfő a fiával.

Külön autóval indultak és más útvonalon, a lánynak tíz percre volt az iskola autóval, majd elköszöntek.

-          Kincsem! Figyelj oda a tanulásra, mert egyszer fel tudod használni, ahogy én is. Ha valami baj van, hívj fel és én érted jövök 5 körül.

-          Nem felejtem el, légy nyugodt megvárlak.

Az anya tovább indult a munkahelyére. A család másik felével is ez történt Jakob az informatikai vállalatban kedvelték ugyan úgy a családfőt az autópálya rendőrségen kedvelték hisz megértő volt.
Mesélő.

A család nem sejti, hogy az élet milyen feladatot ad neki, hogy elvégezhessék, hisz bennük van az erő, amit valahogy ki kell szabadítani.


7. fejezet 10. oldal

Egy másik család is szerepet kap e történetben, a család Mainzban éli életét a Kierok család.

A családfőt Ignatznak hívják a foglalkozása autómentő és autószerelő, a felesége Ilsa egy gyógyszertárban gyógyszerész. Egy gyermekűk van egy lány a neve Irmalinda, az egyik helyi gimnázium tanulója. Átlagos tanuló a családot a környezete ismeri és kedvesnek tartják, őket sok barátai vannak.

A családnak minden nap a megszokott módon telik el.

-          Kincsem! Kész a reggeli, mindjárt menni kel a gimnáziumba nekem a gyógyszertárba, neked férjem a munkahelyre, remélem, ma nem leszel olajos vagy zsíros.

-          Rendben van anya! Mindjárt lent leszek, csak a szobában van egy kis elintézni való.

A lány a szépen csengő Irmalinda, mindig aznap reggel pakolja be a táskáját az aznapi órarend szerint.

-          Itt vagyok, ha a mai óráknak vége lesz, nem kell értem jönni haza jövők.

-          Rendben van! Így mindenki tudja tenni a maga dolgát, hisz öt percre van a gimnázium. Kívánok jó tanulást figyelj mindenre. Ha valamit nem tudsz, csak szólj nyugodtan anyádnak vagy apádnak. Az a furcsa medál, ami a nyakadban van az jól áll rajtad.

-          Persze hogy jól áll, én adtam neki az anyám is azt viselt az ő anyja is. Egy nap elmondom, mit kell tudni róla, nemsokára kicsim indulni kell.

Amikor Irmalinda akinek szép neve volt, hisz maga is az volt az utolsó harapáshoz ért a falatot bekapta. Az iskolai táskát megfogta majd elköszönt a szüleitől kezébe vette a kulcsait és lassan elhagyta a házat, egyedül indult hisz tudta az irányt vagy is a járást.

-          Mond Ilsa annak a medálnak mi a története, hogy csak a lányok viselhetik hisz van egy fiútestvéred ő nem használhatta csak te, ha lesz, rá idő egyszer szeretném hallani.

-          Rendben! Majd szombaton, amikor mindenki pihenhet, amit kell, először a leányzóval beszélek, mint nő a nővel azután elmondom, neked miért örökölhetik a lányok.

A reggelizést befejezték az asztalt lepakolták majd külön elhagyták a házat, mert külön autóval mentek mindegyik a maga munkahelyére. Ha gyalog mennének, sok időbe kerülne.


7. fejezet 11. oldal

Azok, akik még szerephez jutnak egy másik család a Fardell, amely Magdeburgban élnek. A családfő a Magdeburgi kézilabda csapat edzője a neve Ingeborg a felesége, amelynek neve Helena a városban működő Német Telekom iroda vezetője. Két gyermeke van a házaspárnak Krimhilda és Kuno. A lány gimnáziumi diák a fiú amatőr focista.

A többi család is szerephez jutnak, ilyen család a Kolberték Coblenzben.

Berlinben a Foster család, de nem utolsósorban az a család, aki nem Németországban laknak a Baker család ők Csehországban, abban a városban, amelynek Prága a neve.

-          Gyermekeim! Carla és Erna, mert elkéstek a munkából főleg te Carla, a gimnáziumba kell menned, felkelni. nem késhetsz, el az óráról nem sokára indulnom kell, majd anyátok elvisz.

-          Épp akartam említeni, hogy a gyerekeket elviszem, te nyugodtan mehetsz a munkába kedvesem, ma merre mentek kívánok szerencsét.

-          Jó hogy az unió tagja vagyunk, mert nem lesz az a huza-vona, ha átlépünk Németországba vagy Lengyelországba. Már nem nézik, az áruforgalmit nyugodtan átléphetünk a határon. Berlinbe kell vinni valamilyen árut.

-          Nyugodtan indulhatsz drágám, gyermekeim hamarosan mennem kell, ha nem jössz, tök le egyedül kell mennetek Carla a gimnáziumba te Erna a munkahelyedre.

Mint minden nap a két lány azon versenyzett, hogy melyik ér le a konyhába a szobájából.

-          Carla! Én fogok nyerni, mert tegnap is én nyertem.

-          Azért tesó, mert mindig csalsz.

-          Nem hugicám, azért mert előre kell gondolni mindenre, a munkahelyre a táskát ki kell készíteni és induláshoz készen.

Amikor egyszerre leértek, Erna megborzolja Carla haját.

-          Szívecskéim már csak kevés idő van hátra, jobb, ha neki is kezdtek a reggelinek, mert el fogtok késni.

Mesélő.

A hét városban a hét család, bennük az a közös, hogy ahol élnek történelmi város volt talán még mindig az. A hétválasztó fejedelemségnek is nevezték. Az is közös bennük, hogy az egyik lány birtokolja azt a medált, amit az anyjuktól kaptak, hogy vigyázzon rá. Lehet az is, hogy életre kellhet az a szó, amit az Úr mondott valamikor.

Ha a hét medál egyesül, egy harcos segítségével a fény győzedelmeskedik a sötétség felett, ha eljön a meghatározott idő.


7. fejezet 12. oldal

Eljött az az idő, amikor a hét családban az anya elmondja a lányának, amit tudni kell, azt a kort elérte, mert ő is ilyen éves volt, mint a lánya, hogy megmondják neki mi a feladat.

Egy szombati nap volt a család másik fele elmentek kikapcsolódni, hogy az anya nyugodtan beszélgethessen a lányával, mint nő a nővel. A ház nappalijában.

-          Anya! Ha a szerelmi felvilágosításról akarsz beszélni azzal elkéstél, mert már utána néztem, tudom te másként beszéltél az anyukáddal nem nézhettél utána, de az újságok és a női magazinok.

-          Nem erről akarok beszélni, mert tudom, hogy utána néztél az ilyen dolgokkal kapcsolatban, mert véletlenül a szobádban az ágyadon egy újságot találtam, na és persze ott a világháló és véletlenül láttam meg a táskádban a fogamzásgátló tablettát.

-          Akkor kell, ha megtalálom az igazit, aki barátom lesz, és ha megismerem, neki adhatom a testemet és azért kell, tudod, 16 éves vagyok, és ilyenkor érzések árasztanak el. Ha nem erről akarsz beszélni, akkor miről.

-          Tudod lányom, a medálról szeretnék veled beszélni, amit tőlem kaptál, mert én is az anyámtól örököltem, ezt a medált őrizd, ne add senkinek. Azt mondják a medált az Úr készítette az első században és a hét gyülekezet angyalának adta, hogy annak adja, akit a gyülekezetben igaznak látnak megkapták és hét van belőle, nálad van, az egyik még van hat, de nem tudni hol lehet.

-          Hogyan kerülhetett vajon ide a városba? Ki hozta el.

-          Jól gondolod két kísérővel mentek az őrzők a medálok tulajdonosai Patmos szigetére feladatot kellett végrehajtani, de a gonosz is rájuk talált, a lányokat véráldozattal feláldozta, hogy megkaphassa a lányok erejét, az egyik kísérőnek sikerült kimenekíteni. Annyit tudni, hogy Római birodalmán kívül germán területen helyezte el hét városba. Amikor az egyik napon látomásom volt, mint ha álom lett volna, azt a napot éltem át, amikor a hét lány Patmos szigeten volt és a gonosz elvette az életűket véráldozattal.

-          A lányokat én is sajnálom, azzal a kísérővel szívesen találkoznék, aki megmentette a medált, hogy megköszönjem neki.

-          Lesz rá időd, csak akkor, ha a te életedbe egyesül a medál, vagyis megtalálod azt a személyt, aki birtokol egy bizonyos medált. Az ősei közül ott volt az a személy, aki megmentette a gonosztól, tudod, hogy bizarr módon, úgy hogy amikor a lányoknak abban az időben a havi ciklusuk megjött a kendőt elkérte és elosztva közéjűk helyezte, ha netalán megszerezné a gonosz és a kendőt kicsomagolja, amit lát lássa azt, hogy nem olyan könnyű kezébe venni a medálokat.

-          Tényleg furcsa, volt a fiúnak bátorsága, hisz Tabú voltak a női dolgok abban az időkben, és ilyen módon kibabrálni a gonosszal. Mondjuk a fiúnak volt gusztusa hozzá és éppen a lányoknak erre a dolgára gondolt és bevallva fiú létére.

Mesélő.

Az anya és lánya másról is beszélgetett, a lány már másképpen állt annak, hogy szeresse a testét és érett nő lett. Ha lesz, barátja ne féljen az ilyen női dolgokról beszélnie.


7. fejezet 13. oldal

A családokban a lány tagok már tudták mi a története a medálnak már úgy állnak az egész dologhoz és tudják, kinek köszönhetik.

A lányok, akik őrzőjévé lettek a napokban töltötték be a 16. életévet. Az nap este, amikor a fürdőszobában voltak az történt mindegyikkel, amikor a zuhanyzóban a vizet bealították, csak a testet egy ruhadarab takarta el. A lányok mellkasa szabadon volt nem takarta semmi. Amikor a jó meleg vizet érezte, hogy egész teste felfrissül és már ott volt, hogy megvolt a haj mosás. Egyszer érezte, hogy valami nincs rendben, az alhasa fájt majd odakapott.

-          Nem tudom, mi történik! úgy fáj, a hasam a havi ciklusom múlt héten jött meg hisz az nem lehet.

A fájdalom olyan erős volt, hogy a földre rogyott letérdepelve majd a falnak támaszkodott.

-          Istenem! Mi történik velem? Rosszul érzem magam, ma nem ettem semmi olyan dolgot, amitől megfájdulna a hasam, a havi ciklus azon már túl vagyok.

Azután már nem tudott mondani semmit, mert elájult. Akkor abban a percben változás járta be a lányok testét, de egyszerre, úgy érezték nincs tudatúknál, mert már hangot hall.

-          Én vagyok a medál szelleme, ne félj tőlem azt a jelet kaptad meg, hogy őrző lettél egy feladatot kell megtenni. Meg kell találni és segíteni azt a személyt, aki megmentette a medált. Ezzel őrző lettél, ne félj, ugyan az a lány leszel, mint azelőtt a változás az lesz, hogy az őrzőnek titkolni kell a feladatát és tilos az elárulása. Ebben az időben lesz a találkozás, hogy a hét őrző találkozni fog valahol.

Amikor a hang elmúlt a lányok ébredezni kezdtek már a hasúkon nem éreztek fájdalmat, amikor a kezet elvették a fájdalmas helyről észrevették, hogy véres a tenyere. Jobban megnézte észrevette, hogy a köldökétől kétujjnyira egy seb volt nem tudta mi lehet. A zuhanyzó vize jól jött le tudta mosni, de utána nem vérzett.

-          Ez lenne az a jel! Amit anya mondott, hogy így vannak meg jelölve az őrzők a seb rajza hasonló a medál rajzával. Ez nagyon jó őrző lettem, remélhetem, hogy azzal a leszármazottal találkozhatok, akinek az őse a medált a gonosztól megmentette.

Nem sokára a zuhanyzóban még a ruhadarabot levették, elzárva a zuhany csapját és kilépve a zuhany alól megtörülték szárazra a vizes testűket, egy törülközővel eltakarta a testet, ahogy a lányok szokták a törülköző a comb közepéig ért. Ahogy volt úgy a szobájába belépett és az ágyra dőlt, majd átgondolta nézte közben a medált, hogy mi ebben a szép, hogy a gonosz meg akarta szerezni.


7. fejezet 14. oldal

Valahol Németországban, egy városban, amelynek neve Worms történelmi város, nagyon régi alapítású lehetett, mert egykoron Burgundia fővárosa volt. Ebben a városban él a Tickner család a családfőt Danielnek hívják a városban működő múzeum igazgatója, az anya az egyik iskola tanárja a diákjai kedvelik. Ha nem a foglalkozását műveli, van, egy idő töltése szeret a földeken kutatni ő egy amatőr régész. Egy gyermeke van a Lucia nevet kapta egyetemista első éves állatorvos lesz, ha nem tanul, akkor nyugodtan hódolhat a lovaknak. Lucia még csak 16 éves vállig érő barna haja van, szemüveget visel jól áll neki, mert így széppé teszi.

A Tickner család minden hétvégén együtt megy kirándulni, egy zöld övezetes területen laknak barátokra lelt a környezetében.

-          Szépségeim! Hová menyűnk közösen? Hisz szombat van, lehet pihenni és te kincsem neked úgy se kell tanulni, mert, ahogy halom mindenből jól vagy. Nem tudom kitől örökölted.

-          Apa! akkor mennyünkel Kölnbe megnézni az apátságot, hisz története van. Azt mondják, hogy a Germán mitológiában is szerepel, valami verseny céltáblája volt, vagy az építését követően volt probléma és félbe szakadt ma is építési terület.

-          Jól van! akkor menyűnk Kölnbe, én is már el akartam menni, de ez lehet az a nap, amely segíthet. Elrendezem az ennivalókat, úgy gondoltam csak holnap jönnénk haza és a városban tölthetnénk el egy éjszakát. Ha jó nektek így te felkészíted a kocsit az útra, te meg lányom elkészíted a fényképező gépet meg az ehhez való kütyüket, hogy az utat dokumentálni tudjuk.

-          Rendben! Ez jó ötlet, hisz egy közös este Kölnben, akkor nem sokára indulhatunk.

Amikor a család minden tagja az utolsó falatot is lenyelte elkezdték a készületeket. Az apa a kocsit készítette elő, az anya az ennivalót és persze egy kis költőpénzt is, a lányúk a fényképezőgépet nézte meg, hogy működik-e és van-e hozzá kártya. Vett magához tartalék elemet és kártyát. Azért a telefonját is vitte magával, a hátizsákba tett pár ruhát, ha szűkség lenne rá.

-          Indulhatunk a hosszú útra.

A csomagokat berakták a csomagtartóba, amit kellett azt magukhoz vették, amit kellett azt elzárták a hátba. Amikor már együtt voltak a járműbe.

-          Ha már minden jó és el vannak zárva a különböző dolgok, akkor irány Köln.

-          Apa! A hosszú utat teszünk meg, nem tennéd be valamelyik Gregorian cd-t, mert ha hallgatom, és a szemem becsukom, a középkorban vagyok hisz az apátságot akkor kezdték építeni.

-          Örömmel, hisz az egyik kedvenc zenekarom, nagyszerűen énekelnek és nagyszerűen adják elő a különböző énekesek dalait egy szólamban.

A zenehallgatással irányt vették Köln városa felé.


7. fejezet 15. oldal

A második család is éli minden napi életét egy francia városban, Reimsben a Gurfinkel család. A családfő Carl a foglalkozását tekintve autómentő és szerelő, egy autós vállalat tagja. A felesége Adrienn a város egyik általános iskolában ének tanár. Kétgyermekűk van a lány Florence a városi egyetemen tanul, mint színészképző és dráma tagozat. Ha nem tanul, akkor egy kedvenc időtöltésének hódol a lovaknak, széplány szőkésbarna vállig érő haja van, a másik gyerekűket Andynek hívják a foglalkozása autószerelő és javító, de egy másik vállalatban. Szombati nap volt.

-          Anya! Most szép napsütéses idő van és szombat, kérlek, menjünk el lovagolni, tudod, mindenem a lovak ma tartanak válogatást, mert a városi lovas iskolát alapítani szeretnének, hogy klubkén működhessünk, és ha megvan a létszám, akkor indulhatunk lovas versenyre.

-          Tudom kincsem! Szereted a lovakat, én benne vagyok, ha az apád is benne van, legalább kikapcsolódunk.

A család éppenséggel közösen reggelizik.

-          Jó ötlet, jól jönne, egy kis kikapcsolódás én benne vagyok és te fiam, neked is jól jöhetne egy kikapcsolódás a nehéz munka után. Kicsim én is lóra ülhetnék, mert ki szeretném próbálni, hogy vajon milyen érzés lehet. Hátha megszeretem a lovaglást, mit szólsz hozzá.

-          Remek apa, igen lehet, ha az első alkalom megtetszik, akkor várni fogod, hogy minél hamarabb lóra ülj. Javítja a helyes testtartást.

A lány Florence a szüleinek adott puszit az arcukra.

-          Köszönöm! Szeretlek titeket és persze téged is tesókám, gyere te is hisz rád férne egy kis testtartás és boldogságot fog adni.

-          Rendben van! Hugicám elmegyek veled, megpróbálok majd lóra pattanni, tényleg kipróbálom, és ha megtetszik, veled megyek.

A testvérek egymás mellett ültek, majd a fiú adott a húga arcára egy puszit.

-          Remélem, jól lovagolsz, ha már minden szabad idődet arra használod, ha már döntöttetek benne vagyok.

Amikor közösen meg reggeliztek, amit kellett azt elkészítették és már indultak is a város külterületére ahol lovarda volt, inkább egy farm a neve Jeanne d’Arc farm és lovarda.
Mesélő.

A család együtt volt, hisz ha már olyan szép idő volt, a házat elhagyták és a farmra indultak nem csak szórakozni, hanem kikapcsolódni is.

2012- 6.fejezet.

6. fejezet 1. oldal

Amikor a Sabellicus család átlépte a másik birodalmat, felvette az ő igazi énjét, a démoni királyt, ahol elhaladt ott köszöntötték a különféle teremtmények, mert a király meglátogatja őket. Ahol elhaladtak ott örültek, mert maga a gonosz volt a Sátán, az útjuk egyenesen a fenntartott helyhez vezetett, ami a birodalom közepén volt egy kastélyban.
Mesélő.

-          Az alvilág nem úgy nézett ki, mint a pokol, hogy tüzes bugyrok vannak, hanem olyan világvolt az is, mint a többi. A különbség az volt, hogy ebben a világban is sokáig éltek a legfiatalabb 18 éves volt a legöregebb úgy 100 éves lehetett. A korhatár között változás volt, ugyan úgy éltek és dolgoztak a munkájukat, folytathatták tovább addig, amíg a halandók világában nem születhettek újjá egy másik fizikai testet kapva, emlék töredékei azért lesznek.

A gonosz angyal a helyét elfoglalta a terembe, a teremben lévőknek szólt.

-          Én sötét Színű lelkeim! Örülök, hogy itt lehetek köztetek. Érzéssel tölt el démoni energiával, hogy láthatlak, azt tudjátok, hogy van egy örökösöm, aki az én hatalmamat és birodalmamat fogja örökölni, előttetek fogom megáldani. Mindent előkészítettem.

Amikor a Sátán a beszédét elmondta az anyjától elkérte az örököst együtt mentek, a szentélybe, hogy ott áldást mondjon. A többi lélek követte. Akik nem fértek be azok a szentélyen kívül voltak, hogy hallgatva mit mond az Uruk. A kis örököst felöltöztetve elhelyezték a szentély közepén lévő szarkofágra, ami fedett volt a kis Ingridet ráhelyezte és áldást mondott a királyi pálcával, a jogarával.

-          Én az Alvilág Ura! a gonosz angyal, aki vagyok a Sátán, hívlak téged sötétség démonai, itt van ez a lény az örökösöm, aki ha kell, segít nekem abban, hogy hatalmat kapjak a halandó világ felett és én legyek a világmindenség Ura. Áld meg ezt a lényt, aki lány és adj neki hatalmat, hogy a célt végre hajthassa. Ha kell, addig születhessen újra, amíg a feladatot végre nem hajtsa. Adj neki sötét energiát, hogy éljen úgy, mint egy halandó, de ne tudjanak róla, hogy ő egy alvilági leszármazott.

Amikor elmondta az áldást az örökösére nézett, és egy jelenség vette kezdetét a szarkofág felett, egy vihar tölcsér alakult ki, abból különböző alakok jöttek ki, majd egy hang szólalt meg.


Mesélő.

Amióta a gonosz angyalnak és Jezabelnek a gyermeke megszületett sok év telt el az óta. A csecsemőből érett lány lett egy 13 éves, a nőiesség jegyei látszottak rajta, amit a mellkason takart el, és amit fáslifélével takart az alsórészen is. Amit ruhával takart el, ahogy a többi hozzá hasonló lányt látott. Ingrid a már kész nő élte a többi hasonló korú lány életét hisz nem árulta el ki is ő valójában. A Sabellicus család gyakran meglátogatta az alvilágot, a pokoli lelkek már meg is ismerték, voltak olyanok, akik játszottak is vele. Ingrid egy 13 éves lány volt, de a testében változások mentek keresztül, ugyan úgy halandónak tűnt, és voltak érzései. Ahogy kellett az anya és a lánya megbeszélték a női dolgaikat, hogy milyen változáson mennek át a lányok a 13 éves kortól kezdődően.

Az egyik este, amikor ellátogatott az alvilágba, hisz évekkel azelőtt járt utoljára a gonosz angyal, és Jezabel együtt mentek be a lányúk szobájába, vagy helyiségébe. Ami a szobában volt tűkör ott kezdett vetkőzni le egy ruhadarab volt, ami takarta a testét a lánynak a mellét, egy fáslifélével takarta. A dereka alatti részt egy szoknya féle takarta, ami a combja közepéig ért. Jezabel belépve látta, hogy a helyiséget pár gyertya világítja meg. A lánya épp ült az ágyon és várta mikor érzi azt, hogy meg jön neki az, aminek meg kell történnie.

-          Jó estét egyetlenem! Eljött az idő, amikor megbeszélhetjük azokat a dolgokat, amin egy ilyen lánynak át kell esni. Beszélgethetünk róla apád nincs itthon és nyugodtan beszélhetünk a női dolgokról, tudom min mész keresztül én is ilyen idősen lettem igazi nő, amikor az egyik napon megjött a jele, amit nagyon vártam, így lettem érett. Az első fájdalmas, de sok idő kellett ahhoz, hogy ami ezzel jár, azt tűrjem hisz a nőiesség jele, az is, hogy hogyan tudod befolyásolni az érzéseidet.

-          Tudom! Itt van az idő, hogy a női dolgokról beszélhessünk hisz nem sokára meg kell lennie a legelsőnek. Tudom, hogy fájdalmas lesz ekkor lesz az, hogy igazi nőként bánthatnak velem. Anyu, ha a szoknyát le szeretném venni, mert vér érte és baj, ha én úgy megyek ki innen, hogy nem takar ruha, mutasd meg nekem, hogy a testemet hogyan tudjam eltakarni, hogy jól érezzem magam és beszélj arról, hogyan születtem én.

-          A testedet hogyan kell eltakarni azt, megmutathatom, hogy hogyan lettél, azt akkor, ha eljön az idő, légy türelemmel.

Az anya a lányának megmutatta, hogy a nőiességének másik jelét hogyan kell takarni, hogy jól érezhesse magát.


6. fejezet 3. oldal

A lánynak sikerült a megkapott ruhadarabbal eltakarnia a testének azt a részét, amit nem szabad, hogy meglássák. Azt a részt, ami a deréktól lefelé van. A lány Ingrid nagyon fáradt volt és az anyja Jezabel, nem zavarta ő is ment a szobájába aludni. Ingrid úgy döntött, hogy amíg teheti, abban a ruhában alszik, amin jól érzi magát benne, hisz igazi nő akar lenni.

-          Én testem én döntöm, el mit hagyok magamon, hogy az éjszakát milyen ruhában teszem. A testemet szeretem, ahogy van a látható vagy a nem látható minden jegyével, mindig így szeretnék aludni, ahogyan születtem a vonzó alakomat lássam, és igazi nőként élhessek hisz 13 éves vagyok, olyan ruhát veszek magamra, amiben jól érzem magam.

Ingrid úgy tett, szép vonzó nőiességét, ami formás volt, ahogy kell, szépen eltakarta, hogy az el nem takart részt is láthassák. Így tett a testének alsó részével, ahogy az anyja mutatta, ahogy volt a tűkör előtt nézte magát.

-          Minden este így szeretnék aludni amíg, tehetem, de napközben is úgy öltözök, ahogy kell. Vajon a lányok hogyan barátkoznak meg a fiúkkal, ha lesz, rá idő megkérdezem anyutól, hogy vele, hogy történt milyen érzéseim lesznek.

Ingrid eloltotta a gyertya lángját, az ágyába bujt majd úgy gondolta, hogy csak a lábát takarja be pontosan a derekától lefele és a kezeit a hasára helyezte, hogy milyen nyugodt, gondolkozva aludt el.

Mesélő.
Ingrid még csak 13 éves lány volt, de már érzéseik voltak, az nap este nem sejtette, hogy a testében változások történnek meg. Az a változás,amitől egy lány igazi nővé érik szerelmi érzései lehetnek. A belső lelkében életre keltek azok a változások, hogy minden hónapban valamilyen napon megjöjjön a vérzésnek nevezett esemény. Neki is meg kell lennie, ő is úgy érez, mint a halandó. Aznap este neki is megtörtént, a ruha, amit hordott, az fogta fel a testének a kiáramló vérét.


6. fejezet 4. oldal

A lány Ingrid kora reggel kelt, hogy a tűkör előtt nézhesse női bájait és észrevette, hogy végre az a dolog, ami meg kellett lennie elérkezett. Majd az anyjához ment.
-  Anyu végre elérkezett az, ami meg kellett történnie végre nőnek érzem magam, most már bátran barátkozhatok fiukkal. Te hogy voltál, amikor megjött a jel, én nagyon örülök.

Együtt beszélgetett az anya a lányával.

-          Tudod lányom! Örülök annak, hogy érett nő vált belőled. Tudnod kell egy dolgot, az első vérzés után az a szokás, hogy beavatási szertartáson kell átmenned. Az apáddal el kell menned az Alvilágba, hogy ott kell végrehajtani. Abból fog állni, hogy meg fognak jelölni a fájdalmat el, kell tűrni. Ha kibírtad egy medált fogsz kapni, ha viseled, megkapod azt az erőt, hogy bizonyos évenként újra születhess.

Az anya és lánya másról is beszélgetett, az érzésekről és a családi szeretetről, és a szerelemről.

Percek múlva a gonosz angyal visszatért az alvilági látogatásról, odament a család tagjaihoz.

-          Apa, végre érett nő lettem, megjött az első vérzésem, mond ezek után, mi történhet velem, beszélj a szerelemről és a fiúkról, mit kell tenni, hogy feleség lehessek az életem során.

-          Tudod, lányom örülök a hírnek, de azt kell tenned, hogy ma este eljössz velem az Alvilágba egy beavatási szertartáson, kell részt venned. Itt kapod meg a sötétség démonától azt a jogot, hogy bizonyos időkben újra születhess addig, amíg a sötétség nem fog uralkodni a világosság felett. Megkapod a bélyeget, amit Káin bélyegnek nevezünk. Annyiból áll, hogy a köldököd alatt kétujjnyira egy tüzes vasat fogunk ráhelyezni, amin egy rajz lesz, ha kibírod, akkor megkapod az én áldásomat.

-          Ha ezt kell megtenni, megteszem, én is azt akarom, hogy a sötétség úralja a halandók világát, és én legyek az uralkodó. Nekem fognak engedelmeskedni.

Így, hárman amit kellett megbeszélték. Ingrid rájött, hogy az uralkodáshoz vezető út nem olyan könnyű számára, olyan dolgokat kell kibírni, amit egy hozzá hasonló lány nem bír ki.

Ingrid nem sejtette mi fog rá várni az Alvilágban, hogy mi az áldása a gonosz angyalnak. Azt gondolta az apja áldásával a szerelmet megtalálja és lehetnek barátai.


6. fejezet 5. oldal

Az este eljött a lány Ingrid Sabellicus, és az apja, aki maga volt a gonosz angyal. Ketten mentek az alvilág birodalmába, hogy a lányát megjelöljék, hisz a beavatás részévé válik. Mindenki előtt meg kell mutatnia, hogy kész arra, hogy örökölhesse a gonosz erejét, és ha kell, használhassa.

A lányt az alvilágban lévő nők először felkészítik, meztelenre vetkőztetik egy külön helyen, megmosdatták, amikor megvolt a lány felső részén a mellnek nevezett testrészt eltakarták egy fásli félével, így takarva el a nőiességének jelét. Az alsó testrészt is betakarták csak a mellkas a köldök és az alhas is látszott, csak az intim résznek nevezett helyet takarták el egy fehér Színű szoknyával, ami a combja közepéig ért. Amikor vége volt, a pár női kísérő a lányt a beavatási helyre kísérte, ahol már az apja várta.

-          Lányom megkérdezem, felkészültél a beavatásra, mert csak minden tőled függ. Akarod-e, hogy a beavatással a lelkedet adod a sötétség erőinek, hogy így általa újjá születhess. Ha eljön, a gonoszság ideje te lehess a világmindenség felett a királynő.

-          Igen apám-felkészültem a beavatásra, mint testben, mint lélekben, a lelkemet átadom, hogy megkaphassam az újjászületést. Tűrni fogom a fájdalmat, ami ezzel jár, és ezzel megalapozhatom a világuralom felé való utat.

-          Akkor gyere ide és feküdj a szarkofágra, amely a beavatási hely, ez a hely sok mindent átélt.

A lány az áldozati ruhában volt, hogy láthassák a női vonalait és lassan a szarkofághoz lépett, ami oltár volt, ahol a gonosz erők leszármazottjai megkapják a jelet, hogy hová is tartoznak. A lány, amikor oda ért ráfeküdt érezte, egész testével, hogy milyen hideg volt.

-          Kérlek titeket gonosz erők, ne legyen fájdalmas, hiszen még élni akarok, a célomat akarom megvalósítani.

-          Áldozás mestere kérlek, végezd el a feladatot, a lányomat rád bízom, amit kell, csak azt tedd meg.

Mesélő

Az áldozás mestere is egy fiatal fiú volt, amikor meglátta a lányt elállt a lélegzete, mert ilyen széplányt még nem látott. Ahhoz képpest, hogy még 13 éves volt tökéletes alakja volt, azt is gondolta, hogy a lánnyal szívesen barátkozott volna. Majd neki is kezdett.


6. fejezet 6. oldal

Az áldozás mestere ott állt az oltár előtt, az áldozati lény az oltáron feküdt a hátán, zárt lábakkal, majd hangosan mondta az áldozás mestere.

- Én az áldozás mestere, titeket hívlak a sötétség világának démonai, itt van ez az Alvilág leszármazottja, adjátok oda neki a jelet, tudja meg hová is tartozik. Add neki azt a hatalmat, hogy ha eljön az adott időköz, megtörténjen az újjászületés, ezt a fizikai testet kaphassa meg, ha a jelet megkapja, add neki a sötétség medálját, csak ez segítse minden hatalmának.

Amikor az áldozás mestere befejezte az imát. Az előkészített bélyeget a kezébe vette, az egyik kezével kimérte a köldökétől az adott távolságot.

-          Te áldozati lény már csak annyi van hátra, hogy ezt a forró tárgyal, ezen a helyen megadjam a jelet, hogy köztűnk vagy, hozzánk tartozol.

Akkor hirtelen az adott helyre nyomta a bélyeget, amikor az adott idő elmúlt elvette a lány hasától, a lány kezdett rosszul lenni a fájdalomtól, az áldozás mestere azt tette, hogy a lány arcát végig simogatta.

-          Kár, hogy így kellett találkozni, amit megtettem azt bocsásd meg nem akartam veled ezt tenni, én megkedveltelek az első látásra, hátha egy másik világban nem történik meg.

Ezeket halkan mondta a lánynak, mert ébren volt.

-          Egyszer egy másik világba, ami nem így fog kinézni, mint ez, tudom, hogy nem tetted volna meg ezeket.

Mesélő

Az áldozás mestere, amikor a ceremóniát befejezte, azután a gonosz angyal az apa, az oltárhoz ment és megtette azt, amit meg kellett.

-          Én az Alvilág királya a Sátán tégedet, az egyetlen örökösömet megáldalak, ha eljön a te termékenységed virágkora a 15. éved, ami addig történik minden hónapba az adott évedtől, megszűnik. Akkor lesz újra, amikor a kiválasztott férjedet elveszed. Az legyen veled. Itt mindenki előtt ugyan úgy nő leszel, lesznek szerelmi érzéseid, lesznek barátaid. Az átkot csak a 7. nemzedék törheti meg csak akkor, ha a te testnedved valahogy egyesül a barátoddal.

Amikor az áldást elmondta mindenki elcsodálkozott, még a lánya is, hogy mit akar tőle és milyen módon. A lány gyenge volt a fájdalom miatt.

-          Jól halottam, ha 15 éves leszek, akkor megszűnik az a dolog, amiért én nőnek érzem magam, és ebben leszek gátolva és a kiválasztott férfihez, kell hozzá menni. Ha lesz barátom, az ő testnedvével egyesüljön az enyém, akkor szűnik meg az átok.

 


6. fejezet 7. oldal

A beavatási ceremónia után Ingrid az apjával, az Alvilág királyával a halandók világába visszatértek. A lány, ami vele történt nem örült neki hisz megfosztották attól, hogy teljes életében igazi nőnek érezhesse magát, és ha eljön számára az igazi szerelem érzése, akkor a választott férfival nem tudja megtenni azt, amit meg kell tennie.

-          Anyu nem érzem jól magam, a ceremónia megvolt a medált is meg kaptam, megfosztottak attól a dologtól, hogy idővel igazi nőnek érezhessem magam, és ha eljön számomra a férfi, akkor megtehetem azt, amit meg kell. Ha minden így megy, csak két évig lehetek igazi nő és utána gátolva leszek.

Ingrid az anyja ölébe helyezte a fejét, mert fekvő helyzetben volt, az anyja a lánya fejét simogatta.

-          Tudod lányom nem könnyű ebben az érzelemmel teli világban élni, lesznek vágyaid, ha meglátod azt a férfit, aki tetszeni fog neked, azután neki adnád a testedet, de tudod, hogy nem lehet. Lehet az is, hogy valamelyik újjászületésnél megtörténhet, és segíteni fog abban, hogy megszűnjön az áldás, és akkor sikerülni fog együtt lehetsz a szerelmeddel és a gonosz nem bánthat. Tudnod kell azt is, hogy aki segíteni fog neked ötet az áldás érheti.

-          Akkor mit tegyek vele, hogy a gonoszság ereje ne érje, milyen módon tudnék segíteni neki. Mert nem szeretném, hogy az, aki segített nekem a gonoszság démona hatalmába kerüljön.

-          Tudod, egyetlenem van egy módszer, amivel a barátodat megmentheted, de kettőtöknek veszélyes lehet, ha megteszed, le kell mondanod az újjászületési jogról így halandóvá válsz.

A lány elgondolkozott átgondolta a helyzetet.

-          Rendben van! Mi a megoldás, ha így menthetem meg magam, és a barátomat, vállalom a következményeket. Ha így kell tenni, megteszem, ha ezzel lemondok az újjászületésről és halandóvá válhatok.

-          Azt kell tenned, ha véletlenül megtörténik az, hogy találkozik a testnedvetek és érzed azt, hogy megnyílt számodra az a hely, amiben gátolva voltál. Külön helyre mész megnézed, ha látod, hogy az alsóneműdben vérfoltok vannak akkor az, jó jel. A barátod a hátára fekszik és a köldöke alatt kétujjnyira a te véredből ráteszel egy keveset, azután te igazi csókot adsz neki. Azután megteszed azt, amit meg kell tenni, a testedet neki adod, hogy érezned kell a melegséget, azután a seb elmúlik, és halandóvá válsz ezzel.

 


6. fejezet 8. oldal

A lány azon gondolkozott hogyan tudná megtenni azt, amit a beavatási ceremónián hallott, ha eléri a 15. évét akkor, ami minden hónapban megjön dolog az nem lesz többé, ha lenne egy barátja, akit igazából fog szeretni és fog-e neki segíteni azt, amit kérne majd tőle a segítségét.

Az egyik nap este, amikor csak a lány volt otthon, mert a szülők a városban voltak egy találkozón, a szolgák is saját helyűkön voltak az történt. Ingrid a szobájában volt nyugodtan lehetett az ajtót egy függönnyel behúzta, a szobában a gyertyák lángja világította be a helyiséget. A kádfélében, amikor megfürdött felállt a kádból és a karnyújtásnyira lévő törülköző félével a vizes testét megtörülte. Ahogy volt meztelenül, mert nem volt szégyenlős nézte a testét.

-          a gonosz lelkem, amit az apám adott egy lány testében van, érzem a testem tökéletes csak az a seb zavar, amit kaptam a megjelölést, hogy hová tartozom. Így két évig lehetek boldog, hogy utána megszűnjön az a jel, ami jelzi azt, hogy igazi nő vagyok. Hisz a lányoknak a havonta meg történő események azt jelenti, hogy felkészült az életre, ami fájdalommal jár. A probléma megoldás is. A meztelen testen a látható jelet az altesten takarni kell, mert szégyenletes, ha mások meglássák. Ez a sorsunk, azt szeretném, ha egy napon az a valaki, akit szeretni fogok, a testemet átadhassam neki a barátságot is és nem fog elmenekülni akkor, ha megtudja, ki vagyok valójában.

Mesélő.

Ingrid az altestét takarta el olyan módon, ahogy az anyjától tanulta egy szoknya félével, utána a nőiességét takarta el a mellét úgy, hogy tudjon mozogni és jó kényelmes legyen. Először a gyertyákat fújta el utána az ágyára feküdt nem volt sötét, hisz a hold fénye világította meg a lány ágyát. Lassan aludni kezdett. Ingrid vonzó testel rendelkezett, vegyen is fel bármilyen ruhát kiadta vonzó női alakját.

Ha aludt is azon gondolkozott hogyan tudna valamit tenni az áldás ellen.


6. fejezet 9. oldal

Az áldozás mestere az alvilágnak nevezett helyen minden percében a gonosz angyal lányára gondolt, hogy milyen szép volt és számára oly tökéletes lány, a gonoszság hatalmát kapja meg. Ezért azt gondolta.

-          A gonosz angyal lánya, van még két éved addig, amíg el nem kezdődik a számodra nehéz élet. Nem hagyom, hogy boldogtalan legyél, ha ezért elüldöznek a legalsóbb szintre, akkor is segítek megértetni, hogy lehet másképpen is uralkodni, akkor is, ha az apja maga a Gonosz.

Tovább gondolkozott hogyan tovább és mit lehet tenni abban, hogy a gonosz ne is sejtse, mit akar elkövetni. Az éjszaka átgondolja, mit tudna tenni.
Mesélő.

Teltek múltak a napok majd a hetek, az egyik napon az áldozás mestere, amikor az alvilágban, a szentélyben a dolgát tette, hisz a következő személynek készítette elő a helyet. A szentély bejárata előtt volt a lány Ingrid azon morfondírozott, hogy bemenjen.

Amikor a lány a szentélybe belépett az áldozás mestere megdöbbent meglátta azt a lányt, aki neki megtetszett. Akit ott jelölt meg, de másfajta ruha volt rajta.

-          Ingrid! Hogy kerülsz ide és az Alvilágba, tudnod kell ezen a helyen lányoknak bejönni nem szabad csak akkor, ha megjelöljük, vagy a király bele egyezik. Gyere egy másik helyre, hogy ne lássanak meg.

-          Nyugodt lehetsz, az apám az alvilágban csak látogatóba jött, hogy bemutassa nekem az országot és tanuljam az uralkodást, ha eljön az a korszak, amikor én lehetek a királynő. Az apu említett egy ehhez hasonlót csak akkor, ha a sötétség lesz hatalmon.

-          Akkor bemutatom neked ezt a helyet és közbe vezetlek. Hol akarod kezdeni.

A lány közelebb ment az oltárhoz, amíg oda lépett, az egész testében érzett valamit, különlegeset. Amit még nem tudja, mi lehet, ha más fiúhoz közeledett vagy beszélgetett náluk nem érezte csak most nála az áldozás mesterénél.

-          Nem lehetne azt megtenni, hogy amit apámtól kaptam áldást azt visszafordítani, hogy ha elérem a 15. életévet ne történjen meg. Akkor gátolva leszek, és nem érzem magamat igazi nőnek. Mert annak érzem most magam.

-          Tudom, hogy mit szeretnél tőlem kérni, de nem lehet, mert amit áldást kaptál csak az oldhatja fel, aki adta. De a feltételezést nem tudom visszahozni, de van egy lehetőség, az veszélyes lesz számodra és mind kettőnknek.

 


6. fejezet 10. oldal

Mesélő.
Az áldozás mestere és a gonosz angyal örököse Ingrid beleegyeztek abba, hogy valamilyen módon megpróbálnak az „áldás” ellen tenni valamit. A nap eljött a cselekvésre, hisz a gonosz angyalnak és Jezabelnek volt elfoglaltsága.

Amikor a lány a saját szobájában aludt a megszokott ruhájában, az áldozás mestere meg tudta látogatni és feltűnés nélkül a szoba előtt volt már és csak nézte, hogy milyen szépen alszik, és persze az el nem takart testrészt is nézegette.

-          Az örökös jó szobát választott magának szép tágas. Itt meg van minden, ami kell.

Lassan zaj nélkül az alvó lányhoz ment, hogy beszéljen vele. A mécses fénye világított a szobában és persze egy kicsit a Hold fénye. A lány a hátán feküdt, a fiú az ágy előtt térdepelő helyzetben volt. Abban a ruhában is gyönyörű volt, a lány nem szégyellte magát a lányt nézte. A lány fedetlen részét simogatta a köldökétől felfelé a mellkasáig majd a gyönyörű arcát.

-          Én vagyok az áldozás mestere, hozzád jöttem azért, hogy segíthessek abban, hogy a 15. éves korod után is érezd azt, hogy igazi nő lehess, ne kelljen félni ne, legyen gátlás abban, hogy egy fiúval megismerkedj és élhesd vele az életet, és ha ott lesz az idő, amit meg kell tenned azt, megtehesd.

A lány lassan ébredezni kezdett valamikor éjfél körül volt.

-          Akkor segítel nekem és az áldást, valahogy megpróbálod megszüntetni vagy könnyebbé tenni.

-          Igen! Segítek neked, mert ha meglátlak, vagy a közeledben vagyok boldogság érzése fog el. Bennem olyan érzést keltesz, ami számomra azt jelenti, hogy minden rossztól óvjalak. Tudom még fiatal, vagy de az első perctől kezdve, hogy az oltár előtt meg pillantottalak arra, ara késztetett valami hogy segítsek neked, és fájdalmadat csökkentsem.

-          Tudom, hogy furcsa lesz, de én is ezt érzem, hogy kettőnk között lehet valami, mert azt a valamit benned érzem. Hiába más fiúkkal beszélgetek, nem érzek semmit, más hasonlót se csak nálad.

A lány, ahogy ott feküdt a hátán megfogta a fiú kezét aztán az arcához, húzta, hogy érezze a fiúvédő kezét. Utána a fiú megpuszilta a lány köldökét.

-          Remélem, tudok segíteni, akkor öltözz fel olyan ruhában, amiben, az Alvilágban elvegyülhetünk, és nem ismernek fel, gyere velem, mert van, olyan hely, ahol segíteni tudok.

A lány a fiú kezét megpuszilta.

-          Köszönöm a segítőkészségedet, ha sikerül nem felejtem el, és ha valamikor találkozunk, neked adom mindenemet a szívemet, mert boldoggá teszel.

 


6. fejezet 11. oldal

Félóra sem telt bele és az álcázós ruhában voltak mind a ketten, hogy csak azt láthassák ők is az Alvilág lakói és egy szerelmes párt, alkottak, mert így tehették meg a veszélyes dolgot. Az egyik vászon táskába vittek váltó ruhát, hogy ha a barlangba belépnek, ki tudják cserélni.

Feltűnés nélkül elértek egy barlangszerűséghez, ami távol voltak az alvilág központjától. Amikor oda értek az áldozás mestere a lány arcát a két keze közé fogta, s azt mondta.

-          Nézz a szemembe Ingrid, amit eldöntöttél azt akarod-e, hogy megtegyem, mert ha oda bemegyünk nincs már vissza út, csak akkor, ha már meg tettük, csak akkor jöhetünk ki onnan.

-          Eldöntöttem akarom. Tedd, meg amit kell, hogy igazi nőnek érezhessem magam. Mert ha kell, a véremet is adom, ha ezzel segíthetek a cél elérésében.

Együtt léptek be a barlangba a lány, amikor belépett, amit látott elcsodálkozott ilyen csodás helyet nem látott. Természet csodájával volt tele, egy ásvány barlang volt. Köztűk volt drágakövek és féldrágakövek.

-          Ezen a helyen nyugodt lehetsz, mert a gonosznak itt nincs hatalma, mert ha ide jönne, azon nyomban megsemmisülne, azért mert ezeknek az ásványoknak varázs ereje olyan erőt ad ki, hogy a Gonosz megsemmisül. Gyere, velem megmutatom, neked azt a helyet, ahol megtehetjük.

A lány kezét megfogta és úgy mentek az oltárhoz, ami a barlang közepén volt. Utána külön átvették a ruhát, mielőtt az áldozás megtörtént volna a fiú a lánynak adott egy ajándékot, egy nyakláncot, ami Hegyikristályból volt. Amikor Ingrid megkapta, a lányon energiák sugárzása haladt végig. A lány érzett valamit majd elájult. A fiú a karjába vette, és az oltárra helyezte.

A sebre, ami a köldöke alatt volt egy hegyikristályt helyezett majd a lány kezét az ásványra helyezte és a másik hegyikristályt oda, ahol a szíve volt.

-          Hegyikristály szelleme kérlek téged, segíts, ennek az áldozati személynek vedd el az átkot, amit a gonosz adott rá, hisz igazi nő szeretne lenni, mert ha elérkezik a megjövendölt idő, akkor gátolva lesz ebben az érzésben, hisz nőként érzései vannak, és ha eljön számára az a férfi, akit elvehetne, általa megismerné a szeretetet.

Amikor az imát elmondta egy fényes valami jelent meg és áthatotta a lányt és egy hang.

-          Én a hegyikristály szelleme vagyok, a személyt az átok fele éri, mert a felét elvettem nem 15 évesen fogja érni az áldás, hanem 16 évesen, hogy addig a lány igazi nőként élhessen és lehessen érzései.

Amikor a hang elmúlt azzal a jelenség is a fiú a lány csodás alakját nézte, hogy milyen tökéletes teste van. A lány kezdett ébredezni.


6. fejezet 12. oldal

Ingrid, amikor a szemét kinyitotta körbe nézett, hogy hol van majd a kezében egy ásvány félét érzett, majd felült.

-          Mi történt velem? És sikerült-e megtenni azt, amiért idejöttem.

-          Igen sikerült az áldás csak egy évvel később fog megtörténni, van három éved, hogy igazi nőként élj.

-          Hogy köszönjem meg neked! Hogy segítettél.

-          Úgy, hogy a medálodat kicserélem egy másikra, és ami különleges hegyikristályból van egy olyan formára, ha találkozunk, és ha a medál egyesül egy szívet kell formáznia. Én már el is készítettem.

Az áldozás mestere a lány nyakából a medált levette és az ő ajándékát a nyakába, helyezte, a másik felét a saját nyakába. A lány azért eltette, hogy ha visszatérnek, tudja használni. A lányköszönés képen a fiút megpuszilta. A lány az oltáron ült, majd a fiút magához húzta és a lány a combjaival a fiú derekát átölelte és így csókolták meg egymást.

-          Tudnod kell áldozás mestere! Ha ezek után velem történne valami, vagy valamelyik újjászületésnél megismerlek majd a medálról, neked adom nem csak a szeretetemet, hanem az egész női énemet.

-          Amit tettem azt nem csak érted tettem, hanem azért is, mert az első látásra megtetszettél, és ha látlak, a lelkemet öröm járja át.

A lányt lesegítette az oltárról, hogy vissza tudjanak öltözni, de a fiú szívesen nézegette volna a lányt, ahogy öltözik.
Mesélő.

Az áldozás mestere és Ingrid lassan elhagyták a barlangot és úgy tettek, ahogy azelőtt, a többi lakóval elvegyültek, vissza tudtak érni időben, majd elbúcsúztak, a fiú visszatért az Alvilágba és a lány a szobájába. Nem vette észre senki, hogy a lány most tért haza a szobájába. Volt ideje átöltözni és eltenni a ruhát, amit használt. Majd az ágyába ledőlt, mint ha még aludna.

A szülök fél órával később tértek haza a megbeszélésből, az első dolgúk az volt, hogy megnézték a lányúkat.

-          A lányúnk alszik, ne ébresszük fel, majd ha reggel fel kell, elmondjuk neki mi történt a megbeszélésen.

-          Rendben van! Reggel megmondjuk neki, hogy milyen döntések voltak és milyen döntést kell megtenni, hogy megkaphassa az újjászületési jogot, hogy bizonyos év eltelte után újra születhessen nem egy másik testbe, hanem a sajátjába.

 

6. fejezet 13. oldal

Mesélő.

A gonosz angyal rájött a dolgokra, amit a lánya tett, megbüntette, de nem, úgy ahogy kellett volna a büntetése az áldás volt. Ha az áldást meg akarja szüntetni azokat, kell tenni, amit az Alvilágban mondott neki. Az áldozás mesterét megbüntette, lefokozta és száműzte egy másik helyre, de az alvilágon belül. Száműzetésként azt a helyet választotta, ahol együtt volt Ingriddel, mert ott a gonosz tehetetlen.

-          Kedves szerelmem vajon láthatlak még valaha és lehetünk-e együtt, és ha együtt leszünk, megígérem, nem hagylak, el elhozlak ide. A világom királynőjévé teszlek, és egy másik világban vajon találkozunk.

A lány, aki nem tehetett róla, hogy magának a gonosznak a lánya minden este vissza gondolt, hogy az áldozás mesterével abban a pár órában, de boldog volt.

-          Szerelmem vajon találkozhatunk még, mert valami késztet arra, hogy szeresselek, mert a boldogságot benned megtalálhatom. Ha én is normális életet élnék neked, adtam volna a szeretetemet, mert megadtad volna, azt, amit egy nő megkapott volna a gyengédséget. Esküszöm, hogy azon leszek, minél hamarabb megszabaduljak az áldástól, ha a sokadik újjászületést kell megvárnom, megteszem.

A lányon azért látszott, hogy a szemében voltak könnyek, mert a szerelmét siratta.

-          Szerelmem vajon eljöhet az idő, amikor újra találkozhatunk, és megtehetem azt, hogy az én testemből egy darab annak a teste darabjával egyesül, aki segíteni fog abban, hogy megtörjön az áldás. Vajon a szüleim mit fognak tenni, hogy ne tehessem meg. Vágyok a szeretetre, mert nő vagyok és vannak érzéseim. Olyan férfira vágyok, aki nem fog félni attól, hogy én ki is vagyok, ha elmondom neki és örömmel fog segíteni. Hogyan tudnám azt megtenni, hogy az én testnedvem a barátommal egyesülne. Ha minden hónapban gátolva leszek, és kisegít majd abban, hogy megtegyem, ha eljön, az idő segít valaki, és általa megkaphatom a szeretet érzést, azt is megteszem, hogy halandóvá válhassak.

Mesélő.

Az éveket felváltotta az évszázad eljött a Sabellicus család újjászületése és az örökösöké, aki minden újjászületéskor ugyan azt a nevet kapták. Két város közt utaztak Róma és a Német város Aachen. A lány, amikor barátkozott olyan valakivel, aki neki megtetszett, megkérte segítsen neki, de nem tudott tenni semmit, mert a Gonosz megtudta és megzavarta őket, a fiút megbüntette. A gonosz eközben olyan könyvet íratott, hogy éljenezzék az ő tettét, elnevezte a Sátán bibliájának. Az örökösnek eljött a sokadik újjászületése, akkorára voltak tapasztalatai a fiúkkal szemben. A család számára eljött a hetedik újjászületés, a lány bízott abban, hogy most hátha sikerül.